Miért csinál ilyeneket a cica? Nagyon fáj.

Sok cica nem veszi észre, hogy már durván játszik.

Előbb-utóbb kinövik...

De addig mondjuk ha egy vastagabb lepedővel letakarod a macskát, amin nem tud átkarmolni, és azon keresztül játszol vele, akkor a macska is élvezni tudja, és neked sem esik bántódásod. Nekem bevált több macskánál is.

Kiskorában az enyém is ezt csinálta. Sohasem álltam le vele "birkózni", mert akkor rá tud akaszkodni a kézre, és bevadul.

Ehelyett mindig kisiklottam a csapásai elől, és alkalmas időben bevittem a hasára, hátára egy simit. Ha véletlenül mégis elkapta a kezem, sosem toroltam meg (elvégre én álltam le vele játszani). Egy idő után rájött, hogy ez egy szoftos játék, és többé már nem engedte ki a karmait játék közben. Viszont előfordult, hogy a játék vad dorombolásba fulladt (miközben azért tessék-lássék "árnyékboxolta" a kezem...

Nem gondolja komolyan, játszik!

A cicusok selymes bundája alatt brutális ragadozó lény lapul. A játékkal tartja karban a vadászösztönét. Kicsi korában amikor tejfogai vannak és a karma is kicsi, sokan játszanak kézzel a kiscicával. Aztán mikor megnő, ez már fájdalmas.

Én a tanácsok ellenére sokat játszom kézzel is a cicámmal (meg szalaggal, zsinórral, tollas bottal stb), mert az mindig kéznél van és jókat lehet bunyózni vele, nagyon élvezi. Viszont ami nagyon nem volt rendjén, hogy a karmait használta és erősen harapott.

A jó hír, hogy a cicusok nagyon okosak és könnyen taníthatók, így nem marad más hátra mint megtanítani kulturáltan játszani.

Én ezt úgy csináltam, hogy amikor eldurvult a játék, akkor "fújtam rá" - lehet utánozni azt a hangot, de jó az is, ha magyarul mondod neki hogy "NE!" vagy "JAJ!". A lényeg, hogy tudja hogy ez neked fáj. Eközben meg a nyakánál hátul megfogtam a grabancát mintha anyacica lennék, finoman lelapítottam a földre, majd megvártam míg lenyugszik. Közben nyugodtan beszélni kell hozzá hogy "jó cicus, aranyos cicus".

A másik módszer az, hogy egyszerűen otthagyod, vagy (nem durván) kirakod a szobából. Mivel játszani akar (nem gonoszkodni) a társával (aki a gazdája ha nincs másik cica), ez nagyon rosszul esik neki. 5 perc után általában ő maga nyitja ki kilinccsel az ajtót és mint akit kicseréltek, szelíd.

Nekem sikerült kinevelnem a karomhasználatból a cicám, azóta pofozkodik, de a karmát nem ereszti ki. A harapásról nem akartam teljesen leszoktatni mert nekem fontos hogy gyakorolja az ösztöneit, ne legyen béna cica. Viszont teljesen jól beállt arra, hogy a kezem csak a fogai közé veszi és nem kezd el marcangolni :)

A harmadik módszer a társcica, azzal bunyózhat kedvére.

Eddig az elmélet, gyakorlatban azért néha bele-beleakad a karma a bőrömbe, így van egy-két karcolás a kezemen. Viszont a fél évvel ezelőtti állapothoz képest ez igazán bevállalható áldozat. Nekem legalábbis megér ennyit az hogy teljes értékű társként nézzen rám, ne csak séf bácsiként akitől kaját kap.

Ami még nagyon aranyos, hogy a bunyó közepén néha megnyalogatja a kezem meg dorombol is, ebből látszik hogy ez játék. Bár elég félelmetesen néz ki közben :)

A játék után meg rendszerint úgyis bújik és órákig dorombol szóval nem lehet rá haragudni :)

Szóval, ha le akarod szoktatni a durva játékról, akkor eszerint két módszer van:

a) azzal bünteted, hogy abbahagyod a játékot, ha eldurvul,

b) vagy eleve szoftosan játszol, és akkor büntetni sem kell, ő is úgy fog játszani.

A b) mellékhatása, hogy a szoftos játék nem igazán szórakoztató neki, ha talál durvább játékost, azt előnyben részesíti. Viszont bármikor provokálni lehet egy-egy csörtére.

Egy valamit nem szabad: a durvaságot durvasággal torolni meg, mert akkor a macska a fájdalomtól még agresszívabb lesz.

Nalam + kiegeszites, hogy van egy (mostmar durvan tepett) plussallata, amivel jatszok vele, es akkor tenylegesen ki tudja tombolni magat - mindig tudja, hogy csak azt szabad komolyan megharapni/karmolni, nem azt, aki iranyitja.

Masik macskam "a ceruzara lett kondicionalva". Siman ketteharapja, ha nagyon bedurvul @_@ De a kezemhez hozza sem er. ^_^