Mit gondoltok a díjugratásról?

Nekem a legnagyobb még csak 130cm volt. De én még sokkal magasabbra szeretnék menni!!!

Minél nagyobb, annál jobb. A kicsik azok unalmasak...

De a nagy!!!

Ugratni a legfelemelőbb érzés a világon!!! Imádom!

Úgy szeretnék végre valami nagyot is ugrani!!!

(Szerencsére biztos a közeljövőben az is meg lesz, mivel még csak 13 éves vagyok, éppen a fejlődős korszakomban!!! :D)

Nekem a rekordom 160 cm :)

Díjugratásban versenyzek, 2 ugrólovam van. Mivel én alapból a lovakhoz is teljesen máshogy állok hozzá, mint az összes többi ember, ezért a díjugratás is más élményt ad. Enyhe autizmussal élek, ami a sok nehézség mellett biztosítja, hogy más szemszögből láthassam a világot. Sok mindentől félek, például nem bírom felvenni a telefont, vagy rettegek beszélni a postással, de lovon még soha nem féltem és az akadályok felett is teljesen biztonságban érzem magamat (pedig erős tériszonyom van). A díjugratás olyan nekem (de általában a lovak is), mint egy terápia. Én nem szó szerint szeretem a lovakat, csak a sajátjaimat, mert velük egy bensőséges kapcsolatot alakítottam ki. Hamar rá tudok jönni, hogy mit szeretnének, mert képes vagyok az ő szemszögükkel nézni a világot, sőt, ez még könnyebben is megy, mint "emberként". Edzőm mondja mindig, hogy félelem nélkül felültetne bármelyik lóra, mert gyorsan rájövök hogyan kell őket lovagolni, és a lovak is megnyugodnak ezáltal. Szóval, nekem a lovaglás tényleg egy terápia, sokat fejlődtem emberileg is általa és ha nem ugrathatok, akkor könnyebben előjön az autisztikus viselkedésem akkor is, ahol már megtanultam kezelni.

Az autisztikus tünetekkel élő válaszolónak ezúton is gratulálok, nincs könnyű dolga a világban, a lovak szeretete nyilván segít. Örülök, hogy ezek szerint enyhe autizmussal élők akár komolyabban sportolnak is - eddig még ezzel nem találkoztam. Tényleg szívből örülök, hogy van ilyen és további sok sikert, kitartást kívánok! :-)

Díjugratás: tetszik maga a sport, én is díjugratok, bár inkább a military a szívem csücske. A díjugratással az a bajom, hogy tele van kőgazdag, lovagolni alig tudó apucikedvencével, akik alá betolnak mindent, a milliós lovaktól a pöpec lószállítókig, felszerelésekig, a minden hétvégén való versenyzésig. Ezzel óriási hátrányba kerülnek a tehetséges, de sokkal szerényebb anyagi körülményekkel rendelkező lovasok. Persze egy szint után azért ez megfordul, hiszen amíg egy jól belőtt ló B1-B2-ben körbeér egy majommal a hátán is, a magasabb kategóriákhoz nem árt egy kis tudás sem.

Engem kicsit zavar a magamutogatós, rongyrázós feeling (és mielőtt rám sütnétek a bélyeget, nem irigység, ugyan gazdag nem vagyok, de viszonylag jó anyagi körülmények között élek), főleg, mert sokan az ugrólovasok közül az alapján ítélik meg a másikat, hogy Pikeur kabát van-e rajta, meg hány százezerért vett nyeregben nyomul, nem pedig a személyisége és a tehetsége alapján.

Ezért szeretem jobban a militaryt, ott mindenki tudja, hogy a legkisebb kategóriákban való körbeéréshez is kell tudás. A terepen gond nélkül meg lehet halni még A0-ban is, ezért ott sokkal inkább tisztelik egymást az emberek. Igaz, oda tényleg lovasok mennek, ott hiába lövik alád a lovat...