Én vagyok a béna, vagy tényleg lehetne kedvesebb velem a lovas oktatóm?

Több mint 6 év kihagyás után kezdtem el újra lovagolni, de el is mondtam az edzőnek, hogy milyen "alapom" van (futószár nélkül ment régen a lépés és az ügetés pár óra után, vágtázni viszont nem tanítottak, így hamar befejeztem a lovaglást). Így elég felkészületlenül ért, hogy pár kör séta után már rögtön ügetni kellett, aztán különböző alakzatokat is csináltam, holott fedeles lovardában sem lovagoltam még soha. Szerencsére tudtam irányítani a lovat, viszont ügetésnél mindig megkaptam, hogy hamisan csinálom, és mivel folyton a hibáimat sorolta az edző, ha a közelében voltam már akkor éreztem, hogy megint kiestem a ritmusból. Ráadásul a pálcaváltás is zavart, nem értettem miért kötelező a pálca, régen sose lovagoltam pálcával. Én nem tudom milyen hamar lehet visszanyerni a korábbi tudást -már ha az jó-e egyáltalán-, de én 2 óra elteltével se éreztem tökéletesnek az ügetési stílusom, és nagyon nem esett jól az a lekezelő stílus "hogy hát ez miért nem megy rögtön". De ezeket még normálisnak is éreztem kb., mert tényleg jó, ha megmondja mi a hibám. Viszont amikor kifelé vezetve a lovat mondtam, hogy nem tudok lenyergelni, mert anno ezt sem tanították meg nekem, akkor fel volt háborodva, hogy milyen dolog ez, meg mit képzelek, hogy majd ő megcsinálja helyettem.. Végül is gyorsan megmutatta az egészet, odadobta nekem a nyerget és a kantárt, hogy rakjam el, ő meg bezárta a lovat, és el is ment. Jövőhéten is lesz vele órám, de őszintén szólva már nem igazán várom..