Mit tegyek, ha még több, mint egy év után is hiányzik ez a cica?

Tavaly március körül elkezdtem etetni egy nagyon-nagyon sovány kóbor macskát, rengeteg kullancs, fülrüh nagyon durván, rühes volt, csont sovány. Már éhségében sírt. A szüleim nem akarták befogadni, minden nap lopva vittem ki neki a kaját. Kapott cseppet, féreghajtót, meggyógyult, kezdett feljavulni. Viszont valahova hazajárt, mert a felettünk levő utcából jött mindig, meg őt már ismertem előtte évekről, de akkor nem éhezett. Azt akartam, hogy ha feljavul, meg nem lesz annyira gyenge, elviszem ivartalanítani. Utoljára egy hatalmas gennyes sebe volt, azt kezeltem neki, az is elmúlt. Mint kiderült már ez is a szomszédasszony műve volt.... Utálta, megpróbálta kinyírni vasvillával, mert "felcsinálja a macskáit". Hiába mondtam neki, hogy befogadtam, elviszem majd. Mondta csapjuk agyon, mert engem megvár....

Tavaly júniusban, mikor fél év után hazajött a fia, a barátaival együtt kinyírták a macskát, többet nem jött. Utána el is beszélték.

Tehettem volna lehet többet is, de a szüleim nem akarták, meg a vénasszony akkor is kinyírta volna... Még mindig előttem van, a világ legaranyosabb, leghálásabb állata volt, ilyen még sosem volt, pedig vannak macskáim és voltak is... A szájában turkálhattam, bármit megengedett, soha nem karmolt, bízott bennem, követett. Hallgatott a nevére... DE sajnos mindig hazament, meg azt sem tudtam megakadályozni, hogy a vénasszonyhoz menjen...

Tuti eldobták valahova szegényt, biztos, hogy nem ásták el...

Ezután kerestem sokáig, de bevallotta is utána. Két hétig csak sírtam, arra emlékszem, de nagyon hiányzik még mindig is... Sajnos nekem is ekkor fordult rosszra az életem, mert nekiálltak zaklatni stb., de nem ide tartozik, ilyeneket is mondott az alak, hogy "menjek a macskám után, már vár". Megfigyelt hetekig, követett, ólálkodott, tudta... Meg voltak durvábbak is, azóta sincs vége...

De ő nagyon hiányzik, sokszor eszembe jut, ilyen feltétel nélkül senki sem szeretett... Tudom, csak egy macska, de akkor is...