Elítélnétek ezért egy szenvedélyes lovas lányt? Aki 16 éves.

Most olyan, mintha a lovaglás kötelezővé/teherré vált volna (még ha azt is hiszed hogy szereted).

Vissza kellene térni a régihez. Ülj fel újra a lóra, de most úgy, hogy teljesen lehiggadsz, nem azon stresszelsz, hogy úristen nem fogok fejlődni, hanem élvezed. Aztán majd ha már újra az élvezet miatt lovagolsz, akkor nekiállhatsz tanulni is. Kit érdekel, hogy más hogy lovagol? Az a lényeg, hogy újra élvezd és bízz meg a lovakban, próbálj velük együttműködni.

Nem a lóimádatod miatt tartalak gyengének és szánalmasnak hanem a gyógyszerezésed miatt. 16 évesen lehetne annyi eszed, hogy tudd. AZ álladnó gyógyszerezésnek az az eredménye, hogy függővé válsz és egyre kevésbé fog hatni.

Arról nem is beszélve, hogy amíg stresszelsz nincs az a jámbor kanca amelyik elfog viselni a hátán. A lovak bámulatosan megérzik az ember hangulatát, és ők is irtoznak az olyan lovasoktól akik nem magabiztosak.

Amíg nem szoksz le a gyógyszerekről, amíg nem fogod felm, hogy értelmetlen az állandó stresszelés (aminek oka sincs) addig ne akarj lovagolni.

Egyébként azt, hogy a szerelmed jobban tud lovagolni az egy dolog. Ő is volt kezdő, de nyilván veled ellentétben nem stresszel, nem tömi magát tablettákkal, hanem gyakorol..

Nem ítéllek el, de nem szabadna nyugtatót szedned. Ne érezd úgy, hogy muszáj fejlődnöd vagy lovagolnod. Tedd azt, amit élvezel. Ha nem akarsz, nem kell felülnöd a lóra, csak simogasd, vezesd vagy takarítsd, vagy ami jól esik.

Ha nem tudod feldolgozni a történteket és önállóan nem tudod elhagyni a nyugtatót, keresd fel a pszichiátert (háziorvos ad beutalót). Hidd el, ez nem szégyen. Segíteni fog.

A te bajod az hogy bebeszeled magadnak hogy felsz, pedig nincs mitol. Ha ez segit: en eltortem a labam a lovaglas miatt. Estem fejre, agyrazkodas, amnezia. Szedhetnek nyugtatot hogy ne feljek az esestol. De nem teszem! Es te se vard hogy gyogyszerekrol letompult aggyal barmit is kepes legyel fejlodni! Keresd meg az iskolapszichologust. Szokj le a gyogyszerekrol. A lovaglasban haladj kis lepesekben, ne varj sokat egyszerre magadtol.

Az egesz az te fejedben dol el, csak ra kell jonnod. Allj hozza pozitivan

Szerintem menj el egy pszichológushoz, hidd el egyáltalán nem szégyen. Szerintem az önítéleteddel is bajok vannak, lehet, hogy tök jól lovagolsz, csak olyan vagy, mint egy anorexiás, aki hiába vékony, ő még kövérnek tartja magát, te pedig bénának.

Ha a lelkedben helyrebillennek a dolgok, akkor jobban fogod magad érezni. Szerintem a gyászt sem dolgoztad fel, ebben is segítségre van szükséged. Érthető, hogy nehéz elengedni, hisz papád helyett apád volt.

Ez az egész lelki dolog, viszont a lovagláson csapódik le.

Az nem megoldás, hogy rástresszelsz és nyugtatókat szedsz. Ezt a mamád, anyukád hogy nézi el, hogy gyógyszerezed magad?

Esetleg egy lovasterapeutát is felkeresnék a helyedben, aki csak veled foglalkozik atom biztos lovon.

Mindenképp fordulj szakemberez!

szerintem kezd az alapokkal.

ülj ki a legelőre a lovakhoz. kb 15-25 percet ülj ott ha már készen vagy a lovaglásra ne te válasz! hanem a ló téged. ezért ismét menj ki a legelőre és nézdmeg melyik lovat érdekled. csutakold le , hogy össze szokjatok talán így könnyebb lesz sok sikert :)

Ha egy hobbyhoz nyugtató kell,ott már baj van.Akkor az már nem öröm,hanem kényszer.

Esetleg megpróbálkozhatsz lovardaváltással is,hátha segít az új környezet.