Mi a befogadott cicád előéletének története?

Semmit nem tudok az előéletéről sajnos.Egyik reggel az udvaron találtam rá a kutyáim vigyáztak rá.Lehetett 6-8 hetes.

Kétlem,hogy csak úgy bekóborólt,mert egy cica sem merne bejönni önként az udvarra a kutyáktól(nem bántanak csak sokan vannak).Mivel beteg is volt(macskanátha) és önként nem jött volna be ezért azt gondoltam valaki bedobta mivel hírre ment a környéken,hogy fogadtunk már be kidobott beteg cicákat.

Így sajnos semmit nem tudok róla,de első látásra imádtam őt és ő is minket és nagyon otthonosan érezte magát így nem kerestünk neki gazdit megtartottuk <3

Azóta már 5 hónapos és még mindig nagyon hálás amiért kigyógyítottam és gondját viselem.

Nekem 10 éve volt mentett cicóm, a mostanit kaptuk.

Egy esős, hideg október végi napon a település szélén húzódó gáton jöttem haza a kerékpárommal (robbantani voltam a közeli hídnál). Ahogy haladok a gáton, szakaszos, keserves sivítás ütötte meg a fülemet. Lelassítottam, és addig gurultam a gát tetején, amíg közvetlenül magam alól hallottam a hangot. Leszereltem a reflektort a kormányról, és elindultam felderítésre. Alig 10-15 lépés után a gát füves oldalában egy szétszakadt reklámszatyrot leltem, benne két pici fekete cicával, olyan 6 hetesek lehettek. Az egyik csak ült, és nézett rám, a másik viszont kitekert pózban, csukott szemmel, görcsösen nyávogott, a szívem majd megszakadt :'(

Gyorsan levettem a katonasapkámat, és beletettem mindkettőt, aztán, mint az őrült, tekertem haza. Otthon azonnal megfürdettem mindkét cicót, hajszárítóval, hősugárzóval engedtem rájuk a meleget, aztán jól megetettem őket. Hála az égnek, mindkettő életben maradt. Az egyikük a Kormi nevet kapta, a másikuk a Luna nevet. Kormi cica sajnos másfél évvel később eltűnt. Luna cica 8 évig maradt még velem. Gondolok rá néha, és remélem, jól van, bárhol is legyen.

Több mentett cicám van...

Elsők:

3 felnőtt,2 éves anya,1 éves gyermekei

Budapesten egy vizslákat tartó nő melléképületbe zsúfolt 4 macskát. Anyát es kölykeit. Napi 1 konzerven éltek. A fiú kölyök ivartalanodott,de a nőstenyek nem. Emiatt az anya mellei cisztásak...

A húr akkor szakadt,mikor az egyik vizsla elkapta a 3 közül az egyik kölyköt. Eztán teljesen be lettek zárva. Mikor a melléképületet akarták bontani,akkor vitték volna el őket sintértelepre. Egy nő nem engedte. Segítséget kért neten 2 cicához,jelentkeztem. Ők hamarabb gazdisodtak,de helyette befogad a 3 sovány,félős,antiszociális cicát. Azóta ivartalanodtak,a cisztákkal kezelésre járunk és igyekszem őket a lehető legjobban szocializálni.

Második

A vad macskák

Fehérváron egy vad fekete anyamacska 5 kölyköt hozott a világra. Az ott lakó társasházból egy idős nő kért segítséget,mert leakarták mérgezni a cicákat. Én jelentkeztem,elmentünk és 2-őt el tudtunk fogni. Őket úgy volt ideiglenesen vállalom,de mivel túl vadak,a gazdásítás esélytelen,így megtartottam őket. Azóta nagyon jól beilleszkedtek a cicuscsaládba. Testvérkéiket az idős hölgy fogadta be végül.

Harmadik

A vasútasok

Egy idős,rossz állapotú mamacica ki tudja hányadik ellésből származó 3 kölykét nevelgette. Szép,játékos cicák,egy este elmentünk és idegtépő türelemmel fogtuk be őket. A mamájuk fáradt volt,nem sírt. Nem kereste vagy követte őket... Már nem való anyának. Mentése folyamatban van! A fülén lévő laphámrák és bágyadtsága veszélyes. A MÁV dolgozói nem etetik túl jó dolgokkal. Még elmegyek érte.

Eddig 3 cicám volt, leírom mind.

1. cicám (egész életemben ő volt az első)

Egyszer csak kinézek a kertünkbe és ott volt, megetettem és maradt is :) Utólag megtudtuk, hogy egy volt szomszédunk elköltözött és a macskáit kirakta itt nálunk. Az egyik cica elpusztult, a másikat amikor bejött hozzánk, be is fogadtuk. De amekkor már évekig kint élt, melegben-hidegben az utcán. Már 12-13 éves volt ekkor és még 6 csodás évet töltöttünk együtt. Sorsfordító volt a jelenléte nálunk, őmiatta lettünk nagy macskások. És az ő hatására 3 ismerősünk vállalt macskát, olyan különleges, inteligens állat volt.

2. cicám

Őt 4 hetesen lerakták az ajtónkba, nagyon sírt úgyhogy kimentünk érte és azóta a miénk :) Szegénynek nagyon hiányzik a mai napig a szocializáció, nagyon kicsiként dobták ki hozzánk. De ő is nagyon aranyos cica természetesen, már 3 éves nagy kandúr.

