Szerintetek a lovaglás sport?

Te nagyon hülye vagy, de tudod mit, azért sem engedek!

De igen sport, de igen, de igen, de igen!!!!

Tudok én is ám vitázni a te stílusodban!

Még az sem érdekel hány hozzászólás jön össze.

Ha sok hozzászólás akarsz mehetsz a Star Wars topikba is, kezd el szidni az új részeket, oda is megy ám több száz hozzászólás.

Nem olvastam végig az összes választ és nem is fogom. A lovaglás igenis sport, de tisztában kellene lenni először a fogalmakkal hogy vitatkozni lehessen. Nem kell valamit sportszerűen űzni ahhoz, hogy sport legyen..

Nagyon sok dologgal nem értek egyet, ami a lovasvilágban zajlik, temérdek undorító dolog van amik ellen fel kell szólalni. Ugyanakkor észre kéne venni hogyha nem használnánk a lovakat hobbiból kedvtelésünkre, akkor már rég a kihalás szélére sodródtak volna vagy arra a sorsra jutnak, mint a többi haszonállat: megennénk őket. Lehet ám barbár módon is és normálisan is csinálni ezt az egészet, megadva a lónak minden természetes igényét és hozzáértően foglalkozni vele. Ez nem hogy sport(mert igenis az) hanem művészet, nem csak iszonyatos tudást igényel hanem folyamatos jellembéli fejlődést az ember részéről. Nem veszítheted el a türelmed a lóval szemben, nem kereshetsz a képzésében egérutakat különben joggal bélyegeznek kóklernek.

Aki ennek tudatában azt meri mondani hogy a lovaglás nem sport az gyermeteg felfogású, ignoráns, hozzá nem értő nagyszájú aki nem akar a saját élete területén söprögetni hanem mások lehúzásához kell folyamodnia.

A vegán válaszolónak: láttam a path of the horse dok.filmet, sok igazság van benne de a nevzorov féle anatómiai vizsgálat teljesen fals és rosszul kivitelezett, ő maga is felül a lovaira rendszeresen, hipokritizmus részéről másokat bírálni akik odafigyelnek arra hogy lovaik háta a lehető legjobb állapotban legyen 30 éves korukra is. Kérlek, inkább az orosz és kínai szőrpiac probléma felé tereld az energiáidat.

A legjobb embert fogtad ki, gondolom nem jött le az előző válaszomból hogy hányadán is állok ezzel a kérdéskörrel. Mindkét lovamat egyenrangú partnerként kezelem, tisztelem, nem csak lovagolom (belegondolva alig lovagolom) őket hanem játszunk, tanulunk, legelni megyünk. Zablát soha nem teszek a szájukba. Kérlek nekem ne emeld ki annak a fontosságát hogy az állat szabadsághoz való jogát figyelembe vegyük...az olyanoknál kéne kopogtatni az ajtón mint a hírhedt versenyistállók ahol a lovak napi szinten kapnak fájdalomcsillapítókat, a zsokék nem csak hogy pálcázzák de sokkolják is őket. Vagy a királyi rendezvények ahol mostmár rendszeresen esnek össze, pusztulnak el lovak. A városi sétakocsikázás. A tenesse walking lovak körüli borzalom. Az arab telivérek felháborító túltenyésztése. A beteges amerikai magasiskolák ahol látszik az összes lipicain hogy idegösszeomlást fog kapni. A rodeókba bele se menjünk... érted mire akarok kilyukadni? A baj nem azzal a hobbilovassal van aki jószándéktól vezérelve mindent meg akar adni a sporttársának(mert még mindig sport, ez kijár nekünk hogy ennek nevezhessük, semmivel nem igényel kevesebb munkát mint például egy vadvízi kajakozás) és emellett feladatokat is kér tőle, a gond ott van amikor behunyjuk a szemünket egy véresen habzó szájú lovat( Marilyn Little, ugyebár) avagy természetellenes rollkurt, sántító telivért a melegítőben vagy egy lovát betonon galoppoztató rókavadászt látván. A probléma megoldása pedig nem az hogy állatkínzónak minősítjük azt, aki ugyanúgy pozitív változást szeretne látni - biztos vagyok benne, hogy a sarkadi vágtához vagy a lószállítóban elpusztult két ló esetéhez hasonlóak után mindenki szeretne - hanem az igazi, órási, égető problémákat kellene felgöngyölíteni.

