Hogy küzdjem le a vágtától való félelmem?

Akkor addig kell futószáron vágtázni, amíg nem megy kapaszkodás nélkül. Mégis ha az életedért kapaszkodsz, akkor hogy tudod irányítani a lovat? A szárba nem kapaszkodhatsz. Borítékolható a baleset.

Én úgy oktatom a vágtát, hogy futószáron kengyel nélkül. Ha már megy kapaszkodás nélkül, akkor nézzük a kengyelt is. Sőt a vágta beugratást is futószáron tanítom, aztán ha megy, akkor körkarámban lehet szabadon is gyakorolni, ha magabiztos a lovas, akkor mehet a pályára is.

Ha 5 alkalom kell így akkor 5, de ha 15-20 alkalommal kell, akkor addig csináljuk, míg nem megy biztos üléssel.

Amúgy meg bizonytalan lovastudással terepre vinni valakit felér egy oroszrulettel.

És még valami, ha olyan hihetetlenül jól menne, akkor nem kapszkodnál ;)

Végülis úgy töröld össze magad terepen ahogy akarod.

Nem is kell ehhez oktató, akkor csak kérd meg az egyik távlovas barátodat, hogy futószárazzon egy kicsit. Valószínűleg azért félsz, mert nincs meg az ülésbiztonságod, de ezt csak gyakorlással tudod megszerezni. A futószár meg azért jó, mert nem kell a ló irányításával foglalkozni, hanem magadra tudsz koncentrálni, kicsit ellazulsz , élvezed, erősödsz. De a helyedben addig jegelném a terepezést, míg kapaszkodsz.

Hogy lehet 1 kézzel irányítani egy lovat normálisan? Maximum ha westernben lovagolsz, de ha távlovasok lovaival mész akkor nem hiszem. A testsúlyoddal tudnád őket irányítani, de nem gyakori az ilyen szinten képzett hobbi ló és a kapaszkodás miatt megváltozott súlypontod miatt ez se működne.

Tanulj meg függetlenül, helyesen és stabilan ülni, mert ezzel nem csak magadnak, hanem a lónak is ártasz! Ha egy kézzel irányítasz a ló nem kap korrekt segítségeket és az egész csak lötyögés lesz a lovon. Oké hogy terep, de a lovat attól még lovagolni kell, mert neki se jó, ha pl. csillagvizsgálóként felcsapott fejjel vágtázik ide-oda, mert te nem tudod helyesen lovagolni a kapaszkodásod miatt. Hiába szép az ülésed alapjáraton, ha kapaszkodsz akkor valószínűleg a testtartásod is megváltozik. Előre helyződik a testsúlyód és “túlterheled” a ló mellső lábait és ezzel a testhelyzettel a segítségeid is helytelenné válnak.

Ne várd, hogy az “idősebbek” azt mondják mennyi hibád van, mert azzal csak elvennék a kedvedet még jobban. Jól gondolod azt, amit írtál, még tanulásra van szükséged! És nem barátok mellett terepezve, hanem korrekt oktatóval futószáron. A félelmedet pedig nem fogod legyőzni terepen a lovon lobogva, pláne ha még esel is párszor. Egy nyugodt iskolalovon, egy behatárolt körön (ahol tudod hogy nem rohanhat el a ló) sokkal nagyobb rá az esély hogy megszokd.

Gondolj arra, hogy neked is élvezetesebb lesz később lovagolni, ha előtte normálisan megtanulod. Illetve a lovaknak is jobb lesz, akiket most lovagolsz (arra hogy a helytelen lovaglás milyen egészségügyi gondokat okozhat egy lónak most nem térek ki, biztos van elképzelésed). 18 éves, felnőtt fejjel legyünk már igényesek arra, amit csinálunk :)

Húúú, basszus és azt hittem, hogy a kapaszkodás a lábbal való szorítást jelenti, de ha kézzel kapaszkodsz az nagyon nagy gáz. Így persze hogy félsz hisz így nagyon fura a vágta hogy egyik testrészed ennyire kötött másrészt lehetetlen normálisan egy kézzel irányítani egy lovat.

Őszinte leszek. Én biztosan ülök vágtában, de vannak olyan lovak ahol az első vágtánál én is kapaszkodok, sőt volt olyan hogy az edző javasolta az első ugrásnál egy lóval hogy kapaszkodjak mert a vártnál magasabbra ugrik és nehogy leesek, persze utána már nem kapaszkodtam csak hogy megtapasztaljam az érzést. Nem is volt egyébként jó mert éreztem, hogy a kapaszkodás miatt elbillentem kicsit és nem sikerült szépre az ugrás. Kapaszkodás nélkül sokkal jobban ment.

