Ezt, hogy értik? Lent

azt, hogy milyen könnyen reagál a szárjelzésekre :) tehát finom a szája, első jelzésre is azonnal teszi, amit kell. a kemény szájú lónak kicsit magasabb az ingerküszöbe, kevésbé érzi a zablát (vagy csak nem érdekli)

legalábbis tudtommal ezt jelenti :)

Megjegyzem, a valóságban nem arról beszélünk, hogy a kemény szájú ló erősebb zablát igényel, mert magasan van az ingerküszöbe. A kemény szájú ló mindig lovashibát jelez, azért kemény a szája, mert a lovas tépi a zablával. Ha zablával akarod megállítani, és kapaszkodsz a szájába, idővel rájön, hogy nem kell reagálnia rá: hiába lassul, vagy áll meg, még mindig fáj, mert még mindig abba kapaszkodsz. Ezért megtanul együtt élni ezzel, és nő az ingerküszöbe, a pont, ahol már reagál rá. Aki erre erősebb zablát tesz a szájába, csak azt éri el, hogy a ló ehhez is "hozzáerősödik" idővel. A valódi megoldás az, ha rengeteg türelemmel elölről kezdi az egészet: puha zablát tesz a szájába (vastag kétszer törtet akár), és leheletfinom segítséggel nyit, azzal a szándékkal, hogy a ló észre se vegye (!). Aztán fokozatosan erősít, és amint a ló reagál, ő is enged neki. A ló nem hülye, rá fog jönni, hogy mikor ő enged, utána a zabla is; tehát, hogy ha ő hamarabb enged, akkor a fájdalom is hamarabb megszűnik, és nem megy el a durvulásba. Így akár végletesen el lehet érzékenyíteni a ló száját, és puha szájú lovat csinálni belőle, amelyiknek egyáltalán nem okoz fájdalmat a zabla, a szárkezelés.

Megjegyzem, ugyanez érvényes a ló oldalára is. Két féle módon lehet lovagolni:

1) kihasználva a ló végletes érzékenységét (hiszen már egyetlen legyet is megérez, és zavarja őt!)

2) kihasználva a ló rettentő magas fájdalomtűrő képességét, amivel képes megszokni és elviselni a permanens fájdalmakat, ha nem tehet ellene