Hogyan "változtassak" a könnyítésem mértékén?

Ez szerintem leginkább attól függ, hogy mekkorát mozdul a lovad, egy-egy ugrásra. Például alacsonyabb akadályokon sokkal kevésbé kell könnyíteni, mert kisebbet mozdul a lovad, és ha túl nagyot könnyítesz, csak megzavarod az ő egyensúlyát, és felesleges plusz terhet rósz rá érkezésnél. Viszont ha nagyot mozdul, akkor neked is nagyobbat kell könnyítened, egyrészről, hogy ne dobjon ki a nyereg, másrészről pedig, hogy ne akadályozd őt a mozdulatban.

A könnyítés mértéke függ attól is, hogy neked mi a célod egy-egy ugrás után. Pl vonalakban szokott gyakran előfordulni, hogy ha szűk a vonal, akkor neked már az első elemére úgy kell rálovagolnod, hogy az érkezési pont után minél előbb fel tudd venni a lovat. Tehát csak épp akkorát könnyítesz, ami még kényelmes, és érkezésnél már elkezdesz óvatosan visszafelé jönni a vállaiddal, hogy amikor teljesen talajt fogtatok, rögtön fel tudd venni a lovat arra a szűk 5re, hogy jól jöjjön a következő. Ha viszont teszem azt túl röviden érkezel bele egy normál vonalba, mert túl közel értél az első elemhez, akkor nagyobbat könnyítesz, és a kezed is maradhat lazábban, hogy érkezés után rögtön meg tudd indítani a lovat, bele sem kell ülni a hátába, hanem talajfogás utáni 1-2 vágtában még maradhatsz könnyítve, erős csizma, és úgy töltöd a kezed.

Függ a könnyítés attól is, hogy oxert vagy meredeket ugratsz. Meredekeken jobban jön felfelé a ló, de kevesebb szárat igényel, jobban össze tudja tartani magát, illetve mondhatni el kell őket tartani a meredektől, ha pl lassabban zár fel elöl, úgyhogy jobban megtarthat a kéz, nem kell annyira előrenyúlni, viszont könnyíteni muszáj nagyobbat, hogy könnyebben jöjjön fel a háta. Az oxer az pedig széles ugrás, jobban nyúlik előre a nyaka, ott több szárat igényel, viszont nem előzheted meg nagyon a válladdal, mert ha túlságosan az elejére kerül a többletsúly, félő, hogy érkezésnél ráteszi az elejét az oxer végére. Viszont ha nem vagy optimális pozícióban a lebegésnél, és nem várod ki megfelelően az érkezést, akkor előbb ülsz vissza, és akkor pedig a hátulját teszi rá a második rúdra.

Kicsit hasonló ez a távolságoknál is, ha messzebbről ugrik el, nagyobb nyakszabadságra van szüksége, de nem előzheted meg a válladdal, fel ne bukjatok stb, viszont ha közel érsz, finomabban enged a kéz, mert nem előrefelé van szüksége a szárra, hanem inkább felfelé jönni lesz szüksége a hátával.

Itt pl távolról ugrik el a meredekre, látod, hogy az egész ló inkább széltében nyúlik, a lovas többet könnyít a kezével, látod, hogy löttyen a szár, de pozíciójában jobban "középen marad", meg ne előzze a lovat:

[link]

ugyanez oxeren, a lovas keze jobban megy előre, de tartésban középre pozícionál:

[link]

Itt viszont látszik, hogy a ló inkább felfelé jön, a lovas inkább felsőtesttel könnyít, a kéz marad finoman engedve a helyén, hogy jobban össze lehessen tartani:

[link]

Még annyit hozzáfűznék ez előző válaszomhoz, hogy azért a könnyítés metódusa attól is függ, hogy mennyi szárat kér a ló. Mindegyiknek eléggé eltérő az ugróstílusa, de attól független, hogy mennyire nyúlnak meg egy egy ugráson, azért van egy jellegezetes stílusuk, ami adott esetben több szárat igényelhet.

Szóval azt akarom ezzel mondani, hogy a jó lovas többségében arra az érzésre hagyatkozik, amit a lova megkövetel tőle, tehát mindig annyit könnyít, amit a ló éppen kér. Ezért mondják azt, hogy a kéz az mindig legyen finoman engedő, hogy ne akasszuk meg a lovainkat, mert ő, az ugrásnál úgyis "kéri" majd azt a szárat, ahogy neki kényelmes lesz, tehát a lovas sokszor arra hagyatkozik, hogy mit kér a lova, és nem pedig arra, hogy a "tankönyv szerint" ennek az egésznek hogy kéne működnie. Van olyan ló, aki a meredekeknél is elkéri azt a szártöbbletet, mint amit oxereknél, náluk inkább csak a tartással lehet variálni, míg van olyan egyed, aki eleve rövidebb nyakú, nem nyúlik rá annyira az ugrásokra, őt lehet kevesebb száradással, viszont inkább nagyobb könnyítéssel lovagolni.

Tehát azt akarom ezzel mondani, hogy ez az egész nem fekete-fehér, és akkor leszel jó lovas, ha a lovad igényeinek megfelelően tudsz változtatni a könnyítéseden, és nem pusztán a "tankönyv alapján" csinálod.

Ez javában sokkal inkább az érzésről kell, hogy szóljon, arról, hogy hogyan tudsz összhangba kerülni vele, és kitapasztalni, mikor mi a jó neki, mert nincs két egyforma ló, és mindegyiket másképp kell lovagolni.