Nem akarok lóra ülni?

Olyanokon tudtuk problémázni, komolyan mondom. Ha nem akarsz lóra ülni, nem ülsz lóra, ilyen egyszerű. Ha akarsz, akkor felülsz. Ez legyen a legnagyobb gondod az életben...

Már pár hét kihagyás után is előfordul, hogy így vagyok, ám amikor felülök, akkor minden rendbe jön és örülök, hogy elmentem.

Nekem nagyon furcsa probléma ez, de csak azért mert én születésem óta lószerető vagyok, fiú létemre. Most 17 évesen már itthon tartunk lovakat, és bármikor van kedvem hozzájuk. Éjszaka, nappal, korán reggel, mindig örömmel megyek ki hozzájuk a kert végébe. Látni kell hogy örülnek a gazdának, jönnek oda, igénylik a simogatást. Lovagolni nem szeretek kimondottan annyira, inkább kocsizni szeretek velük. Most már jön a jó idő, naponta mozgatni kell őket, másfél órákat szoktam felük kocsizni, itt a környéken. Megnyugtat, örömet okoz. Azt mondom menj ki és először csak simogasd őket, nézzél szét. pucold le őket, nyergelj, és csak egy könnyed kis lépés-ügetést csinálj. Mond meg az edzőnek hogy megint vissza kell szoknod, úgy intézze a dolgokat. Meglátod jó lesz, imádni fogod. Hidd el sok más lány fiú irigyelne téged hogy lovazhatsz ők meg a lovak közelébe sem kerülnek.

Nekem is van, hogy amikor hetek óta alig van időm pihenni, akkor már az isten farkára kívánom a lovat, hogy hajnali 6-7 körülre ki kell mennem hozzá, tudva, hogy este éjfélig dogom volt, de általában csak elindulni nehéz :)