Szerintetek mennyire "kínzás" kivenni egy macskát a megszokott életéből, hogy beleszokjon egy újba ebben az esetben?

Kb. 2 hete van egy cicánk, aki 5-6 hónapos körül van. Ahol volt, ott volt több cica meg kutyák és jól kijöttek. Most nálunk ő az egyedüli állat. Az első 1-2 nap, amikor minden új volt neki, nagyon sajnáltam, sokat nyávogott, biztos hiányzott neki az anyja meg a tesója. Most úgy tűnik már megszokott nálunk, de azon gondolkodtam az elmúlt napokban, hogy jó-e ez egy macskának. A nap 24 órájában mi nem tudunk vele foglalkozni, és arra gondolok, hogy milyen magányos lehet, hiszen nem ehhez szokott ott, ahol született. A tesókkal mindig lehetett játszani, meg a kutyákkal is, vagy csak összebújva aludni. Mióta nálunk van nem is tűnik olyan játékosnak, mint amenyire az előző gazdija mondta, hogy az. Szerintetek tud magányos lenne egy állat? Van, amikor csak ül és néz a messzeségbe... Lehet, hogy az előző családjára gondol? Egyébként minket szeret, bújik, ölben van, dorombol... nagyon okos és aranyos cica, csak nem szeretném, ha boldogtalan lenne.