Hogyan mondjam meg neki? Hogy kérjek így segítséget? Nagy bajban vagyok, azt hiszem.

Hát szerintem egy nyugodt pillanatban üljetek le és próbáljátok megbeszélni.

Vagy ha így nemsikerül mutasd meg neki a kérdést (de úgy hogy ne tudja meg hogy te kérdezted) és kérdezd meg tőle hogy ilyen esetben mit tenne.És próbáld meg úgy ahogy ő ajánlja.

Bocs ha nem érthető a válasz >.<'

Az a legjobb, ha őszinte vagy vele. Mond meg, hogy te nem így képzeled és szeretnél mást keresni, aki "lóbarát módon" képzi ki.

Csak rosszabb lesz, ha húzod a dolgot. Bár, ha akkora szaki, akkor biztos lehet beszélni vele, hogy te mit szeretnél elérni. Akkor viszont meg hülyén jön ki, hogy belekotnyeleskedsz és abból lesz a sértődés. :)

A klasszikus képzés, ha valaki jól csinálja, abszolút lóbarát, nem így az állítólagos "természetes" kiképzés. Ott aztán van bőven erőszak! Persze csak a felszín alatt, ami szerintem sokkal rosszabb.

Ha valóban olyan jó lovas a barátnőd, akkor legyél nagyon boldog, hogy képezi a lovadat.

Ütötte, rúgta a lovat? Ráncigálta a száját? Nem hiszem, legalábbis az alapján, amit írsz. Viszont a lónak is érdeke, hogy pl. megfelelő szármértékkel lovagolják. Nem az a jó neki, ha löttyen a szár, hanem ha rugalmasan támaszkodni tud rá. Kantár nélküli lovaglás pedig nincs anélkül, hogy az a ló ne tudna tökéletesen dolgozni kantárral, zablával.

Az évek óta lovagolt lovaimra bármikor hajlandó vagyok felülni egy szál kötőfékkel, ugyanis bennük már ilyen szinten meg lehet bízni. A kezdőkre nyilván nem fogok felkéredzkedni megfelelő felszerelés nélkül, ugyanis még lenne kedvem pár évet élni.

Irtó veszélyes és ingoványos dolog ez a természetes lókiképzés, amiről beszélsz, úgy, hogy nulla tapasztalatod, tudásod van az egészhez. A lovad nem lesz tőle sem boldogabb, sem jobban képzett, te viszont konkrétan az életeddel játszol.

Szerintem örülj, hogy a barátnőd segít. És hidd el, ha terepre akarsz járni biztonsággal, akkor vár rád és a lovadra pár év komoly, klasszikus kiképzés (a klasszikus, hangsúlyozom, nem jelent erőszakot!!, a legnagyobb lovaglótanárok, mint pl. Endrődy Ágoston vagy Némethy Bertalan, soha nem bántották a lovaikat, mégis olyan dolgokat csináltak meg nekik, hogy az hihetetlen) aztán ha még néhány év múlva is azt gondolod (de addigra már nem fogod, ha jól tanulsz meg lovagolni és a lovad is helyesen lesz belovagolva) hogy a te utad a "természetes" kiképzés, akkor már sokkal nagyobb esélyed van arra, hogy rendben menjenek a dolgok.

Valamit meg kell értened. Nézd meg pl. a western lovakat, gatyaszáron megy mindegyik. Szerinted így kezdik? Nem! Legalábbis ha jól képzik, akkor nem. Ugyanúgy szárra állítják őket, és megtanítják nekik a keret elfogadását: ha ez megy, akkor tágítod a keretet, és ha a ló ezt tiszteleben tartja, akkor lehet hoszúszáron lovagolni. Ha nem, akkor vissza az egész, és rövidebb mértéken tartod. Idővel a keret meghatározásához nincs szükség szárra, de amíg van, addig a nem lötyöghet. Ha lötyög, az többet árt a lónak, mint használ, mert nem lehet megfelelő állapotba hozni.

