Ki miért szereti a cicatartást? Más is ilyen macskabolond,mint én? Kinèl mikor kezdődött el a "szerelem"?

Én szimplán szeretem a macskák természetét, hogy öntörvényűek, hogy nem lehet őket csak úgy szabályozni, mint a kutyákat. Félreértés ne essék, a kutyákat is szeretem de teljesen más a két állat, másképp kell őket szeretni. A cica jobban hasonlít a saját személyiségemre, nem dögönyözhető folyton, hagyni kell elvonulni ha szüksége van rá. Az meg hogy kinek mi túlzás egy állattal kapcsolatban, emberfüggő. Szerintem az hogy a lehető legjobb kaját, orvosi ellátást, parazitamentesítést, oltásokat stb. kapja az felelős állattartás, nem pedig pótcselekvés amit egyesek azzal magyaráznak, hogy párkapcsolat vagy gyerek helyett tartjuk az állatot. A legtöbb esetben ez nem így van, hiszen az állatot tök másképp kell szeretni és ez egy olyan embernek aki gyereket akar, nem felelne meg, kevés. Az állatért felelősséggel tartozunk egész életében és kizárólag a mi tetteinken áll, hogy milyen életminőség vár rá, lévén sajnos az állatoknak még nincsenek valódi jogaik, ez egy sarkalatos kérdés. Nekem normális az hogy ha beteg az állatom, elsőként az ő költségeit rendezem, azután a magamét, hiszen felelősséget vállaltam érte, neki nincs biztosítása, nincsenek emberi jogai.

Egyébként meg a macskát szép állatnak tartom, szeretek gyönyörködni bennük ahogy mozognak, ahogy alszanak, az arcukban, szemükben. Melegség, nyugalom jár át ha a szeretett állat a közelemben van, amikor érzik hogy nem vagyok jól és odabújnak. Aki szerint ez túlzás, az még nem érezte azt a feltétlen szeretetet amit egy állat adni tud.

Én mindig kutyás voltam. Sosem volt macskám. Főleg mert allergiás vagyok a macskákra. Mármint orrfolyás, tüsszögés, viszkető szemek , kipattogás. De amikor 16 évvel ezelőtt el kellett altatnom a kiskutyámat, az olyan lelki törést okozott, hogy képtelen voltam újabb kutyust magamhoz venni. 8 évvel ezelőtt a férjem hazajött egy brit shorthair kislegénnyel. 14 hetes volt a cicus. Eleinte nem tudtam mit kezdeni vele, lévén az allergiám miatt, meg ugye sosem volt, nem tudtam mit kell vele csinálni. De a macska mindent megoldott helyettem. Kiosztotta a család szerepét, munkáját. Nem nyomulós, nem bújos macska, így szép lassan hozzászoktam én is, és az allergiám is jelentősen csökkent általa. Évek alatt sokszor megnevetetett, és sajnos nagyon megszerettem. Macska mániás lettem. Van vagy 4 macskás ágynemű huzatom. Macskás tányérkészletem van, rengeteg macskás pólom van. A sok macskás porcelán figurák gyűjtője lettem.Macskás fülbevaló, nyaklánc.. szóval minden ami macska..

Azért írtam, hogy sajnos nagyon megszerettem, mert bár makkegészséges, de már most rettegek attól a naptól amikor el kell engednem, mert meghalt. Már mondtam a férjemnek, ha eljön az idő, soha többé nem akarok másik cicát, mert még egy ugyanilyen nem lehet, és újabb lelkitörést nem akarok. De addig is kényeztetem, élvezem a vele töltött időt.