Iszonyatos bűntudatom van, mit csináljak?

Te megtetted, amit tudtál. A baleset nem a te hibád. Ha kiengedted volna a hordozóból, az balesetveszélyes lett volna. Sajnálom a cicádat és téged is. Próbáld elengedni ezt a dolgot, már nem tudsz visszamenni a múltba és megváltoztatni, ami történt.

Nekem már sok cicám volt életemben, nem vagyok fiatal. Engem is megviselt, amikor elpusztult valamelyik, de nem hibáztattam magam. Amíg éltek, mindenük megvolt, boldogok voltak. Az élet megy tovább, később mindig lett új cicám, nekem ez segített.

1. Amiatt, hogy nem engedted ki a cicát a hordozóból, ne legyen lelkifurdalásod, ez volt a helyes dolog. Gondolj bele, ha kint kezdett volna szegény tombolni a kocsiban... lehet, hogy ti is ottmaradtok egy balesetben. Egy barátom úgy törte össze a kocsiját, hogy a teknőse kimászott a dobozból, amiben orvoshoz vitte, és bemászott valahogy az egyik pedál alá. Csak biztonságos hordozóban vagy bekötve szabad állatot vinni a kocsiban.

2. Azzal, hogy a cica testét ott hagytad, nem hagytad őt cserben. Az már nem ő volt. Ő már akkor elment. Csak egy tetem volt az már, és mindegy volt már neki, mit csináltak vele... már csak neked számított.

Talán próbáld meg azt, hogy ha megvan még valami kis tárgya, játéka, vagy egy fénykép róla, akkor azt tedd egy szép dobozba bele, és "jelképesen" temesd el valahol, például egy fa alatt, ahol szeretett lenni, vagy egy helyen, ahol szeretett napozni, és gyújts meg egy szép gyertyát az emlékére. Így könnyebb lesz elengedned őt, és lezárást fog kapni az egész, ami történt.

Most lehet, hogy hülyének fogsz nézni, de azt is megteheted, hogy írsz egy levelet neki, és eltemeted azt is. Leírod, hogy te szeretted, és a legjobbat akartad neki, és megtettél mindent, amit lehetett, és nagyon sajnálod, hogy így alakultak a dolgok.

Meg kell békélned azzal, hogy ez így alakult, és hogy nem tudunk mindig, mindent irányítani. Ez nem a te kezedben volt, amit tudtál, megtetted, de az események túlnőttek rajtad.

Tanultál belőle. Ha megnyugszik a lelked, nyugodtan legyen másik cicád, fogadj örökbe egyet, és tartsd benn a házban, mert jó helye lenne nálad. Ezzel egy otthontalan kis élőlénynek is segíthetnél, és szerintem könnyebben megbékélnél.

Sajnos az önmarcangolás nem hozza vissza szegény cicát, feleslegesen kínzod magad :( Te megtettél mindent, amit akkor megtehettél, az állatorvos trehánysága pedig az ő bűne, nem neked kell magadra venned.

Én kiskoromban öltem meg kutyát véletlenül, a mai napig kísért, de azt hiszem, sikerült túltennem magam rajta. Úgy 7-8 lehettem, amikor anyám hozzám vágott egy fél rúd romlott párizsit, hogy adjam oda a kutyának. Hát azt ugye nem tette hozzá, hogy csomagoljam is ki - ő meg szart rá -, nekem meg nyilván gyerekfejjel eszembe nem jutott, hogy be fogja zabálni a fóliát is. Hát, megtette :(

Szegénykém bélelzáródást kaphatott, azt hiszem már másnap úgy mentem iskolába, hogy végig hallottam a vonyítását. Mire hazajöttem, meghalt. Anyám meg se próbálta orvoshoz vinni, persze arra volt esze, hogy megmondja, hogy gyakorlatilag én öltem meg szerencsétlent, mert lusta voltam leszedni a fóliát a párizsiról... na ja.

Nekem a gyakorlat segített csak. Sokáig nem mertem állatot tartani, de huszonévesen úgy hozta a sors, hogy hozzám került egy kiscica az utcáról. Basszus, nagyon sokáig kínlódtam vele, folyton meg voltam győződve róla, hogy ki fogom csinálni valahogy. Főleg a mosógéppel volt valami logikátlan paranoiám, akárhányszor elbújt valahol sírva pakoltam ki a vizes ruhákat, valamiért úgy gondoltam, hogy ott lesz köztük vízbefúlva. Visszagondolni is rossz. Hál'Istennek felnőtt a kicsike, most már ketten vannak, 5 és 7 évesek, egészségesek, de néha-néha azért még most is rájuk nézek, ha megy a mosógép :(

Nagyon realisan objektiven menj vegig meg egyszer a tortenteken es gyozd eg magad, hogy te mindent megtettel erte. Es gyaszold el. Ird le ezt mintha neki irnad es szepen "temesd el" a levelke melle gyujts gyertyat. Aztan valahova asd el a kertetekbe vagy ahova tudod. Tegyel neki egy kis kovet vagy keresztet. Tavasszal ultess egy kis virgot oda.