Második ilyen kapaszkodós élményem az azért volt mert nagyon pörgős lovon ültem akit nehéz beugratni vágtába nagyon és magas léptű és sehogyse jöttem rá hogyan tudnék tanügetni rajta így beugratásnál kellett kicsit kapaszkodnom egyik kezemmel hogy milyen lesz az első vágta vele. Mikor megtapasztaltam már akkor már egyáltalán nem kapaszkodtam hisz tudtam mire számítsak. DE a kapaszkodással szőrnyen nehéz volt mert nem tudtam rendesen irányítani és kitolni a pálya szélére se.

Erről a kapaszkodásról szokj le és sokkal biztosabb lesz az ülésed is mert nem veszel fel valami furcsa pózt vágtába. És így terepen nem ajánlatos mert ha esetleg vágtába elrongyol veled te meg a helyett hogy jól beleülnél és megfogd a szárakat csak kapaszkodsz és lötyög a szár. Na meg így brutál nagyot lehet esni ha nem fogsz feszes szárat a kapaszkodás miatt azt megbotlik a ló te meg nem tudod megfogni akkor felbuktok és az nem lesz kellemes. Tanulj meg kapaszkodás nélkül vágtázni először futószáron szár nélkül és utána szárral.

Persze, hogy félsz, mert tudat alatt megvan, hogy nem vagy kész a feladatra, nem tudod teljes kontroll alatt tartani a dolgokat. Ezt csak úgy lehet feloldani, ha elkezded magad biztonságban érezni és akkor ellazulsz agyban és nem fogsz ilyeneken görcsölni, hogy elvisz a ló, mert tudod, hogy meg tudod fogni. 1 kézzel nehéz. Az egykezes lovagláshoz biztos tudás kell és egy jól képzett ló, ami jól reagál a segítségekre.

Na most, ha terepen elragad a ló hiába kapaszkodsz, ott kb csak utazol, pedig le kéne ülni fenékre, két kézzel jól megtart-enged a szár (szükség szerint megreszeled a száját), vagy ha van tered (pl szántóföld) körre veszed és megállítod. De ezt egy kézzel nem igazán lehet kivitelezni.

Szóval ahhoz, hogy a félelmed feloldódjon biztonságos körülmények kellenek, futószár vagy körkarám, zárt lovaspálya, bár amíg nem megy kapaszkodás nélkül a dolog, a szárfogást hanyagolnám. Szóval el kell érni, hogy a vágta egy kellemes élmény legyen és ne egy stresszforrás. Ez pályán érhető el, illetve pozitív élményekkel. Pályán gyakorold az irányítást is, pl egész lovardából körre veszed a lovat, egyszerű ugrásváltással kezet váltasz, átmeneteket lovagolsz (gyorsítod, lassítod, vágta-ügetés, vágta-lépés, vágta-állj átmenetek), mivel ezekkel is gyakorlod a kontrollt, és mert szükség van mindkét kezedre, illetve az ülésedre mikor pl kezet váltasz és átugratod.

Én is lovagoltam távlovasokkal, sokat mennek és rongyolnak, nem igazán szeretik a pályamunkát, pedig a távlónak is kell az idomítás, akiket ismerek szinten csak terepen edzenek (és nem leszólásból, de egy-kettőnek kritikán aluli az ülése, igaz bármin fennmarad, de hogyan....). Ha velük mész terepre, mivel te vagy a leggyengébb lovas hozzád kell idomuljanak, pl a nyílt téri vágtát nem erőltetném (mező, szántóföld), mert potenciális veszélye van, hogy elvisz a ló, vagy ha tele a segge örömében aládbakol. Mindig fogjanak közre, legyél szem előtt, pl lassú kulturált tempójú vágta egy erdei úton, ahol egymás mögött mentek és előtted is vannak, meg mögötted is. És ha valami nem megy, kérdésed van és tényleg a barátaid, akkor igazodnak hozzád és segítenek, csak rád kell szánni egy kis időt és türelmet.

Amíg nem érzed magad biztonságban és nem hiszed el magadról, hogy meg tudod csinálni, addig para lesz a vágta.