Valaki emlegette a lasszikus képzést, én azt csak ajánlanitudom, mert az a célja, hogy a végletekig engedelmes, és hosszú használati élettartamú lovakat hozzon létre, szóval nem 10-12 éves korukra kiégett, "öreg" és sokszor fizikai és/vagy lelki értelemben beteg/sérült lovakat, és nem is olyanokat, amik a versenyen engedelmesek, de a díjátadón már úgy elvisznek, mint szél a szaros budipíprt (átengedőség rulez?). Szóval abban az irányban absozlút érdemes lenne keresgélned, én bátran ajánlom, Én pont most kezdtem el így foglalkozni két csikómmal, én csak ódákat tudok zengeni. Az anyjukat ugyanígy erre a stílusra állítottam át, van mé hova fejlődnünk, de rossz szavam sincs.

Teljesen azt tapasztalom, amit a stílus maga is tart: amit kézen meg tudsz csinálni, azt nyeregből is. Ügető lovam van, ennek ellenére eljutottunk oda, hogy kézen röviden, összeszedetten üget mellettem, sőt, vágtában is tudom vele tartani a lépést, kézen átlóvonalon átugrik, stb.

Az erőszakmentes képzéshez annyit, hogy néha tényleg az, néha nagyon nem - neves embertől is láttam én már olyat, hogy inkább le se merem írni, mert lincshgangulat lesz egyből. Meg láttam olyat is, akit tényleg csak elismerni lehet. Sajnos akik otthon, házilag "maszekolnak" ezzel az erőszakmentes-természetességgel, azok sokszor nem értenek hozzá igazán mélyen, csak a felszínen - és ahol a tudás végetér, ott kezdődik a brrutalitás: akkor is, ha néha nincs látványos eleme.

Csak mondok egy példát: ismerősöm veiroterrel lovagolta be a csikóját, és azzal van lovagolva évek óta. A ló sem bemelgítésnél, sem leveetésnél, sem futószáron nem nyújthatja ki a nyakát. Nincs ebből feszkó, de már veiro nélkül is "feligazítva" megy, már, ha néha leveszik róla. Ellenben mivel bokszos ló, és így sosem nyújthatja ki a nyakát... De nem balhézik. Mégsem mondanám, hogy akor biztosan tök jó neki.

Előző vagyok, azt azért megjegyezném zárójelben, hogy nyilván a szármérték, a keret a ló képzettségéhez kell, hogy igazodjon. Minden lovat fel lehet igaztítani, sőt, kell is, de csak rövid időre.

Illetőleg tudni kell, hogy a képzetlen ló nem tud hosszan, nyújtottan menni, képtelen maga alá dolgozni a hátuljával, így a súlypontja hátrahozása helyett fokozással reagál. Ezt nem szabad büntenti, nem tehet róla. Ilyen esetben a súlypont előre/hátravitelét a ló nyakának mozgatásával lehet megoldani: a ló fejének megemelésével a ló súlypontja hátra mozdul -> rövidül, jármódot vált lefelé, megáll, majd hátralép, ha nem engedünk. Ha a nyaka előre-lefelé indul, akkor a súlypontja megy vele -> a ló megindul, fokozni kezd.

Ezt a saját testsúlyunkkal is megtámogathatjuk.

Én amúgy már a képzés legelején arra tanítom a lovaim, már a felszállás előtt, hogy nyomásra engedjenek: mielőtt felülnék, a ló már kézen hajlik, előre-hátra, oldalra átmozgatható, farat be (+ki), vállat be (+ki) feladatokat ismeri, és nagyjából egyenesre állítható (legalább lépésben, ügetésben), eleje-hátulja körüli fordulatokat ismeri, combra/csizmára engedést, oldaljárást, tolódásokat ismeri minimum lépésben, és tud hátralépni. Ezen kívül emgérti, hogy a szár húzására engedéssel kell reagáljon, és még mielőtt felülnék, már elvihető ofa, hogy egyáltalán nem kell a szárat húzni... Felvételhez/rövidítéshez meg főleg nem, sőt, a ló száron van, és nem támaszkodik. Mindezt kapicánnal tanítom, a zabla a szájávan van, szoktatási céllal.

