Hogy győzzem meg apukám hogy legyen lovam?

Dicséretes a lelkesedésed, de azért ne vedd rossz néven hogy egy tizenegy éves lánynak nem vennének még lovat a szülei. Ugyanis a lóval nem csak lovagolni kell és csutakolni, hanem a gondozásba beletartozik a boxának a takarítása, ami igen kemény fizikai munka, ugyanis annyi trágyát napi szinten kilapátolni és kitalicskázni, új almot hozni neki nem biztos hogy még neked való még.

Arról nem is beszélve, hogyha lovat akarsz tartani ahhoz nagyon nagy felkészültség kell, hogy mindent tudj mire van szüksége és elő tudd teremteni a nem kicsi költségeket havi szinten (bár gondolom ezt a szüleidre bízod). Szintén nem ugyanaz egy lóra felülni egy lovardában és lovagolni rajta, majd visszavezetni esetleg lecsutakolni és hazamenni, mint egy saját lovat teljes mértékben önállóan ellátni, millió más feladat is van ezeken kívül. Ha nem szeretnéd ezeket a feladatokat a szüleidre tuszkolni és később ez miatt konfliktusokat átélni, akkor jobb ha ezeket végiggondolod.

Ezt ne vedd a szívedre, segíteni szeretnék. De ha most elkezdesz tanulni, felkészülni és végiggondolni az egészet biztos vagyok benne, hogy nem lesz lehetetlen. :)

Én azt értem hogy nem egy hete találtad ki, de akkor is fiatal vagy! Tudom, mert voltam a helyedben, igaz nem lóval, de többféle más állattal, nyulak, baromfik, galambok, kacsák, libák - ezek mind ugye kemény fizikai munkát igényeltek és bizony amikor tizenegynéhány évesen kimaradt egy-egy nap takarítás, vagy családtagnak kellett megcsinálnia halaszthatatlan program vagy utazás miatt nem egyszer fordult ebből elő konfliktus. Egy ló gondozása pedig még inkább nagy problémát jelenthet egy e körüli gyereknek. Apukád valószínűleg azért nem megy bele szívesen, mert nem akar magának gondot csinálni vele, hiszen ha még az összes napi munkát meg is csinálod vele, még mindig ott az állatorvos, a szállítás, körmölés és hasonló dolgok hada, amit nem lehet egy gyerekre bízni, minimum felnőtt intézkedése szükséges hozzá.

Nem az elhatározással van a probléma szerintem, abban nem kételkedek, hanem szimplán még csak korai! :)

Szia!

Én nem tudok sokat a lovakról, de a rokonaim falun élnek és látom, hogy mennyit dolgoznak az állatok körül.

A kiganézás majd annak az elhordása, az etetés nem minden. Nagyon korán kell felkelni, hogy megitasd-megetesd (itt a koránon van a hangsúly). Jó neki, ha van kinti karám vagy legelő, ezeket is tisztán kell tartani, megnézni, hogy nem-e telepedett meg valamilyen mérgező növény (legalábbis rokonaim kb hetente átnézik az egészet....lehet, hogy kicsit túlaggódják, nem tudom). Télen, ha kint van figyelni kell, hogy ne fagyjon be a vize. Le kell mozgatni, ha hideg van ha meleg (ezt gondolom nem kell mondjam egy lóbolondnak :) ). Ha megbetegszik az állatorvosi költség elég magas (de, ha a szüleid megengedhetik maguknak, akkor semmi gond).

Arra is gondolj, hogy most még (nagy valószínűséggel) aranyéleted van a suliban. Nem sokára elkezdődnek a keményebb idők. Most olyan 5.-es lehetsz, nekem 5.-ben 5-6 órám volt naponta (talán egyszer volt 7), de ez rohamosan meg fog változni, most 10.-ben inkább a 7-8 (egyszer 9) az általános. Persze nem muszáj tarolnod a suliban, de én azért átgondolnám. Ha nem vagy egy igazi üdvöske lovassportban, akkor nem hagyd elúszni az iskolai eredményeidet, hiszen ezeken (is) múlik a jövőd. Plusz, nekem személy szerint nem lenne energiám és időm egy lovat egymagam ellátni, még talán akkor sem, ha otthon semmit nem tanulnék, csak az órákra járnék be.

Mindig úgy gondoltam, hogy a tanulás a legfontosabb, minden csak azután jön. De egy ló (egy élőlény hatalmas igényekkel), feljebb kerülne, mert nem vagyok szívtelen dög állatkínzó, hogy hagyom állni szegény lovat a trágyában 3 napig, mert vizsgára kell készüljek...Így nem tanulnék rendesen, és szerintem később megbánnám. Ha persze olyan munkát szeretnél végezni a jövőben, amihez inkább az az előny, hogy sokat foglalkoztál lovakkal (lovász, lovasoktató), akkor ez sem olyan nagy gond. (Bár változhat az ember, és például egy állatorvosihoz már tanulni kellene rendesen.)

Én még várnék egy kicsit ezzel. Tudom, már rengeteget vártál. És én igazából nem is tudom mit csinálnék a helyedben.

Apukádat nem tudom hogy győzhetnéd meg. Talán extra munkák vállalásával a ház körül. Vagy mondogasd neki gyakran. Vagy nézz utána mindenfélének, (pl. honnan szereznétek be a takarmányt, melyik állatorvosi rendelő van a legközelebb, milyen napirendet tudnál kialakítani egy ló mellett, stb) és ezeket mondd el neki.

Tudom, hogy nem ér túl sokat a válaszom, de remélem legalább az előző bekezdés jó lesz. XD

szia :) én csak a saját történetem alapján tudom neked mondani, hogy ha kitartasz, akkor teljesülni fog a vágyad :) lehet nem most, de ne csüggedj, járj el lovagolni, vagy ha van rá lehetőséged csak úgy járj ki a lovardába, kérdezd meg hogy csutakolhatod e őket, vagy segíthetsz e a lovak körül. gyújts tapasztalatot :) egyszer, ha a sors úgy akarja, meglesz a patásod.

én a te korodban kezdtem a lovaglást, a szüleim az első 1-2 évben meg voltak győződve arról, hogy ez csak fellángolás, abba fogom hagyni, meg fogom unni. na hát nem így lett. aztán jött az, hogy háát most a suli miatt nem, most a gimi miatt, tanulni kell, nem az az első. most, 20 évesen vettem meg a lovaimat, nemsokára költöznek haza. anyuék így visszagondolva bánják, hogy nem vettek már az elején lovat. mindig mondogatják, hogy ha tudták volna hogy ez eddig kitart, akkor másképp csinálták volna. persze én teljes mértékben megértem őket, hatalmas felelősség, sok pénz, sok idő.

ha a te szüleid is látják a lelkesedésed, kitartásod, látják hogy tényleg gondoznád, és megengedi a pénztárcájuk, biztosan nem mondják hogy nem lehet :) kitartás, ha nem is azonnal, de meglesz a patás :)