Meghalt a macskám! Hogy tudnám túltenni magam rajta?

megértelek. az enyémkedvenc tavaly ősszel ment el. csak 4 éves volt.

már régóta nem bőgtem, de őt megsirattam.

még azzal se vigasztallak, hogy majd lesz másik. mert talán lesz, de az nem ő lesz..

A gyász szakaszai

A veszteségre adott reakció számos tényezőtől, és az adott személy jellemétől is függ, de a gyász öt általános fázisa és ezek sorrendje szinte mindenkinél megegyezik.

1. Tagadás

Először szinte sokkos állapotba kerülünk a veszteség híre hallatán, és ennek megfelelően nem vagyunk képesek elhinni, hogy megtörtént a szörnyűség. A gyász első fázisában tagadjuk a veszteség mivoltát.

2. Harag

A második szakasz beköszöntése a gyász folyamatában mindenkinél máskor jön el, egyénenként különbözik, mikor jutunk túl az első fázison. Előbb-utóbb azonban mindenki eljut idáig, hiszen a tényekkel szembesülni kell. Ilyenkor azonban harag lesz úrrá rajtunk, tehetetlen dühöt érzünk, és valakit mindenképpen találunk, akit a szörnyűség bekövetkezése miatt hibáztatni tudunk.

3. Alkudozás

Idővel a harag csökken, és az alkudozás fázisa következik. Ebben a szakaszban arra gondolunk, hogy bárcsak lenne még esély arra, hogy az elveszített személy mégis éljen, számba vesszük, mit meg nem adnánk azért, hogy újra láthassuk őt.

4. Depresszió

Az alkudozás szakasza nyilvánvalóan eredménytelen marad, hiszen már nincs min alkudozni. Ekkor tudatosul bennünk igazán és végérvényesen, hogy valóban és örökre elveszítettük a szeretett személyt, nem jön vissza, hiába próbálkozunk alkukat kötni. Amikor ez a felismerés megszületik, depresszió lesz úrrá rajtunk. Senkivel nem szeretnénk találkozni, beszélni, magunkba fordulunk, felidézzük az elhunyttal kapcsolatos emlékeinket, és semmi mást nem érzünk, csak azt, hogy szomorúak vagyunk. E szakaszt leginkább az állandó sírás jellemzi, amely által kimegy belőlünk a stressz és a félelem.

5. Elfogadás

Az első négy szakasz után törvényszerűen következik az utolsó, az elfogadás fázisa. Ekkorra már túlestünk a kezdeti megrázkódtatáson, meggyászoltuk a szeretett személyt, és már képesek vagyunk elfogadni a halála tényét. Ez persze nem azt jelenti, hogy azonnal túl is lépünk a történteken, de elindul a sebek begyógyulása, és már képesek vagyunk arra, hogy gondolatban elszakadjunk a halottunktól, és elegendő erőt érzünk magunkban ahhoz, hogy tovább éljük az életünket nélküle.

Gyászolni lehet bármit : egy kapcsolat véget, egy munka elvesztését, egy kedvenc elvésztését.

Szép kort élt meg és ez az élet rendje. Ez a végső elfogadás. Elfolytott bánat csak felemészt. Éld át és utána el tudod engedni.

Nem tudsz mit tenni, (bár közhelyes) de az idő fogja megoldani a lelked fájdalmát. Nem fogod Őt elfelejteni, de kevésbé fog fájni az elvesztése.

15,5 éves a kutyusom. Ki tudja mennyi időnk van együtt nekünk is még. Tudom min mész keresztül, de csak azt tudom mondani, sírd ki magad. Jövő héten már jobb lesz, utána még jobb.