Hidegvérű lovat?

Csak egy jó tanács, ha ennyire értetek a lóhoz, akkor inkább ne vegyetek lovat. Amúgy kérdezzétek a lány edzőjét, mert a lovaglás nem úgy megy, hogy veszek egy lovat, aztán ráülök.

Mellesleg a hidegvérű és melegvérű elég tág fogalom. Hidegvérűek nagy, robusztus lovak, főként igavonásra, mezőgazdasági munkára lettek kitenyésztve. Ez nem jelenti azt, hogy hobbi célra nem lenne megfelelő, csak hát egy 13 éves kislánynak túl erős.

A melegvérű lovak pedig a ma ismert kocsis, illetve hátas lófajták gyűjtőneve. Ezen belül rengeteg fajta ló van. Illetve ott vannak még a félvérek is.

Első lónak általában egy jól belovagolt 8-12 éves félvér vagy nyugisabb fajtájú herélt vagy kanca alkalmas. De lovastudás nélkül még a legjámborabb ló is az ember fejére tud nőni.

Olvasd vissza, amit írtam.

Illetve a válaszom azért volt olyan, amilyen, mert rengeteg ember jön ide nulla tudással tapasztalattal, hogy neki ló kell és a te leírásod alapján nem tűntél tapasztaltnak.

A legjobb lenne a kislány edzőjét megkérdezni, hogy milyen lovat ajánl ami a leányzó tudásának megfelel, esetleg szakmai segítség mellett fejlődni is tudnak (a hobbizásban is lehet célokat felállítani). Amúgy nagyon sokszor szerencse kérdése a ló ára, mert vannak jó félvérek is, esetleg sportló, sodri bagatell összegekért, mert épp a jelenlegi tulaj megcsúszott anyagilag és áron alul adja a lovát.

Azért szeretnélek lebeszélni a hidegvérűről, mert mint írtad törékeny a leányzó, ezek a lovak pedig tömegesebbek, magasabbak, és nem biztos, hogy segítség nélkül el tudja látni (gondolok itt a háta megpucolására, lábfelvétel, mert aki tapasztalt szereti maga csinálni). Viszont néha egy lovat fegyelmezni is kell, egy vékonyabb alkatú kislány estében nem tartom kiegyenlítettnek az erőviszonyokat.

De mint fentebb írtam érdemes a leányzó edzőjével konzultálni, és ha már vannak kiszemelt lovak, akkor menjetek el közösen és nézzétek meg, próbálja ki a lány. Nézzetek hidegvérűt is, aztán meglátjátok.

Óvakodjatok a kupecektől!

Ha a kisbéri és a mura között vacilláltok, akkor bocsánat, de végülis mit tudtok a lovakról úgy konkrétan?

A nagyon sokat eszik kérdésre csak annyit írnék, hogy semmiképp ne vegyetek lovat ha otthon tartanátok.

Természetesen alkalmas hobbira a hidegvérű is, mint ahogy minden másfajta is, de egyrészt ha az ár fontos, és már körülnéztetek, akkor láttátok, hogy a hidegvérűek a súlyuk miatt drágábbak, illetve kislány-hobbiszintre képzett hidegvérűt, ami papíros, szűrt, korrektül belovagolt, szerintem kb egy évig fogtok keresni. És akkor még mindig ott van a lehetőség, ami kb. mindig megtörténik, hogy ha egyedül ő lovagolja, nagyon hamar rákap a ló és nem egy kis érzékeny sportpóniról beszélünk. Ha alacsony, végképp nem értem, miért akarnátok neki széles lovat venni... hagyjuk is. Szerintem hagyjátok ti is még egy darabig.

Üdvözöllek!

Én csak saját tapasztalatból tudok neked mesélni, de hátha ezzel is segítek valamennyit.

Nekem az első lovam egy arab telivér volt, 153 cm magas bottal. Tipikus arab... finnyás, menőkés, pörgős (elkényeztetett) hercegnőtípus. Sajnos múlt októberben meghalt, januárban töltötte volna be a 29. életévét.

Rettentő nagy menőkéje volt, akaratos, okos, kitartó ló volt Ő. Neki a rendszeres 25-30 km-es főleg lépős terep meg sem kottyant (még meg sem izzadt), bár korához képest remek kondiban volt. A korából kifolyólag nagy tapasztalattal rendelkezett, a környék egyik legmegbízhatóbb lova volt. Roboghatott mellette kamion, csattoghatott mellette ostor. Sok mindent tanult nálam is, de az életben szerzett tapasztalatai is nagyban szerepet játszottak abban, hogy mennyire megbízható volt Ő. Természetesen így is szinte minden terep alkalmával volt, hogy megijedt, de könnyen lehetett kezelni. Érzékeny szájú volt, így a legkisebb szárjelzésekre is hamar reagált. Sajnos én elég magas, és nem könnyű lovas lettem, így nem élvezhettem sokáig a hátán a szabadságot, de nyugdíjazása után is vittem magammal, mert igényelte a mozgást, a csavargást... ha tehettem, lovaskocsi mögé kötve vittem, kevés volt neki a legelő. Imádott menni, menni, menni, menni....

