--- Bock nyereg? ---

Nekem "wehrmacht nyergem" volt, még a birodalmi sas is bele volt sütve a hátuljába. Talán nem lett volna rossz nyereg, de az összes bőr alkatrésze csontkemény volt már, különösen a vázra feszített kecskebőr, amin a nyeregpárna nyugodott. Többnapi vazelinozás után egy ici-picit puhult, de még mindig baromi kemény maradt, úgyhogy egy hajmeresztő felújítási árajánlat után nagy nehezen eladtam 36e Ft-ért apróhirdetésből.

Nem véletlen az, hogy a "hagyományőrzők" mindenféle lehetetlen birkabőröket meg párnákat aggatnak ezekre a nyergekre... 70-80 év egy nyeregnek egyszerűen sok, akárhogy ápolják is. Át kell őket bőrözni. De az drága mulatság. No és kérdés, hogy az új bőrt tényleg arra az ócska favázra akarod-e felhuzatni, vagy inkább legyen az is új? És ha már van egy új vázad és egy új bőröd rajta, akkor biztos, hogy azokat a rozsdás vasalatokat akarod rá? Hát ez a baj a bock nyereggel.

Ja, ha netán ki akarnád próbálni, milyen egy bock nyereg, Zelinváry Szilárdnak, a tahitótfalusi Zablakert tulajdonosának pár éve volt néhány darabja, amelyeket a lovastanulóknak használatra kiadott az iskolalovakhoz, ha nem laksz túl messze, hívd fel, és jelentkezz be hozzá egy óra bérlovaglásra!

Ha már így feljött a pokróccal nyergelés: nekem sincs gondom vele és vannak esetek, amikor tényleg szükséges is. Dolgoztam lovaspanzióban, orrba-szájba nyomtuk a napos, hetes túrákat és igen, pokróccal nyergeltünk még a sportnyergek alá is. Nyilván egy hosszabb túrán nem tud az ember magával vinni több nyeregalátétet, viszont pihenőben illik lenyergelni, átnyergelni a lovakat és ilyenkor visszatenni a full átizzadt nyeregalátétet nem túl baráti. A pokrócot viszont újra- és újrahajtva 8 alkalommal tudok tiszta felülettel nyergelni. A másik, hogy amikor mindenféle lovasokat kell vinnie a szerencsétlen lónak, még mindig inkább legyen rajta az a dög vastag és nehéz pokróc, mert legalább nem bántja annyira, ha belehuppog a lovas a hátába. Az általam lovagolt lóra viszont mindig nyeregalátéttel nyergeltem és inkább vittem magammal a nyereg mögé csavarva másik alátétet, hogy le tudjam cserélni pihenőben, de nem pakoltam tele a hátát minden vacakkal. Sose nyomtam fel lovat, még a többnapos túrákon sem.

Tisztelem a hagyományőrzést és látok értelmet abban, ahogyan őseink a lovat nyergelték, de azért ne felejtsük már el, hogy a mai technológia nekünk játszik , használjuk hát bátran az újításokat. Az se mellékes, hogy nekünk nem nagyon kell éjszakára az erdő szélén tábort vernünk és a hidegben a megizzadt lovunkat azzal a pokróccal betakarni, amivel amúgy nyergeltünk is.