3. cicám

Neki volt a legrosszabb élete. Menhelyről fogadtuk be. Nem kapkodtak érte, mert épp gyógyulófélben volt. Elütötte az autó és szilánkosra tört az állkapcsa. Szerencsére nagyon kevés maradandó sérüléssel túlélte (állkapcsa nem tökéletes- néha kiesik belőle az étel és nem tud peremes tálból enni) Ezután keresni kezdte a menhely az eredeti gazdit. Meg is találták, de neki nem kellett így, hogy balesete volt. Ezt a mai napig fel sem fogom, mert ő a legtökéletesebb macska. Hűséges, kedves, okos, tanulékony, nincsenek rossz szokásai, hallgat ránk minden egyes esetben. Na de én láttam a menhely facebook oldalán és beleszerettem. 100 km-t kellett érte utazni, meg 100-at vele vissza, de teljes mértékbe megérte. Ja és mikor elhoztuk a menhelyről (ott volt majdnem 3 hónapig rehabilitáción) még csak 10 hónapos volt :( Édes drágám, olyan kicsiként ennyi szörnyűség. Le is volt maradva a növekedésben, 8 hónaposan olyan 1 kilóval kevesebb és jópár centivel rövidebb volt a kortársainál. Ezt mostanra behozota, már fél év eltelt.

Remélem mondanom sem kell, hogy nálunk mindnek arany élete van. Jó minőségű eledel és sok szeretet :) Abszolút megérdemlik.

Nagyszüleim egy olyan útszakaszon laknak, ahol sajnos előszeretettel dobálnak ki felesleges kiscicákat :(

Egyiket anno a kerítésünk oszlopáról halásztuk le, télen, hóesésben. Alatta a - akkor nem túl idegen cica-barát - kutyáink ugráltak fel érte. Később összebarátkoztak, és ő volt az egyik leghűségesebb cicánk :)

Egy másikat a szomszéd diófájáról mentettünk le - a keserves, rekedt nyávogásra figyeltem fel, először azt hittem valami madár. Szegény alatt a szomszéd kutya körözött, vadászott volna rá. Szóltunk a szomszédnak, aki leszedte és átadta :)

Egy héttel később egy másik fáról szüreteltünk le egy cicát - szerencsére ő nem volt veszélyben, de azért még kicsi volt ahhoz, hogy túlélje egyedül, így szeretgettük egy darabig :) Azóta szerető gazdihoz került, mivel nálunk már eléggé sok cica volt.

Három fogadott macskám van. A legidősebb egy fekete-sárga foltos lány macska, akit úgy 3 éve gondozok. Eredetileg a szomszédaim macskája volt, de miután már nem volt kicsi, utcára tették, mert "ők csak a kiscicákat szeretik". A végén már annyira le volt fogyva, hogy felkelni is alig bírt. Azóta etetem, ő meg cserébe szórakozik velem.

A második macskám a fenti kölyke, egy vörös kandúr. Mikor megszületett, szinte azonnal elvették az anyjától, és bevitték magukhoz. Úgy 1 évig ki sem volt engedve, aztán elkezdték kiengedni, végül már be sem engedték, és enni sem kapott. Úgy 1 évvel később kezdett ideszokni ő is, mára pedig rendszeres vendég.

A harmadik, csak hogy változatos legyen a dolog, szintén egy vörös kandúr, és a fekete-sárga kölyke. Ő 1 évvel fiatalabb mint a másik vörös, viszont épp úgy hamar elvették az anyjától. Aztán 6 hónapos korában elkezdték kiengedni, az anyja pedig felismerte, ezért gondozta, és hozta hozzánk enni. Na meg egyszer le kellett szedni a fáról, mert nem mert leugrani 2 méter magasból. Aztán egy szép napon drága szomszédaim elhúztak nyaralni, és mikor visszajöttek, már nem engedték be többet a kicsit. Szerencsétlen hiába próbált bemenni, volt hogy még rá is ordítottak. Az sem hatotta meg ezeket, hogy szakadt az eső. Végül átszokott hozzánk, és a másik mellettünk lévőhöz. Kedvétől függően hol nálunk, hol náluk tölti a napját, néha befut enni, kér egy kis vakarást, és hasonlók.

Sok mentettünk van

Jelenleg van 2 tesó,egy alomból vannak,szomszéd otthagyta a vemhes macskáját miután elköltözött.Anyjuk valószínűleg meghalt,és mivel általában egy alom nem 2 cicából áll.gondoljuk a testvéreik is meghaltak.

Van még egy nőstényünk,ő kiválasztott minket,beszökött és elkezdett enni,megharapott amikor ki akartam tenni.Sokáig vad volt.hiányzik egy foga is,nem tudjuk hogy bunyó vagy ember miatt van.

És az utolsó a kandúrunk.Bejött a házba(nyár,nyitott teraszajtó)lefeküdt mellém,azóta ittragadt

Tavaly Októberben találtunk rá egy parkban. Egy dobozban nyávogott keservesen, szakadó esőben.

Füle full atka, szőrŕben hemzsegtek a bolhák, illetve macska nátha is kialakulóban volt.

Oárom ahogy meglátta, betette a kabátja alá, és ellentmondast nem tűrve kijelentette, hogy ő mától családtag.

Azonnal orvoshoz vitte, ahol kikezelték minden nyavajából, Márciusban pedig megszabadult a golyóktól is. Igy mára egy kiegyensúlyozott nyugodt cica, és mindig könyörög a simogatásért. Ha fürdünk, leheveredij a kád szélére, ha tv-zünk mellénk fekszik. Imád minket, és mi is őt. Szinte biztosra veszem, hogy hálás, vagy legalább tudja, hogy megmentettük.

Így nézett ki.:

[link]

És most így néz ki, felcseperedve.:

[link]

[link]