Nem bírok a cicámmal. Ajánlanátok macska pszichológiáról szóló könyveket?

Benti. 21 hós. Ivartalan kandúr. 4 hetesen találtam, azóta van velem.

Hisztizik. De folyton. Semmi nem jó neki. Lett társa, kicsit enyhült, de amióta a kicsi nagyobb lett, (10 hós), már ő sem játszik vele, megint 200%-on nyafog. Én is sokat játszok vele. Kicsit megszállott. Ha épp senki nem foglalkozik vele, akkor hangosan nyávog, járkál, úgy csinál, mintha neki volna a világon a legrosszabb élete. De az sem mindegy ám, hogy épp ki játsszon vele és az sem, hogy mit. Nekünk kell kitalálni.

Szepa szorongása is van. Vagyis gondolom, hogy az, mivel elég, ha az ajtó elé kilépek és becsukom magam mögött az ajtót, keserves vernyogásba kezd.

A harmadik, ha valamit nem akar, akkor nekünk támad. Vagyis leginkább nekem, mivel én csinálom azokat a dolgokat vele, pl a fésülködés. Már mindenhogyan próbáltam. Nyugodt maradtam és finoman közelítettem, vagy határozottan, vagy lefogtam vagy nem fogtam le, csak kicseleztem. Mindenhogyan nekem támad. És egyre rosszabb. Az imént fésültem, azután írtam ki a kérdést, hogy úgy a karomba harapott, mintha egy csörgőkígyóval verekedtem volna. Plusz szétkarmolt.

Muszáj néha megfésülni, mert hosszú, gubancolódni szerető bundája van.

Próbáltam spriccelni, de akkor megsértődik és még jobban nyafog, mintha direkt idegesíteni akarna.

Ha nem figyelek rá, amikor hisztizik, akkor odajön és megcsap. Aztán folytatja a hiszti.

Lehet, hogy én rontottam el, de az első cicám és olyan pici, sovány volt, hogy csak próbáltam életben tartani, semmi mással nem foglalkoztam.

Nincs egyedül, van társa, de amiért sokszor durván vinnyogtatja, már ő sem akar vele játszani. Sokszor nem is durva, csak szimplán annyira erős, hogy "véletlenül" kilyukasztja a bőröm, anélkül, hogy direkt keménykedni akarna.

Gondoljátok el, milyen, amikor még be is van indulva.