Mit csináljak, ha a lovam terepen nem hajlandó elöl menni?

Menj egyedül, akkor nincs olyan probléma, hogy ki megy elöl. A hisztit pedig le kell rendezni, mert nem azért mész terepre, hogy kézen sétáltasd a lovat, másrészt a többieket is feltartod ezzel.

Esetleg megcsinálhatod azt is, hogy ketten mentek, de a második lovas lemarad tőled olyan 1000m-rel, így egyedül vagy, de mégsem, mert ha baj van, akkor közel a segítség. A lovadat kicsit össze kell szedned, hogy ne legyen ilyen beszari.

Egy cipőben járunk. Jelenleg lovagolok egy ilyen lovat én is, annyi különbséggel hogy nálunk megy a hiszti meg az ijedezés, elrohanás, hátrafelé mendegélés, megállás, ugrálás stb. ha elöl kell mennie, de hátul mint egy angyal úgy teljesít.

Mi úgy kezdtük orvosolni ezt a problémát hogy kezdetben egy másik loval együtt mentünk terepre(lehetőleg egy nagyobb mozgású gyors lóval), a cél pedig az volt hogy az "én" lovam minél jobban maradjon le. Először csak lépésben, aztán ügetés, vágta. Itt ugye nem ő van elöl hivatalosan, de mégis azt a hatást keltheti mintha. A lényeg a fokozatosság, vagyis kezdetben megelégszünk lépésben azzal a 2-3 méteres távolsággal, úgy hogy az ütemet én szabályzom, és közben folyamatosan lekötöm a figyelmét, játszok vele, beszélek hozzá, simogatom. Aztán jutalom gyanánt, ha jól viselkedett, megengedem vágtába és így beérjük az előttünk haladó lovast. Egy pár percet megyünk így, aztán megint elkezdünk lemaradni. Ez a lemaradás dolog több féleképpen szokott működni, itt is a fokozatosság(!) a lényeg. Először csak elkezdem rövidíteni a lépteit,(közben megkérem előttünk a lovast hogy fokozzon kicsit) aztán ha kell meg is állítom, ha megállásnál már hisztizik, akkor hátra is léptetem. Amint hátralép dicséret, majd indulás előre az én ütememben, ha sietne, vagy elakarna vinni, akkor megint állj-hátra. Ha nagyon sokáig kekeckedik velem, akkor a másik lovas szó nélkül vissza fordul "értünk", és kezdjük megint előröl az egészet. Szóval semmiféleképpen sem hagyom neki hogy olyan iramban menjen amilyenben ő akar.

A terep végén, meg egymás mellé szegődik a két paci és úgy baktatunk haza, néha még itt is szoktuk próbálgatni a beelőzgetést.

Nekünk igazából az a problémánk hogy fél a paci "egyedül". Más lovakkal, vagy ha földről viszem ki, akkor teherautó, traktor, zacskó, stb. meg sem kottyan neki. Hátról viszont már egy más színű levélben is rémeket lát.

Lehet a te eseted is hasonló, én még azt próbálnám meg, ha ilyen lovam lenne, hogy: oké megáll. Oké nem megy előre. Na de miért áll meg és miért nem megy előre? Mert ő így döntött(!). De ő ne azért álljon meg mert ő meg akar állni, hanem ezért álljon meg mert TE megállítod, érted? A Te parancsod miatt álljon egy helyben, ne azért mert ő gondol egyet és megáll. Te legyél a döntéshozó a ménesben és ne ő! Amint kiértetek a kapun, megállj, 1-2 métert előre, majd megint megállj, és így tovább. Engedd közben hogy körbenézzen, állásnál nyugodtan adj neki szárat, beszélj hozzá, simogasd. Csinálhatod azt is egy-egy ilyen megállításnál jutalomként hagyod egy pár percet legelni.

Illetve ha egyáltalán nem akar előre menni, akkor menjen csak hátra! Szuper engedelmességi feladat is egyben.

Vagy ha türelmes ember vagy, és időd is van bőven, akkor vidd ki terepre, ott ahol meg akar állni, hagyd neki hagy álljon meg, és csak álljatok ott. Egyszer csak megunja, a legtöbb ló nem szeret huzamosabb ideig egy helyben állni. Csak akkor lépjen el bármerre is ha te azt kéred tőle. Ha már elég ideg álltatok egy helyben(jegyezd meg h pontosan hol), akkor fordítsd meg a lovat, és induljatok el vissza felé pár métert, majd fordítsd vissza és irány a kiinduló pont, ha már csak egy lépéssel is tovább állt meg mint ez előbb, azonnal dicséret. Ezzel így el lehet vele szórakozni, bár tény hogy időigényes dolog.

Sok sikert azért! Ha gondolod privátban keress meg bátran, segítek szívesen bármiben.

szerintem sokkal nehezebb egy másik lótól lemaradni (pláne 1000 métert) még egy nem lófüggő lóval is, mint egyedül kimenni. ha lemaradsz egy pillanatig nem fog rád figyelni, csak azt fogja figyelni hogy kerülhet vissza a másik ló fenekébe újra. sőt, előbb utóbb el fog ragadni és csutka vágtában teszi meg azt az 1000 métert.

inkább egyedül kéne kimenni, határozottan, ha neked nem megy, akkor egy jobb lovasnak.

úgy kell kimenni, hogy elhatározod, hogy most márpedig kimentek együtt, legalább 40 percre! ne félj, mert azt átveszi. légy határozott és addig csesztesd, amíg el nem megy.

eleinte vigyázz hazafelé, nehogy elragadjon!

Csizma-pálca. Ha félúton elindul, aztán haza akarna menni, akkor is, nincs az az isten, hogy hazamenjen, mert kettőtök közül Te vagy a lovas! Alá-fölérendeltség, te vagy az alfa, ergo a ménes többi tagja (azaz ő) oda megy, ahova te küldöd, főleg, hogy úgymond mész vele, a hátán.

Meg kell szerezned a bizalmát - bízzon oda menni, ahova küldöd, akkor is, ha senki sem mutatja az utat neki úgymond. Azonban nem csak ez kell, de a tisztelete is: a bizalma talán megvan, hiszen kézen megy, ahova épp kell, elhiszi, hogy nem fogják megenni, de igazából tojik a fejedre... Legyél haátorozz!

Másrészt, elgyél fokozatos, de következetes. Ha rosszat csinál, ne hagyd rá, azonnal korrigálás! Leszállás nincs, akkor se, ha megijedsz tőle, stb., mert őt igazolod. Ellenben ha jót csinál, akkor azonnal jutalom, dícséret.

Kezdetben megelégedhetsz azzal is, ha 10 perc terepre kimegy veled egyedül, egyrészt, mert nem mész messzire, ezért ha baj van, nem kell keresgélni, másrészt mert a célt így is tudod vele mérni. Viszont akkor azt az X métert akkor is megteszed vele, ha egy órába telik az a "10 perc".

Lemaradásos technikát én nem ajánlanék.