Nalunk a cicank magasrol leesett es eltorte a labat. Jo helyen lakunk volt aki megmutse. Hazaadtak. Csak elfelejtettek mondani, hogy nagyon hosszura sikerult a mutet es menetkozben felebredt es ezert raaltattak. A cica nagyon rosszul volt meg is ijedtem hivtam az allatorvost mondtam csak fekszik nyitott szemmel logo nyelvvel. Mondta vegyek semkenocsot kenjem be a cica szemet ne szaradjon ki, meg tegyem korbe melegvizes palackokkal. Csak azt felejtette el mondani, hogy lehet hanyni fog az altatas utohatasakent. Majdnem ejfelig ebren voltam a cica mellett aludtam. Kora reggel felebredtem es halott volt. Merev...hideg es a hanyadek folyt ki a szajan. Megfulladt a hanyadekaban valamikor hajnalban es nem ebredtem fol ra! Annyira rosszul ereztem magam. Aztan szepen vegigmentem a tortenteken. Ok leesett barmikor megtortenhetett volna...tulelte, rohantunk az allatorvoshoz, ennyit tehettem, megmutotte kifizettuk ennyit tehettem hazahoztuk szoltam gond van ennyit tehettem figyeltem ranezesre ugy tunt valoban aszik bodultan. Elaludtam ok de nem tudhattam hogy nekem virrasztanom kell folyamatosan azt se tudtam hanyhat...ezt el kellett fogadnom. Ha szolt volna az allatrovos a lehetseges komplikaciokrol akkor az mas...akkor hibas lennek hogy nem maradtam tovabb ebren.

Nalad is a sajat hibaztatasod hagyd abba hiszen te egybol hivtad az allatorvost utana allatorvosokat elhitted hogy rendbejon (es akar rendbe is johetett volna), figyelted amikor attad gond van csak tovabb kerestel allatorvost. Arraol nem tehetsz hogy nem voltak elerhetok! Aztan amikor vegre megtudtad hova vihetned akkor meg mar keso volt. De nem miattad volt keso ez sajnos ilyen. A cicadnak lehet tobb szenvedes lett volna ha meg napokig naatok van. A hordozoba bepanikolhatott, de nem ettol halt meg, hisz mar elotte kekult. Nem tudom hol hagytad, de hatha ott az allatorvos tudasat gyarapithatta mert felboncoltak. Attol hogy nem vitted haza eltemetni (ami igazabol amugy is tilos), meg nem azt jelenti te rossz gazdaja voltal.

Nekem is van ilyen élményem.

Öcsinek hívták, velem aludt minden este, de szeretett kijárni is. Egyszer úgy jött haza, hogy volt a fején egy seb, és hányt. Elvittük dokihoz, adott neki gyógyszert. Nem lett jobb, "szívárvány" színű lett a szeme. Nem evett semmit. Nem látott.

Visszavittük, adott neki szurikat, mondta hogy minden oké lesz. Pár napig evett amíg volt a gyógyszereknek hatása utána megint nem. Megint elvittük, ugyanez volt. Azt mondta amúgy a doki, hogy van még más gyógyszere is majd azt beadja legközelebb ha ez a kúra nem hat.

Elmentünk vele másik dokihoz is közvetlenül ezután a látogatás után mert nem volt javulás és nem hittünk már neki.. A másik doki le volt döbbenve, és mondta, hogy szegénynek a szervei már felmondták a szolgálatot. A szíve is nagyon rossz állapotban van. Csoda, hogy még egyáltalán él. Pár órát jósol neki.

Elaltattuk.

Az első doki csak a pénzünkre utazott, ott hagytunk nála nem is írom le mennyit. Mindent megtettünk volna, hogy megmaradjon..

Nagyon dühös voltam, hogy nem mondta meg az igazat, nem vizsgálta meg rendesen...és magamra is, hogy miattam szenvedett, mert betegesen próbáltuk életben tartani.

Én se tettem még magam túl rajta. Most is, hogy ezt leírtam, megkönnyeztem. 6 éve történt amúgy. 4 éves volt.

Azóta lett másik macskám, ő csak benti. Rossz körülményekből szabadítottak ki, nálam jó élete van. Vigyázok rá. Szerencsére ő nem akar kimenni, jól érzi magát bent.

Szerintem Öcsit megmérgezhették..

Ha valami gondunk van akkor ehhez a másik dokihoz megyünk. Rendes pasi nagyon, akkor is válaszol telefonhívásra ha nem dolgozik.