Az első felülésnél egy pár perces hisztit követően (hirtelen súly van rajta) a ló úgy megy, mintha fél éve képezném, mert a feladatokat jól begyakorolt, ismerős helyzetként üdvözli! Nem kell rángatnom, rugdosnom, elsősorban testsúlyra mennek, csizma, pálca az egyik csikómnál szinte nem is kellett. A másik jobban igényelte a testsúly megerősítését, kicsit erősebb segítségeket kellett adnom: de fontos tudni, hogy a finomkodásból nem lesz finom ló. Ha én engedek hamarabb, mert ne legyek durva, akkor mit tanul meg? Ellen kell tartania, valahol majd én engedek úgyis. Na még mit nem... Én itartok, amíg csak kell, és fokozoma segítséget, amíg ő meg nem adja magát, és nem enged. Ekkor arra fog rájönni, hogy miután ő engedett, én is -> elkezd kevesebb segítségre engedni, hogy elkerülje a durvulást. Igaz, a szélsőséges dolgokat még kézen lerendezem velük, ha kell. Szerencsére csak az egyik igényelt kicsit nagyobb erőkifejtést, de mondjuk ezt se úgy képzeld el, hogy szó szerint földbe döngöltem, sőt. És 3-5 alkalomból mindkettő tanult.

Az erőszakosság, a húzás-vonás sosem jó, sem csikónál, sem képzett lónál. Azt viszont hiba lenne hinni, hogy a természetes lókiképzés egyenes út a mennyországba. Annyi durvaságot, ész nélkül dominanciát én még soha egyetlen stílusban sem láttam. Pár rövidke komment arra, amiket írtál:

- a ló száját soha nem szabad húzni (ahogy csomózott kötőfékkel sem lenne szabad cibálni a fejét).

- belerúgni, hm, nem vezet sehová. Egy-egy erősebb segítséget lehet adni, de lehetőleg ne a meglévő segítséget erősítsük, hanem egy másikkal egészítsük ki, pl. ha a könnyű csizmasegítség nem hatásos, akkor pálcával, ne rúgással. Így tanulja meg a ló, hogy a könnyű csizmára menjen. Ehhez viszont használni kell a pálcát - ahhoz, hogy a későbbiekben ne kelljen használni.

- csak azért, mert fiatal a lovad, az nem mentség az alól, hogy azonnal reagáljon. Igazán két dolgot kell egy lónak nagyon tudnia, azonnal és kérdés nélkül végrehajtani: az előrehajtást és a felvételt. Nem csak azért, mert ezek nélkül terepen életveszélyben vagytok, hanem mert csak úgy lehet tovább menni és nehezebbet kérni, ha ezek az alapok megvannak. Attól, hogy ő egy hobbiló, még nem szakad meg, ha igenis a csizma érintésére megindul. Meglepő, hogy a lovak többsége küszködik ezzel a két alapvető dologgal.

Röviden kérd meg, hogy legyen türelmesebb, kíméletesebb, következetes, ne bántsa a száját és a hátát, stb. A másik, hogy kérdés, hogyan változott a ló, mióta lovagolja. Milyen irányba, mik változtak és hogyan? Ha jobb lett, hagynám, hadd lovagolja. Ha a ló feszült, feszes, tényleg rángatás-rugdosás megy, akkor megköszönném az eddigi segítségét, és remélném, hogy nem lesz örihari, de ha nem tetszik, ahogy a lovamat lovagolja, akkor ezután nem engedném meg neki.

Igaz, nem a száját, hanem még kapicánnal, de én simán meghúzom. Ha reagál, engedek. Ebből jutunk el odáig, hogy elég kitartani, ujjakkal játszani max, és már enged. Puhaságból nem lesz laza, puha ló, az a nagy helyzet. És akármit csinálsz a pálcával, a szársegítségre nem tanítja meg. A csizmára persze, arra máshogy nem is igen lehet, mert nem természetes nekik, ellenben a pálcával, amire ösztönszerűen megindulással reagálnak. Aki rugdossa őket agyba-főbe, az tévúton jár.

Mondjuk érdekes, mert nekem tényleg alig kellett az egyik csikómnál a pálca felülés után már, de mondjuk lehet, nála földről alaposabb voltam, vagy fene tudja.