Örökbe fogadtunk egy cicát, de nem tudom megszokni, mit tegyek?

Ebben a helyzetben magadat lenne jó megváltoztatnod, a hozzáállásodat, hogy a három szereplőből a másik kettőnek legyen jó. Csak a hajnali ébresztőt hoztad fel a macska rovására.

Azt javaslom ne várj, mond el a párodnak, ne akkor szembesüljön vele amikor már nem tud ő se mit tenni mert te a plafonon vagy, addig spanoltad magad. Ez megint csak nem lenne tisztességes. Ha ő szereti a macskát simán felkelne hozzá hajnalban, vagy minden mást megtenne amivel "eltünteti előled" a macskát. Csak, hogy maradhasson, mert megszerette. Amivel meg ő nem tud mit kezdeni. A te utálatod, vagy az ő szeretete érvényesül azzal, hogy a macska megy vagy marad. Had tegyen meg a partnered minden tőle tellhetőt, add meg neki az esélyt és mond el mihamarabb a problémáidat.

Azt mondtad telt el egy kis idő, de pontosan mennyi? Mennyi idős most a cica?

Nem lehet, hogy még mindig az előző cicádat gyászolod? Nekem az a benyomásom, hogy vannak még lelki sebeid és azért nem tudod megszokni, mert az előző cicádat keresed benne, de ez a cica teljesen más. Ha ez így van, akkor magadon kell tudatosan dolgoznod, de abszolút nem reménytelen, hogy jól kijöttök majd.

Én is azt tanácsolom, hogy őszintén beszélj a pároddal.

Egyébként nekem te egy nagyon jó és felelősségteljes embernek tűnsz. Drukkolok, hogy megtaláld a megoldást a problémara, akármi is legyen az.

Szerintem az előző cicádat akarod látni benne és talán tényleg csak most jöttél rá, hogy ő már nincs és nem is lesz. Ez a cica más. Teljesen más személyiségjegyekkel, más tulajdonságokkal. Nem ugyanaz.

Amikor haragszol rá, akkor gondolj arra, hogy ő nem tehet a kialakult helyzetről egyrészt. Másrészt nyit felétek, bizalmat szavazott nektek, mit tennél a lelkével, ha esetleg elajándékoznád másnak? Nekem ez a gondolat hozta meg a kötődést, amiért végül az ideiglenesen befogadott cicámból végleges lett. Egyszer elvitte a menhely pár napra, amíg én elutaztam és nézett rám azokkal a nagy boci kérdő szemeivel, amibe bele volt írva minden.

És most is tudok rá nagyon haragudni, ha kaparja a kanapét, vagy hajnalban csörgeti az egerét, mert éhes, de már elképzelni sem tudom mi lenne nélküle. Ő nem az a bújós, ölbemászós cica. Tartja a tisztes távolságot, de kiköveteli a simit, ha éppen ahhoz van kedve és bár tartózkodó, mindig odakuckózik mellém, mint egy kis matrica. Azért az ölemben ne legyen, de valamije érjen hozzám...

A lényeg, hogy próbáld felfedezni az ő SAJÁT személyiség jegyeit és leld meg ezekben az örömöt, a nevetést. Éjszakára pedig érdemes kicsukni pl. a hálóból addig, amíg át nem veszi a napi ritmusotokat. Nálunk pl. már megszokta a cicó, hogy éjszaka alvás van kész pont. Hiába parádézik, nincs kaja, nincs játék, nincs semmi. Így már nem is próbálkozik, de ez idő. Meg kell szoknotok egymást!

Alomból olyat kell keresni, ami nem büdösödik, nekem ez rengeteg idő volt pl., de azóta is mindig mindenki mondja, hogy milyen fura, hogy macskánk van, de nálunk sosincs macska szag. Nemárt, ha mindketten kiveszitek a macska körüli teendőkből a részeteket, így nem egyikőtökre hárul ez a teher.

A szőr meg szőr... némileg változtatni kell a takarítási szokásokon. Nálunk pl. a robotporszívó kétnaponta körbejár csak azért, hogy összeszedje a szőrt. Van egy speckó szőrös szőr leszedőnk, azzal meg 45 másodperc alatt lehúzom a szőrt a kanapéról. A ruháinknál nyilván alap a ragacsos henger. Ez van.

Szerintem meg egyszerűen "nem ilyen lovat akartál". Ismered a verset? Egy hisztis kisfiúról szól. Nekem ilyen érzés volt olvasni a kérdésed.

Na és akkor a tanácsom, hogy barátkozz össze azzal a macskával. Nem 2 nap az összeszokás egy új lakótárssal sem. Ha pedig igaz, hogy volt macskád, a szőr pl nem lehetne gond. Gondolom az előző sem kopasz volt.

A hajnalban kelés nemtom miért van jelen. Nem csukjátok ki estére a cicát? Értelmes érvet nem igazán hoztál fel miért nem vagy elégedett. Akárhogyis, nem tűnsz túlságosan felelős embernek mindezek alapján.

Én is úgy érzem, hogy az előző cicáddal lehet ez összefüggésben. Kibeszélted magadból az elvesztésével járó fájdalmad?

Az éjjeli ébresztések néhány hét múlva elmaradnak, ha következetesek vagytok vele. Ezt nem tartom indoknak, ez egy abszolút időszakos dolog, nem fog örökké tartani.

Nem is kell az első perctől imádni a cicát és emiatt igazán ne legyen bűntudatod. Ismerekedjetek, lassan. Adj neki 1-2 hónapot legalább, a pároddal meg most beszélj az érzéseidről.