Szabadsághoz való jog vagy nem, ez már szőrszálhasogatás. Ha nem használnánk a lovakat semmire akkor kipusztulnának, nem lenne mit megvédeni egy fórumon. Az a nem mindegy hogy hogyan bánunk velük, milyenek az életkörülményeik.

Ó kedvesem, nem nem. Nem én álltam le veled vitatkozni, te válaszoltál sértődötten a hozzászólásomra, ezen rágódni gyermekes dolog.

Én értem mit akarsz mondani. Hogy ne használjunk ki semmilyen állatot a saját javunkra, ergo ne üljünk a lovak hátára mert nem akarják/rossz nekik(amit egyetlen, szubjektív kísérlet támogat egyedül). De te azt miért nem tudod megérteni, hogy sok ló NEM rabszolga?! Nagyon sokan a lehető legjobb életet biztosítjuk nekik és egyáltalán nem bánják hogy lovagolunk rajtuk. Szerintem ez kristálytiszta, hogy előveszem a nyerget és a lovam nemhogy elmenne a láttán, de odajön. Beledugja a fejét a kantárba. A lélegzetére is vigyáz, amikor ülök rajta. Élete első napjától fogva részese vagyok a fejlődésének, ismerem minden mozdulatát, gesztusát. Tudom, hogy mit szeret csinálni, mit nem, mitől fél és azon hogy tudunk áthidalni együtt. Legjobb barátom elvesztése után ő jelentette a gyógyulást azzal, hogy lovagolhattam rajta. Az én történetem csak egy a millió közül, sokan kivételes kapcsolatot ápolunk a hátasunkkal erre te jössz és azt mondod hogy a lovunknak ez rossz! Lehet hogy nem akarja! Gondolod hogy nem veszem magamra?! Persze hogy sértő. Egyrészt ezért vagyok még itt, másrészt azért mert jelen esetben a véleményedet helytelennek tartom és szerintem nincs itt helye. Ugyanis le lehet vágni elsőre, hogy nincs napi szinten közöd lovakhoz. Ha valaki valamihez nem ért, az ne szóljon bele a kérdéskörbe mert a válasza nem ad hozzá érdemben semmit a dologhoz, hisz nincs rálátása. Ahogy a vadlovakra sincs rálátásod, látom, hisz még engem küldenél el hogy olvassak utánuk. Igen, ha ezen a földön nem lennének emberek akkor eléldegélnének békében. De tudod, itt vagyunk mi is, a rosszabbik fajtája rodeókon kínozza őket aztán mennek a vágóra(ha nem rögtön oda mennek), a jobbik fele adoptál és szocializált, boldog lovakat farag belőlük akiknek van céljuk a mindennapjaikban(keress rá, extreme mustang makeover). Gondolom ezt nem tudod elképzelni, hogy egyes lovak szeretnek dolgozni. Van amelyik szeret ugrani, van amelyik szántani, van amelyiknek sérült gyermekek ülhetnek a hátára és ezek csodálatos dolgok. Ezeket nem veheted el sem a lovaktól, sem az emberektől, az ilyen dolgok adnak reményt hogy van még ezen a rohadt világon valami jó is. Nem sunyít, nem ellenkezik, előremutató füllel csinálja amit kell, kicsattanó egészségben.

Abban igazad van hogy tényleg nem tudom elfogadni a véleményed. Utoljára megint elmondom, hogy cél nélkül a lovak kipusztulnának. Mennének hamburgerbe vagy szélnek lennének eresztve, a vadonban megint csak túlszaporodnának aztán lejátszódna az egész musztáng-kiirtás elölről. Ezért nem tudom elfogadni amit mondasz, mert annak a lovak újbóli szenvedése lenne az eredménye.