Én amit tudtam, megadtam neki, önetetőn, önitatón volt tartva. Szénából évente 4 nagy körbála fogyott el, szalmából (zab, vagy tritikálé, vagy borsó) 1... lucernát csak az íze kedvéért kapott, heti 1 normál méretű kockabálát fogyasztott el. Abrakból is csak 2 nagy fándlival kapott (főleg árpa+ zoolit, darálva, beáztatva, a zabtól nem lehetett megfogni, annyira pörgette, így azt nem kapott), napi 4-5 kg zöldséget, gyümölcsöt kapott, de ez nem volt rendszeres, inkább úgy mondanám, hogy hetente többször is. Imádta a nasit, így az fogyott hamarabb. Jó időben a legelőn töltötte a nappalokat, este és sáros időben fél-rideg tartásban volt, egy 100 m2-es területen, gumipadlós szobában, szabadon. Kapott egy hidegvérű "testvérkét is". A hidegvérű étvágya sokkal nagyobb, neki havonta 2 nagy körbála szénát adok oda, és évente 2 körbála szalmát teszek alá (ez utóbbi azért ilyen kevés, mert a gumipadló miatt nem kell az extra vastag almozás télen, nyáron meg inkább kint alszik a ló az udvarkájában, így akkor nem kell alá egyáltalán alom). Abrakból nem merek többet adni neki, mint az arabnak adtam, mert nagyon felpörgeti. Lucernát sem kap sokkal többet, mert attól is kezelhetetlenebbé válik. Legalábbis ezek az én tapasztalataim, lehet másnál más a helyzet. A hidegvérű m kicsit sem kevésbé ijedősebb, mint a telivér volt. Inkább csak máshogy ijedezik. Sokkal erősebb a kiugrása, de hamarabb is lenyugszik. Ha bepörög, akkor viszont az ereje miatt nagyon nehéz megfogni, eddig szerencsére még nem sikerült elvinnie. Csikó korában vettem, hogy mire teljesen kifejlődik, és elkezdődnek a rendszeres lovaglások is, addigra annyira összeszokjunk, amennyire csak lehet. Az is biztos, hogy hamarabb kifárad ügetésben, vagy vágtában, mint egy melegvérű, de ha egy kis ijedezésről van szó, tuti van extra energiája akár bakkolni is a kiugrás mellett... most azon dolgozom, hogy erről leszoktassam, hátha. Ha megszokott a társaság, akikkel terepezünk (egyenlőre csak kocsiba fogva), akkor nem viselkedik különbben, mint az arabom... inkább kicsit komótosabb a járása.... az idősebb lovam járása annyira szapora volt, hogy terepen több óra is kellett, mire annyira lelassult, hogy a tereptársaknak ne kelljen utánunk ügetni. Aprócska termetével gyors járásával lekörözte a többieket, de ügetése és vágtája nem volt gyors, csak kitartó...

Amíg iskolás voltam, NEM akartam lovat, hogy a tanulmányaimra tudjak koncentrálni, olyan szakmát akartam, ami mellett egyedül is építgetni tudom az álmaim! ... amint lediplomáztam, és elhelyezkedtem, kezdtem el gondolkodni azon, hogy akkor most mikor is vegyem meg az elsőt. Már ovis korom óta lovardákba jártam a szabadidőmben, és nyaranta táborokban tanultam... gyűjtögettem a zsebpénzem, hogy a szüleim ne az anyagiakra fogják, ha kifogást kerestek volna, miért is nem mehetek lovazni, ha ráérek... eltökélt és kitartó voltam...

... az öreg lovamat mielőtt megvehettem volna, már évek óta lovagoltam...

Anyukám halálos ágyán az utolsó szavai egyike volt az, hogy vegyem meg Villámot, mert Őt nekem szánta az ég... mikor Édesanyám meghalt, rá nemsokkal kerestem fel az akkori tulajt, és tavasszal már az udvarban volt...

Én annak a híve vagyok, hogy egy ekkora felelősséget, mint egy ló ellátása, nevelése, idomítása, egy kisgyerek nyakába buta dolog tenni, de nem vagyunk egyformák. Hátha az írásommal sikerült némi tanácsot, vagy utat adnom... kívánom, hogy a jó irányt sikerüljön megtalálnotok, és egy tökéletes társat találjatok a gyermeketeknek!

Sok erőt, kitartást és nem kevés bölcsességet kívánok! Ha lesz rá mód, én szívesen olvasnám a fejleményeket!