Kíváncsi lennék, azoknak a kiskorúaknak az indokaira, akik naponta felrakják a "valahogy lovat szüleimtől" kérdéseket?

Nyilván nem tudják felfogni, mivel gyerekek.

Én mondjuk valahogy fel tudtam, sosem könyörögtem lóért, mert 10 évesen is tudtam, hogy jó, ha kenyérre futja hó végén. Így maradt a más lován való ingyen lovacskázás, de ma már mások a gyerekek...

Szerencsére pénzük nincs, jó esetben ha kapnak is lovat, amivel szvsz semmi baj nincs, bértartásba kerül és lesz megfelelő edzői háttér, illetve anyuka, apuka nem lesz okosabb, mint a szakemberek...

Hogy másnak mi a motivációja, nem tudom. Én is nagyon szerettem volna lovat, minden vágyam ez volt, és bár tisztában voltam vele, hogy se pénzünk, se helyünk rá, ez érzelmi szinten nem győzött meg, a vágyakozást nem szüntette meg.

Sokszor felhoztam a szüleimnek, hogy milyen jó lenne... ők pedig mindannyiszor (gondolom, fájó szívvel) mondták, hogy nem engedhetjük meg magunknak. Szomorú voltam, de sose fajult a dolog könyörgésig, érzelmi zsarolásig.

Aztán biztos vannak olyanok is, akik tényleg csettintésre megkaptak mindent a szüleiktől, és most épp a ló lenne a soros, de a szülők mégse teljesen hülyék.