Filozófia dilemma lóvásárlás kapcsán?
28 éves nő vagyok, kamaszkoromban több mint 10 évig lovagoltam hobbi szinten, állítólag ösztönös jó érzékem volt hozzá. Évekkel ezelőtt sajnos abbahagytam - hol pénzem nem volt rá, hol időm. De a lóimádat megmaradt, és kb. 2 éves korom óta folyamatosan vágyom egy saját lóra.
Közben férjhez mentem (a férjem is szereti a lovakat, bár nem gyakorlott lovas), jobbra fordultak az anyagi körülményeink, és pár lovas barátunk agitálni kezdett minket, hogy vegyünk egy saját lovat. Egy középkorú, nyugis hobbilovat, akivel ki lehet menni terepre, lightosan dolgozni vele, szeretgetni, semmi extra.
A bértartás árát bőven ki tudnánk gazdálkodni, van félretett pénzünk, ha szükség lenne rá, szóval anyagi akadálya jelenleg nincs. A lovarda, ahol tarthatnánk, tőlünk kb. 15 km-re esik, igazán lóbarát hely.
Én most épp babát várok, szóval a következő bő fél évben tuti nem tudnék lovagolni. Nagy változást hoz majd az életünkbe a baba, ahhoz képest egy ló szinte semmi...
Nagyon fura, mert mióta az eszemet tudom, vágytam saját lóra, de most mégis tiltakoztam a dolog ellen. A legfőbb aggodalmam, hogy hogy élném túl, ha bármi okból el kéne adni. Vannak más állataim, és családtagként szeretem őket, el nem bírnám képzelni, hogy bármi okból megváljak tőlük. Életfogytig vállaltam értük felelősséget.
De ha pl. veszek egy 10 év körüli lovat, aki lovagolható még mondjuk 10-15 évig... aztán? Adjam el? Küldjem vágóhídra? Engedjem nyugdíjaskodni még sok-sok évig, amire a gatyánk rámegy, és ki tudja, milyenek lesznek akkor a körülményeink?
Nekem már a bértartás is fura lenne, hogy nincs mellettem a ló folyamatosan, mint egy házikedvenc, de nyilván nem tarthatnánk egyedül, akármekkora területünk van.
Egyszerűen úgy érzem, felelőtlenség bevállalni egy állatot úgy, hogy nem látok ilyen hosszú távon előre. Ugyanakkor azt is tudom, hogy egy ló máshogy kötődik, mint pl. egy kutya, neki nem okozna lelki traumát egy gazdaváltás. Nekem viszont igen. Az agyam nem fogadja be, hogy veszek egy állatot úgy, hogy nem tudom garantálni az élethosszig tartó jólétét.
Közben meg a hajamat tépem, mert tudom, hogy egyetlen szavamba kerülne, és teljesülhetne a gyerekkori álmom...
Mit tennétek a helyemben? Szerintetek rosszul gondolkodom?
válasza: válasza:Szerintem jól gondolkodsz, ezt hívják felelősségnek. Én is bértartásban tartom az enyémet, de én tanyát tervezek venni. Maga a lótartás ára nem vészes, beteg, sérült pedig nem csak a 20 éves, de az egy hónapja vásárolt 5 éves ló is lehet és akkor ugyan úgy fenn áll a kérdés, hogy mi legyen vele. Ebben az esetben, ha otthon tartod, sokat tudsz a tartáson spórolni - a kezeléseken viszont sajnos nyilván nem, de beleférhet egy másik ló.
Én amondó vagyok, hogy várjatok vele legalább egy évet, meglesz a baba és meglátod, hogy lesz-e egyáltalán hozzá kedved, időd, energiád. Ha most vennél lovat és kiderül, hogy nem lesz, akkor állandó lelkiismeret furdalásban fogsz élni. Ha most nem vagy benne biztos, hogy szeretnéd, hiába "gyerekkori álom", akkor pláne ne vásároljatok. Sok fejtörést tud okozni egy ló, főleg, ha bértartásban van..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!