Elítélnétek ezért egy szenvedélyes lovas lányt? Aki 16 éves.

Te ne lovagolni menj, hanem pszichológushoz. Mert amíg benyugizva stresszelsz a lovon, annak jó vége nem lehet, és előbb-utóbb irgalmatlan nagy baleset lesz a vége. Szedd rendbe magad szakemberrel, aztán lépj tovább.

És addig a gondolataid körül se forogjon saját ló, amíg saját magadat ilyen szinten nem tudod ellátni.

Szerintem keress egy olyan lovardát, ahol az edzővel normálisan lehet beszélni, menj, nézd meg az edzést, ahol foglalkozhatsz magad is a lóval, nem csak a segged alá rakják...csupa pozitív dolgot, próbáld ki szőrén csak a karámban léptetni/legeltetni. És a másik lovardát is "tartsd meg", ha ennyire fontos a barátod, de szerintem az már rég rossz, hogy azon is kell stresszelned, hogy mikor rak ki, vagy még megtart-e egy ideig. A másik, nekem is meghalt a papám, én nem is álltam hozzá annyire közel mint te, még is nagyon fájt, hogy elveszítettem, és

sokat sírtam, szomorú voltam, csoda, hogy a vagdosáshoz nem estem vissza (tudom hogy hülyeség volt, bárcsak akkor mondta valaki, de senki nem tudott róla, magam oldottam meg). Tényleg ne stresszelj azon, hogy nem fogsz fejlődni, mert hát az amúgy kit érdekel? A barátodat??? Miatta aztán nem érdemes ezen rágódni, a leírtak alpján. Én 11 éve lovagolok, és egy ideje nekem sem látványos a fejlődésem (magam szerint kb. 2 éve semmi), de ha mást nem, próbálok egyenessebben ülni, finomabb szársegítségeket adni, és több testsúly, csizma segítséget gyakorolni. nem megy könnyen, de legalább csiszolgatni tudok rajta. Volt hogy én is nagyon paráztam, mert az a ló, akit én lovagolok egy ideje(pár éve), szinte csikó még, de nagyon tehetséges és túl okos. Harapott, rúgott, állandóan sunyított, senkit nem engedett be a boxába. Az edzőm szépen fokozatosan bánt vele és mára azért sokkal kezelhetőbb, de ha nem kedvel valakit, azzal még mindig nagyon genyó tud lenni. Egyszer engem is megrúgott, azután féltem bemenni a boxba, lecsutakolni a farát, a hátsó patáit kikaparni ( ezek elég dedós félelmek, tudom) de időről időre könnyebb lett, már nem remegtem a félelemtől, mert rájöttem, hogy nagyon jól tudja a ló, hogy félek tőle, és ki is fogja használni, úgyhogy határozott lettem, legalábbis azt mutattam felé, és lám, úgy viselkedett, mint a kisangyal (jó azárt ha elfordulok még mindig sunyít, de amint ránézek, egyből elfordul, és tudja hány kilós [talán pont az a baj, hogy tudja 😃] ) és így napról napra magabiztosabb is lettem, nem csak kifelé mutattam ezt.

Kicsit hosszú lett, szerintem néhány helyen értelmetlen, de remélem megérted, mit akarok ezzel mondani :)