Hogyan tudnék leszokni a nyeregbe kapaszkodásról?

Szerintem még túl keveset lovagoltál és ezért nem vagy még magabiztos, ezért kapaszkodsz.Ha majd egyre jobban lovagolsz, egyre kevesebbet fogod majd.Ha már nem lesz benned félelem, óvatosság.De ez függ az alaptermészetedtől is, ügyességedtől, stb.

Van aki alapvetően rátermettebb a lovon ülésre, van aki sosem lesz az, csak lovagolgat.

Férjem kiskorában feltették a lóra, magabiztosan ült rajta és ment vele, minden félelem nélkül.Sosem tanult oktatónál lovagolni, szabályosan nem is tud, de úgy felül rá mint az indiánok, és úgy vágtat vele hogy nézni is rossz, mikor esik le.Esett már le, de azt is ügyesen, sose lett baja, mert esni is tudni kell.

Én viszont keveset lovagolok, mert a lovaglástól kicsit félek, ügetésnél én is meg-megfogom, elengedem a nyerget. Lovaktól nem félek, takarítom, etetem, patát tisztítok, bármit, de a leeséstől félek. Estem már le, rossz élmény volt.

Szárkezelés szempontjából rossz, de még nem is fogsz szárat. Éppen azért nem, mert amíg nincs meg a kellő önbizalmas és egyensúlyod a lovon, addig kapaszkodsz - és ha csak a szár van kéznél, akkor abba, azaz a ló szájába.

Rendben van, hogy foghatod a nyerget, amíg szeretnéd. Én kezdőknél kengyelszíjat raktam a ló nyakára majrémadzagnak, amibe kapaszkodhatnak, ha hirtelen pánik van, mikor kezdik elengedni a nyerget, vagy voltizs hevedert.

Az a lényeg, hogy szép lassan megtanulj minden jármódban, sebességtől függetlenül először egy, majd mindkét kézzel kapaszkodás nélkül ülni, olyannyira, hogy a kezeddel közben akármit tudj csinálni - karkörzést, oldaltartást, stb. Ez fogja megalapozni a független szárkezelést, de csak akkor, ha már tudsz biztonságban ülni.

Ne siettesd, a kapkodásnak sosem lesz jó vége.

Egyszerre tanulsz lovon megmaradni és szárkezelni? Az senkinek se jó. Se a lónak, se neked, se az edző hírnevének. :) Hát hová fajult el a világ? :D Először a lovon maradásban kell magabiztosságot szerezni, mondhatnám, ülni tudni, aztán jöhet a szár is. De a szár előtt el kéne jutni a labdázásig, stb.

Én semmi rosszat nem láttam abban (pontosabban, aki tanított, nem látott), ha egyik kezem, kisujja néha be volt akasztva a nyeregkápába futószáron. Persze, ha ez nem ment a testtartás rovására, de hát arra ügyelt a futószárazó.

Kezdőként nem baj, én eleinte el sem tudtam engedni a nyeregkápát.

Most már ügyesebb vagyok, nem is tudom mikor volt utoljára hogy meg kellett fogjam