Azon meg ne csodálkozz, hogy lepontoztalak. Te is engem. Erről szól ez az oldal. Látom hogy teljesen parttalan veled a vita, még azt is kérdőre vonod hogy hogyan merészelek válaszolni neked a véleményed kapcsán. Ne félj, nem fogok többet, mennem kell lovagolni :)

De igenis itt van a helye a véleményemnek, és akkor olvasd el ezt újra, engem ez jobban meggyőzött, mint a te akárhány kapálódzós válaszod (majd talán egyszer te is felébredsz):

Emily, a Bite Size Vegan nevű YouTube csatorna és blog tulajdonosa interjút készített Ren Hurst-tal (Riding on the Power of Others: a Horsewoman’s Path to Unconditional Love c. könyv szerzője, a New World Sanctuary tulajdonosa), aki egész életét a lovaknak szentelte, kereskedett velük, idomította őket, és természetesen rendszeresen lovagolt is. Vajon hogy jutott el odáig, hogy legnagyobb szenvedélyét feladja?

Alexander Nevzoroz módszere a lovakat teljesen egyenlő félként kezeli, és ez, amikor megismerkedett vele, alapjaiban változtatta meg Ren perspektíváját.

„Ahogy így próbáltam kommunikálni velük, az szétrombolta addigi életem. Elkezdtem a lovainkhoz így hozzáállni. Egyesével kezdtek meggyógyulni, megváltozni, és mintha felszínre bukkant volna valódi énjük. Évek óta ismertük ezeket a lovakat, és mi voltunk azok, akik azt mondták, milyen jó kapcsolatunk van a lovainkkal, bla bla bla. És mégis, egyikőjüket sem ismertük igazán. A legutolsó ló, aki még hátra volt, felültem rá, és rátettem a kezeimet a marjára. Nem emlékszem, hogy hangosan, vagy magamban, de megkérdeztem tőle: nem baj az, hogy rajtad ülök? Erre ő csak egy mélyet sóhajtott, és lehajtotta a fejét. Olyan volt, mintha azt mondta volna, igen, de teljes lemondással, mintha a válasz mély szomorúságból fakadt volna. És tudtam milyen érzés ez, amikor olyan dologra mondasz igent, amit valójában egyáltalán nem akarsz. Lecsúsztam a hátáról, és ott befejeztem. Lovak százait idomítottam be életem során, emlékeztem mindazokra az alkalmakra amikor addig manipuláltam őket, amíg igent nem mondtak, vagy annyira szerettem őket, hogy igent mondjanak. Alexander tanította meg nekem azt, hogy ha a ló azt mondja ’nem’, azt tiszteletben kell tartani, és mindaz, amit akkor tehetek az az, hogy elsétálok. Nem az a cél, hogy a ’nem’-ből ’igent’ csináljunk, hanem hogy tiszteletben tartsuk az állatot, és az ő szabad akaratát.”

Ren azt tanulta meg, hogy lehet az állatokat másképp szeretni. Lehetnek egyenlő felek, lehet őket tiszteletben tartani és feltétel nélküli szeretettel állni hozzájuk. A valódi szeretet nem azt jelenti, hogy manipuláljuk a másikat vagy rákényszerítjük az akaratunkat. Szeretetet érezni, és szeretetteljesen cselekedni, sajnos nem mindig jelenti ugyanazt.

A lovas, aki azt mondja, hogy szereti a lovát, de egy halott állat testrészét köti a hátára és fémdarabot helyez a lova szájába az irányítása érdekében, az valahogy teljesen ellentmond magának. Lehet, hogy úgy tűnik, a lónak ez élvezet, és valóban ez lehet az egyetlen menekvése az egész napos istállóban álldogálás elől. Szabadságukat elveszített állatokról beszélünk, akiknek egyetlen lehetőségük az, ha megalázkodnak, és teljesítik gazdáik utasításait. A valódi szeretet nem erről szól, mint ahogy ugyanezeket a dolgokat nem tennéd meg családtagjaiddal, barátaiddal. Semmi szeretetteljes nincs abban, hogy valakit személyes érdekeidben használsz.