Miért ilyenek velem?

Az emberek sajátossága, hogy ha valaki bekerül közéjük megpróbálják kivetni. Ilyen a társadalom, mindig félnek az újtól. Kifogásokat keresnek, hogy cinkezhessenek, ettől ők "összetartóbbnak" tűnnek, de, és ez nagyon fontos, minden csoda 3 napig tart.

Mosolyogj, köszönd meg, hogy elmondták, milyen jó neki, hogy van és mond, hogy neked jó így. El fog múlni, be fognak fogadni, amint meglátod a bomlott közösségeket és nem voksolsz le elsőre sehol. Ez hierarchia, nem a lovadról és rólad szól. Beilleszkedésről, fokokról. Mindig lesznek, akik veszett jók, de ki fog alakulni, hogy kik a te "súlycsoportod". Éld túl az elejét, ami nem lesz könnyű és rövid sem. Ne törj meg, nem kell senkinek megfelelni csak és kizárólag saját magadnak. Neked jó így? Kinek lovagolsz? Magadnak, nemde? Nem kell besimulni erőltetve, be fogsz magadtól is. Tarts ki!

Sajnos ez nem működik... Tudom, hogy fellengzős, de a lovaglás egy életforma. Nem a szobában űződ, mész fagyban, meg kánikulában, órákat töltesz a hóban, széjjel fagysz, lovat pucolsz, büdös leszel, koszos, lószagú, vizes. Aki nem lovas és nem szenvedélye nem élvezi, neki macera, hideg és meleg, meg bah és tudod ki fog ülni a pálya szélén 1-1,5 órát, hogy odafagyjak... Tudom, én most kaptam meg...

Egy nem lovassal nem tudod megbeszélni, hogy: ú láttad ma milyen jól ment? Láttad, hogy nem sodródót és azt a távolságot, amit lovagoltam, na az nem semmi... blablabla.

Ráadásul terepre sem fog veled kimenni:(

A lovaglás és még milliónyi sport úgy megy jól, ha a társaságod megvan hozzá, kivételes esetben magányos sport, de akkor nem loviban vagy, otthon a keretben tartod a jószágot, akkor működik ez... amúgy sajnos nem. Kellenek a lovas társak, ez van.