Cica tartása egyetemistaként?

Sziámi nehezebb természet, nagyon aranyos fajta, folyton dumál, de minden lében kanál és nagyon nagyon igényli az interaktív dolgokat, egygazdis típus. Nálam az egyik cica talált, másik sziámi, borzasztóan rossz volt kicsi korában :D De tényleg valami hihetetlen irgalmatlan rosszaság volt. Megtanulta hogy ha a wc lehúzót meghúzza akkor jön a víz, ott is szokott inni, csomó mindent összerak, ilyen több lépésből álló dolgokat is. Alapból imádom, minden macska zseniális, de ha nem tudtok otthon lenni vele olyan 1 éves koráig akkor nem ajánlom. Sokan mondták miután meglett a cica hogy ők még nem is találkoztak normális sziámival, csak bolond, agresszív példányokkal. Lehet a kevés foglalkozás az oka annak ha megbuggyan ez a fajta, ezt nem tudom.

Én is azt mondanám hogy menhelyről hozzatok picit, hálás lesz, pont ugyanolyan jó mint egy fajtatiszta macskusz. Náluk nincsenek akkora hatalmas különbségek fajták között mint a kutyáknál, csak pöttöm korától nevelni kell, játszani sokat, figyelni mit és hogyan igényel. Aztán azt fogja megszokni ami a ti ritmusotok és felnőtt korában teljesen ehhez fog majd alkalmazkodni.

Ahogy előttem is írták, ennyi időt simán elvannak egyedül otthon, hiszen főként csak esznek és alszanak. Talán bölcsebb, ha nem kölyök cicát választotok hanem 5-6 hónaposat vagy felnőttet mert egy picivel azért több időt érdemes tölteni. Illetve ha menhelyről fogadtok örökbe, ott el tudják mondani, hogy melyik cicának milyen a természete és akár az alapján is tudok "lustábbat" választani. Vagy lehet opció az is, hogy kettőt fogadtok örökbe és akkor elszórakoztatják egymást. Gyakran látni olyan posztokat, ahol cicatesókat csak együtt adnak örökbe,mert imádják egymást és nem akarják elválasztani.

Én is menhelyről fogadtam örökbe, és mostanában gondolkozom egy cicahaver örökbefogadásán mert az én cicusom elég aktív és szociális típus. 6 hónaposan került hozzám és tökéletesen összecsiszolódtunk, szóval attól nem kell félni, hogy mi van ha nem pár hetesen viszitek haza. :)

4 hónapos házicicát fogadtunk örökbe, ennél kisebb lakásba. Semmi komoly probléma nem volt, egy hétig voltunk vele mindketten (párommal élek én is), aztán kb 2 hét után úgy jött ki a lépés egy váratlan helyzet miatt, hogy muszáj volt kb 8-9 órára egyedül hagyni. Annyit tudtunk csinálni, hogy előző napokban először kb fél, aztán 2 órára hagytuk magára, hogy valamit szokjon azért, de ennyi. Rettegtünk, mire érünk haza, de meglepetésünkre semmi kárt nem csinált az égvilágon. Ezzel mondjuk egyébként is szerencsénk volt, egyedül a kanapé hátulját kaparászta egy ideig meg sajnos a függönyt szétszaggatta (de mentségére legyen mondva, az ideiglenes befogadójánál azt nem használt, új dolog volt neki). De ezek számunkra túlélhetőek voltak. Egyébként napi kb 1 órát játszottunk vele több részletben, nem egyszerre (labdát, lézert szereti főleg), ő érdekes módon inkább egyedül szeretett játszani már hamar. 6 hónaposan lett ivartalanítva, na azóta tényleg bűnlusta, szerintem kb 20 órát alszik egy nap. A maradékban meg vagy eszik vagy dögönyözteti magát, néha elvan a labdájával (azt is fekve), most lesz egyéves.

Viszont 2-3 hónapos kiscicát én sem vállalnék, ha fél napokra magára kéne hagynom majdnem mindennap. Nemcsak a játékigénye miatt, hanem főleg azért, mert ebben a korban kezdenek el megtanulni “bánni” az emberrel is, játszani akar, vadulni, de nincs tisztában az erejével. Magyarul ekkor kell elkezdened komolyan meghúzni a határokat, hogy pl nincs játékból karmolászás, harapdálás, lábadba, hátadba csimpaszkodva mászókázás, mert lehet, hogy fél kg-osan cuki és csak kicsit felszisszensz, de 4-5 kg-os korában már baromira fog fájni és minél tovább engeded, annál nehezebb lesz leszoktatnod róla. Ugyanez igaz a bútorok terén is, minél korábban és többször tisztázod, mit szabad és mit nem, annál nagyobb eséllyel rögzül neki.