Mit gondoltok a mai lovas társadalomról és lótartásáról?

Egyet értek az első hozzászólóval. A lótartásról meg annyit, hogy kibaxott drága dolog és nagy felelőséggel jár, amit a sok gazdag elkényesztetett fruska nem vesz tudomást. Ők csak okoskodni tudnak és másokat csicskáztatni, hogy ők kényelmessen pöffeszkedve lovacskázhassanak mindenkit lenézve lovuk hátáról. Láttam olyan lótulajdonost, aki a saját lova nem ismert meg és a lova lábát nem volt képes felvenni, szánalmas, egyszerűen szánalmas. Aki meg affinitást érezne és valóban szereti a lovakat és szívesen megtanulná a szalmát és lovakkal foglalkozna annak nem adnak semmire lehetőségt. Minden a kiba.szott pénzen és a kapcsolatokon múlik és ez undorító.

Lovas társadalom meg itt Mo.-on nincs. Szényen a nyári Nemzeti Vágtának gúnyolt állatkínzás is. 1 lovat 2 éve vagy hogy elkellett altatni sérülése miatt, mert csak a ro.hadt profit számít. Szóval erről ennyit.... És egy fiatal, gyönyörű jószág volt.

Sajnos nekem sincs túl sok jó tapasztalatom. A régi sulimban képeztek lovászokat és egyszerűen szörnyű, ami ott ment. A vizsgán nem kellett vágtázniuk, különben az egész osztály megbukott volna, szerintem ezzel mindent elmondtam...

Alapvetően a legtöbb lovas közösségről hasonlóan rossz véleményem van. Abba is hagytam a lovaglást tavaly ősszel, mert olyannyira nem a sportról szólt az oktatásom, hogy az elképesztő. Én magam egy elég visszahúzódó, csendes, félénk ember vagyok, de a lovakat és a lovaglást mindig imádtam. Azt hittem ez elég, de kiderült, hogy a lovardában arra mennek, hogy ki tudja jobban előadni magát. Heti háromszor jártam, ami tőlem elég nagy dolog volt a szociális szorongásom és a lakóhelyem távolsága miatt, de mégis suli után késő délutánig ott voltam. Nem kis fizikai és mentális megterhelést jelentett, de én szerettem. Aztán észrevettem, hogy az oktató egyre jobban szarik a fejemre, nem fejlődök semmit. Szóltam neki, hogy én igazából versenyezni szeretnék, de a kifogása mindenre ez volt: "Ja hát a versenylovakon csak az a pár gyerek lovagolhat, akik kifizetnek havonta x-ezer forintot". És én hülye amennyire akartam, még ki is fizettem volna. Csak mivel mindig csendben voltam, az edző személyeskedni kezdett, kritizálta a ruháimat, a viselkedésemet, így inkább eljöttem. Ő mindvégig meg volt győződve a saját tökéletességéről, és a lovardában tanuló legtöbb lány ugyanilyen volt. Mindig mindenki mindent jobban tud. Sosem segítenek, csak csúnyán néznek rád, ha valamit nem tudsz. Nem azt mondom, hogy mindenhol ez van, de elég sok helyen tapasztaltam.