Miért félek? (lovak)

6 éven keresztül lovagoltam. Aztán úgy alakult a helyzet, nem volt alkalmam lovon ülni jó pár éven keresztül(főiskola,költözés stb), de a lovak imádata megmaradt.

Most újra van lehetőségem,hogy újra lovagoljak,de egyszerűen rettegek. Sosem estem különösképpen nagyot, nem történt velem olyan baleset, ami miatt kialakulhatott volna ez a félelmem. Tanítottam gyerekeket, fiatal lovakat lovagoltam be, egy hajszálnyi félelem nem volt bennem soha, semmilyen helyzetben.

Imádom a lovakat, szeretek velük bíbelődni, a tudásom is megvan hozzá, de amikor már elkezdek nyergelni érzem, hogy a gyomrom görcsben van. Lóra szállás előtt már árgus szemmel figyelem a lovat. Vajon tele van? Vajon fog bakolni? És vajon ha bakol akkor le fogok esni? Ezekkel a gondolatokkal totál kicsinálom magam.

Felszállás után, ha eltelik párperc újra a magabiztos önmagam vagyok.

Azt hittem pár alkalom után ez az idióta félelem elmúlik, de teljesen mindegy mennyi sikerélményem van, újra és újra rettegek lóra szállás előtt.

Rettentően zavar, az pedig még jobban, hogy nem találok rá logikus magyarázatot.

Ahol most lovagolok teljesen hülyének néznek. Jogosan.

Valakinek esetleg voltak-e hasonló érzései? Vagy valami jó tanács, hogy mégis mit kezdjek magammal?