Mennyire hálásak a mentett cicák? Aki eddig csak utcán élt és nem sokára érkezik hozzám. Tapasztalatokat is várok. 😊

Akit én ismerek felnőttként befogadott utcacicát, az nagyon óvatos, bizalmatlan még egy évvel a befogadása után is szinte laposkúszásban közlekedik a lakásban, ritkán húzza ki magát. Azért szokott bújni, de nem nagyon, inkább csak elvan a maga világában, élvezi, hogy kiszolgálják és elkényeztetik. Eltűri a simit, de csak ha épp olyan a kedve, mert ha nem, akkor morog, menekül. Ellenben ahhoz képest, hogy kint éhezett, iszonyat finnyás, ha nem a megszokott párizsit kapja, ha nem a megszokott márkájú alutasakost, akkor képes 4 napig nem enni(sajnos egyszer nem volt az adott kajáiból semmi és mindenből másikat, de ugyanolyan típusút vettek, hát inkább éhezett) ...

De az látszik, hogy nem kiskorától volt szeretve, mert kb mindentől összerándul, ha vendé jön, már a folyosón meghallja és bújik el, addig elő sem jön, míg nem újra csak a gazdi lesz otthon. Azt imádja igazából a legjobban, ha korlátlan mennyiség van a kedvenc kajájából kitéve neki és aztán otthon van hagyva teljesen egyedül, na akkor látszik a videón, hogy igazán nyugodt, gondtalan, nem feszeng, még játszani is szokott magában, de mással soha.

Na az enyém nem ilyen. Ő az első 1 hónapban volt ilyen, pedig a szemem láttára verték meg, kínozták, csont sovány volt és beteg. 1 hónap után kezdett odajönni, hízelegni, még egy hónap után már ölben alszik rendszeresen. Nem válogat stb.

A miénk háromhónaposan került hozzánk, azelőtt is a ház körül ólálkodott, minduntalan be akart osonni, törődésre vágyott.

Azóta két év eltelt, nagyon jó a kapcsolatunk, bennünket imád és elfogad, de másokkal szemben távolságtartó és félénk.