Akik felnőtt cica mellé vittek haza kiscicát, nálatok mit szóltak egymáshoz?

1,5 éves volt a nagyobb, mikor jött egy picike. Nagyon-nagyon félt tőle a nagy. Sokáig tartott míg megbarátkoztak, de sosem lettek igazi puszipajtások. Sajnos a picim 2 évesen kiszökött és eltűnt. Később befogadtam a nagy mellé mégegy cicát. Vele az első néhány napban volt tartózkodó a nagy. 1-2 hét múlva pedig úgy viselkedett vele, mintha az anyukája lenne (ivartalan kandúr) :D

Imádják egymást azóta is. Öröm nézni a köztük lévő kapcsolatot.

Nálunk az idősebb fújt, köpött a kicsire. Folyamatosan neki akart menni.

Olyan volt mint egy vadállat.

Gyűlölte a kicsit. 2 hétig próbálkoztunk, utána kerestünk a picinek másik helyet. Rettentő boldog volt a cicám mikor elvitték.

Pár hónap múlva befogadtunk egy 7 éves cicát, mert ki akarták dobni.

Vele teljesen más volt. 1 nap után már összeengedtem őket.

Semmi fújtatás, verekedés. Megszagolta a cicám, és ment tovább. Mintha már évek óta családtag lenne a másik.

Pedig mindkettő fiú.

nálunk az ivartalan kandúr mellé került egy picike fiú, először fújt rá, utána addig mosdatta, amíg a kicsiből szinte csöpögött a nyál. azóta elválaszthatatlanok. a fürdetéssel óhatatlanul együtt járó visításra is mindig megjelent.

és a nagy birka módjára tűrte azt is, ha a kicsi - a fiatalok szemtelenségével - fölzabálta előle is a vacsorát. (szétszedtem őket persze, ha észrevettem..)