Mit csináljunk most ezzel a szegény kiscicával? Érdemes lenne elvinnem?

Tavasszal találtunk egy kiscicát egy kukába dobva, kb 3-4 hetes volt. Hazahoztuk, és akkor még itthon volt anyukám a húgommal, nekem is lazább félévem volt az egyetemen, szóval valaki mindig volt vele itthon. Emiatt napi 15-16 órát biztosan kézben volt... Anya úgy főzött, hogy az egyik kezében ott volt a cica, ha leültünk tv-zni, laptopozni, azonnal az ölünkben volt, fürdéskor ott ült a kád szélén, aludni csak úgy volt hajlandó, hogy valaki odafeküdt mellé az ágyba és hozzábújt. Ha nem volt kézben, akkor visítva rohant utánunk. Tudjuk, hogy mi rontottuk el ezt, de annyira pici volt, nem volt szívünk hagyni, hogy sírjon.

Viszont anya is visszament dolgozni, a tesóm bölcsiben van napközben, apa is rendesen dolgozik (nyáron később ment az irodába-hamarabb jött, stb). Én is visszaköltöztem teljesen Budapestre. De a cica otthon így egyedül van, és mondták a szomszédok, hogy az utcán is hallják, ahogy nyávog az ablakban... Anya azt gondolta, hogy 1-2 nap alatt megszokja az új helyzetet, de nem igazán. Arra gondoltam, hogy legközelebb magammal hoznám Budapestre, viszont azért félek kicsit... 200 km, legjobb esetben is minimum 2 óra az út (ha nincs dugó, elmebeteg forgalom, baleset, stb). Még sosem autózott, igazából annyira féltettük, hogy az udvarra sem vittük ki soha. Félek, hogy nem szokná meg itt, meg itt is lenne egyedül pár órát minimum egy nap. Ráadásul otthon azért többen vannak, pl ha anya éppen nem ér rá, akkor ott van apa, szórakoztatja, megnézi mi a baja, de itt meg csak én lennék. Ráadásul sokan mondják, hogy "a macska a házhoz ragaszkodik, nem az emberhez", és anya szerint ott 120%-ban kell majd figyeljek, hogy az ablakok csukva legyenek, a teraszajtó ne maradjon nyitva, mert ha itt kiszökik, sosem találom meg.