A magyarországiak miért veszik ennyire véresen komolyan a lovaglást-lóval kapcsolatos dolgokat?

Szerintem az, hogy valaki komolyan vesz valamit, tök jó dolog.

Maga a lovaglás, a lovas kultúra egy nagyon összetett dolog, évezredes múlttal. Lehet, hogy vannak született tehetségek, de attól, hogy valaki könnyebben megtalálja az összhangot a lóval, még nem lesz tisztában azokkal a dolgokkal, amik a szakmához tartoznak, és az általános műveltséget jelentik.

Az ilyen jellengű kérdéseknél, mint például ez is, kicsit felhúzom magamat, mert ilyenkor azt érzem, hogy az egész szakmát ledegradálják. "Mi olyan nehéz benne, miért kell ennyire komolyan venni?" Ha ez a kérdés felmerül, akkor ott két dolgot tudok elképzelni.

Vagy annyira kezdő még az illető, annyira nem került még olyan helyzetbe, hogy lealázzák a földig, hogy azt hiszi, mindent tud. Egyszerűen nem került még szembe a saját tudatlanságával. Az elején én is ilyen voltam. Elszöttyögtem egy kicsi lovardában, csak terep volt, és kész. És azt hittem, én vagyok a király. Mert hűha, terepen fennmaradok a lovon. Aztán átkerültem egy másik helyre, kaptam szakirodalmat, és eltűnt az arcom abban a pillanatban :)

A másik lehetőség pedig az alázat teljes hiánya.

Olyat én soha nem mondanék, hogy valakinek "tökéletes" valamije. Tökéletes soha nem lesz. Mellesleg a terep (a hagyományos terep, nem pedig az, amit a militarysok használnak edzésre) pihenés funkciót kellene betöltsön. Amikor a ló és lovas kikapcsol, kicsit nézelődnek, más környezetben vannak. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy versenyző tájfutó elmegy kirándulni a haverokkal.

Itthon mégis mindenki arra veri a nyálát, hogy hűha, ő terepen van. Mert azt hiszik, hogy aki pályán idomít, az csak poroszkál a porban, és a terep mindennek a teteje. El tudok képzelni olyan idomítóedzést, amitől jobban lerohad a lovas, mint egy 3 órás tereptől :)

Ha beleolvasol egy szakirodalomba, mindenhol ki van fejtve, hogy ugrás, idomítás és terep - ezek alkotják a lovaglást. Mind a hármat képezni kell, akkor lesz jól idomított lovad. Mind a három tapasztalatot igényel, és ha te ki mered jelenteni, hogy 7 év intenzív lovazás után önmagad tanítod ugrásra a lovadat, akkor nagyon ügyes lehetsz. Az ugratás pont azok közé a dolgok közé tartopzik, amit rengeteg ideig kell külső segítséggel gyakorolni, rengedeg féle lovon.

De úgy gondolom, hogy itt bárki bármit mondhat, neked kell megtapasztalnod, amiről beszélek. Hogy nem a Hortobágyi lovasok a feltétlen példaképek. Nem leszólni akarom a tanyasi életmódot, mert nagyon közel áll hozzám. Egyszerűen csak itt is ellentétet látok. A tanyasi lovasok lenézik a versenyzőket meg a komolyabb lovardákat, mert az csak rongyrázás, semmi értelme, mert ugyan úgy lehet a szegényebb körülmények között lovazni. De nem gondol bele, hogy az edző nem arra van, hogy a sok pénzt elköltsük rá, hanem ez a szakmája. Ez olyan, mintha azt, hogy én otthon összeütök magamnak egy kenyeret, már pékségnek nevezném, és kérdőre vonnám, minek is vannak pékek. Hisz én is tudok kenyeret sütni...

És fordítva, a nagyobb infrastruktúrával rendelkező, gazdagabb réteg lenézi a szegényebb lovasokat. Pedig a célnak ugyan annak kellene lenni; a lovaglás megtanulása. Nekem itt a szakirodalmak a példeképek. Amint megnő az egóm, kinyitok egyet, és rájövök, hogy nem úgy van az, vannak itt még hiányosságok :)

És ezért kell csínján bánni az ilyen szintű dícsérettel is. Mert az ember hajlamos rá, hogy egy ilyen beszólástól "hűha, majdnem tökéletes az ülésed" elrepül az egekbe, és senki nem rántja onnan vissza, csak pár kellemetlen lélmény. Vagy még az sem :)

Rosszabbak vagytok mint a kutyások. Pedig őkis tudnak veszekedni.

Az oké és jó ha valaki komolyan gondolja,de aki ilyen az sztm normális választ kéne hogy adjon a kérdezőnek és nem bunkózni kéne.

Mindenki kezdi valahol. Tesom se volt soha edzőnél pl ,mégis lovagol,versenyzik,lószemlére viszi a lovakat. És már oktat is.

Valamennyire énis tudok lovagolni. Én kutyás vagyok,velük dolgozom.

Egy a lényeg, tök mindegy, hogy az ember csilli-villi lovardában vagy tanyán lovagol, arra kell törekednie, hogy a lóval való munka a lónak is élmény legyen, és a ló anatómiájának megfelelően lovagoljon. Lehet itt valaki ugróbajnok, meg tereplovas, ha a lova úgy közlekedik, hogy rossz ránézni.

Volt szerencsém találkozni és beszélgetni Dallos Gyulával, előtte azt hittem van fogalmam a lovakról és a lovaglásról, aztán mikor rájöttem, hogy az én tudásom porszemnyi az övéhez képest elkezdtem sokat olvasni, és amiket olvasok edzői segítséggel átültetni a gyakorlatba. De ha már van egy másik lovas akivel együtt dolgozhatsz az is jó, mert van aki kívülről lát és tud segíteni. Vagy készíts rengeteg videót, nagyon sokat lehet belőle tanulni.

Lehetetlen nincs, csak tehetetlen és hidd el nekem egy faluszéli bogóból is lehet feligazitottan közlekedő jólizmolt lovat csinálni, csak hát ugye sok-sok tanulás és alázat kell hozzá. És ez így van itthon, meg a határ túloldalán is,meg az egész világon.