Túlzottan félénk macska?

Szerintem adj még neki "türelmi" időt, valószínűleg tényleg bántalmazták, és rossz emlékei vannak.

És a macskák sem egyformák, nálunk is van (és volt) már olyan cica, aki biztosan nem lett bántalmazva, és mégsem akarta se a simogatást, se ölbe nem szeretett lenni. (És ennek az ellenkezője is, amikor folyton a hátsódban koslat, levakarhatatlanul.)

Evés közben próbáld óvatosan megcirógatni - ha nem zavarja -, hátha összeköti a táplálék forrását a kedveskedéssel.

Amikor odajön hozzád, simogasd, de mindig annyit, amennyit ő igényli. Játssz vele sokat, horgászbot, madzag, szóval valami olyan, ami a te jelenlétedet igényli.

Legyen egy kuckója (akár a macskaház), ahol nem piszkálod, ahová visszavonulhat, ha sok az emberekből, de ne szolgáld ki, hogy ott éljen.

Tehát pl. a kajás tál ne a kuckója előtt legyen, hanem olyan távra, hogy muszáj legyen kijönni onnan - ezt lehet fokozatosan növelni, ahogy látod rajta, hogy bátorodik.

(Alom gondolom nincs, de amúgy erre is ugyanez lenne igaz.)

Nálunk is ilyen az egyik macska, három évbe telt, mire jön kérni a simit, és sajnos sosem lesz bizalommal az emberek felé, egygazdás. Kinti kóborkaként nehezebb dolgod van vele (a miénk szobacica), de nem lehetetlen, csak rengeteg türelemre van szükség.

Nálunk is az egyik ilyen utcacica volt, befogadtuk.

Ő is ilyen, néha jön, hízeleg, hív játszani, de legtöbbször csak megy el tőlünk, mint a két egyforma végű elem, ahogy közeledünk, ő úgy távolodik. Ne erőltesd, mi próbáltunk közel kerülni hozzá, de olyankor harap, karmol.

Még a kicsi korától nevelt macskák is csinálnak ilyet. Ne ostorozd magad, lehet hallott valami zajt és attól ugrott meg.

Amúgy végtelenül finoman kell velük bánni, ha fölé hajolsz, akkor ismegijedhet. Inkább csak beszélj hozzá, hogy a hangod szokja és onna fokozatosan építsd fel neki a bizalmat. Pislogj rá nagyokat és lassan. Az mindig beválik.