A mentett örökbefogadott macskák tényleg hálásabbak vagy mivel állatok képtelenek a hálára?

#7 vagyok

Én igen így tapasztaltam.

Apukámnak is van mentett cicuja, akit elhagyott az anyja mikor már nagyobb lett, de semmi rossz élménye nem volt csak szocializálatpan volt az emberek fele. Haza vitte és borzalmasan rossz cica lett. Szét szed mindent, nem az a bújos fajta tehát nem hálás mert össze lett szedve az utcáról. Hisz jó életből jó életbe csöppent, csak a helyszín változott.

De apu idős bántalmazott macskája, meg "okosabb", várja a kaját, kiabál ha éhes de utána csendben megvárja míg megeteted utána meg rajtad alszik. Persze ő is kis rosszcsont de azért látszik, hogy neki ez az élet nem csak emberi szemmel hanem macska szemmel nézve is jobb.

Ez hülyeség, hogy nincs hosszútávú memóriájuk... Ráadásul teljesen megalapozatlan, tudománytalan a kijelentés.

A hála szó szerint a tudatossághoz kapcsolódik, tehát hogy van éntudatod és következtetéseket tudsz levonni a múltból, illetve kivetíteni a jövőre. Ebben az értelemben nem tud hálás lenni egy állat, mert eddig nagyon kevés faj mutatott öntudatra vagy előrelátásra mutató jeleket.

Viszont abszolút érzékelik a különbséget, nekünk is van mentett cicánk. Évekig élt az utcán, sokat bántották szegényt. Hosszú időbe telt, mire már nem rettegett mindentől, és látni rajta, mennyire boldog. Szerintem hálát eleve hülyeség elvárni, hiszen ha ezért mentenél meg egy életet, akkor máris önző oldalról nézed... De nekem az is nagy öröm, hogy pl. ennek a mentettnek annyi sérelme volt a múltból, hogy rettenetesen félt és odakapott, nyávogott, ha a hátához ért valaki. Eltelt két-három év, mostmár nyugodtan felvehetjük bárhogy, sőt, bújik. Újra tud bízni, újra fesztelenül tud aludni emberek közelében (eleinte mindenre felkapta a fejét,ideges volt). Szerintem ez a lényeg.

Egyébként a másik cicánk tenyésztőtől van, ő kicsiként került hozzánk, és sokkal anyásabb emiatt, rengeteget pesztráltam kölyökként. A mentett nem keresi ennyire közvetlenül a társaságot, ő csak a közelünkben akar lenni. De ez itt inkább annak a kérdése, hogy milyen idősen kerül hozzád, és mennyi törődést kap.

Igen van hála ( vagy inkább szeretet?) én ismertem ilyen utcáról mentett macskát. De bújós sohasem lett, csak mindig ha jött a gazdi kocsival,már ment ki elé, megismerte a kocsi hangját.üdvözölte, stb.

Ezen kívül ugye a kinti macskák hozni szoktak a gazdinak ajándékot (egeret, galambot, stb).

Én neveltem föl macskát, akit utána nagyon ritkán láttam, de mindig azonnal megismert, olvadozott, lefeküdt, hentergett, stb. Anyjának tekintett, felnőtt korában is allandóan mászott rám és dagasztott. Ha ritkan is látott, rám mashogy reagált mint másra. Ki van csukva, hogy ne legyen memóriájuk. Akinek valaha is volt macskája, az nem hiszi el ezt a hülyeséget. A macska nagyon tud ragaszkodni, szeretni.

Nem tudtam mire szavazzak ugyanis egyik sem igaz.

A macskák is mint minden érző lény akkor hálásak ha szeretik őket.