Versenyzők, lovasok! Ti le tudtok mondani a lovatokról egy sérülés miatt? Le tudnátok cserélni?

Bevásároltál sajnos a lóval, és ez későn derült ki.

Ahogy előttem is írták, mélyen magadba kell nézned, és meg kell vizsgálnod a kis lelkedet: akkor fog összetörni, ha a sérült lovad miatt le kell mondanod a versenyzésről, és meg kell elégedned a szabadidőlovaglással, vagy akkor, ha le kell mondanod erről a kedves jószágodról, hogy az árából egy új lovat vegyetek az álmaid (a versenyzés) megvalósításához.

Megsúgom egyébként, hogy az állatok egyszerű lelkek. Ha jó helyre sikerül eladni, ahol megfelelően bánnak vele, rendesen etetik, és szeretik, akkor nem fog bálnakönnyeket hullatni a régi gazdája után.

Kezdeti bizonytalansága csak az új környezetnek fog szólni, aztán amint rájön, hogy a fű ott is zöld, a zab ott is édes, csak az embereknek van más szaguk és küllemük, mint az eddigieknek, teljesen jól fogja érezni magát. A lónak tehát nem fog lelki problémákat okozni a távolléted. Ezen felül már csak a magad lelki problémájával kell számolnod, bár ahogy tartják, kutyaharapást szőrivel: ha új lovad lesz, valsz te is hamar megbékélsz majd.

Nem azt mondom, hogy elfelejted majd a régi lovad, mindenki emlékszik akár holtáig is a legjobb, legkedvesebb lovaira, de ebben a szakágban meg kell tanulni elengedni valamit olykor (vagy a lovat, vagy az álmot), és attól, mert ez a ló ennyire belopta magát a szívébe, még lesz ott hely másiknak is. A lényeg az, hogy az elengedés ne a kukázást jelentse.

Én csak a történetembe avatlak be...bennem nem dúl a versenyszellem, viszont forr a lószerelem :-D

Ismerem már a "Babám" majdnem 10 éve, és amint a gazdája úgy érezte, hogy nem tud vele mit kezdeni, megvettem tőle...Már akkor öklömnyi nagy melanoma volt a farokrépa tövében...a cicijében van 1, a combja belső részén is 1, illetve a farkában végig...ilyennek ismertem meg, ezzel szerettem meg...mióta nálam van, gyógynövényekkel kezelem, (gyógyteáztatom, veszem/gyűjtöm a növényeket) szerencsére úgy néz ki, hogy egy ideje leálltak a növekedéssel...27 éves!IMÁDOM!és tudom, hogy nem adnám oda soha senkinek!Sőt! Most akarok venni neki egy "kistestvért", hogy együtt neveljük fel! Jelenleg vele járok szabadidőmben futni...és miatta nem mentem ki külföldre dolgozni...és NEM BÁNTAM MEG!...

Először is:

Csicsoo! Gratulálok! Gyönyörű történet! Igazi lovas vagy! :)

Nekem is egy öreg csődöröm van. 25 éves, 11 éves kora óta ismerem, vele kezdtem el igazán lovagolni, ő volt az egyetlen. Amikor nyugdíjazni kellett, lett volna lehetőségem eladni, de én is a ló mellett döntöttem. Tudom, hogy amíg ő velem van, minden napomban lesz valami boldogság. Nyálas meg csöpögős, de ez van. Nekem nagyon fontos volt a kötelék.

A sérült lóval az a baj, hogy ha eladod, ki tudja, mikor adják tovább és használhatatlanság miatt mikor kerül vágóba. Őszintén, nekem ez is az indokok között volt, hogy megtartottam inkább. Nem tudom, mennyi pénzetek van, mennyire van szükségetek arra, amit kapnátok a lovadért (bár sajnos őérte a sérülés miatt nem sokat kapnátok), de ha az a pénz nem kell feltétlen, akkor vannak "nyugdíjas" lovaknak fenntartott menhelyek, ahol ugyan ridegben, félridegben tartják az állatokat, de folyamatosan állatorvos látja őket, foglalkoznak velük és ami a legfontosabb, senkinek nem adhatják tovább a nekik ajándékozott lovakat. Ott biztonságos helyen vannak. Barátnőm kehes lova is egy ilyen helyen van, havonta-kéthavonta küldenek egész portfóliónyi képet a lóról, bármikor, bejelentkezés nélkül látogathatja. Esetleg ezt a lehetőséget is fontolóra vehetnéd, akkor tudod, hogy a barátod olyan helyre kerül, ahol nem lesz semmi baja, nem adják tovább és vehetsz egy új paccot, akivel versenyezhetsz.

Köszönöm, KEDVES VAGY!

Nekem ők a kedvenceim, a nyáron el akarok hozzájuk látogatni!

Bottyán Equus Hungária Ló és Kutyaotthon

Ez az email címük:

[link]

Szerintem Kedves Kérdező, gondold ezt a lehetőséget is át!

Ha a verseny a másik szerelmed, akkor így a középúton tudsz maradni...Nekem Villámka a nagy szerelem, így én Őt választottam...de a menhely vezetője, Rédei Attiláné Éva óvó karjai között is jó helye lenne...

Elég sokat gondolkodtam a tegnapi (előző) válaszomon...igaz, pénzt nem fogsz látni, ha a Bottyánba megy a pacid, de így sérülten sem ér többet, mit a vágó ára...én az enyémet jóval vágóár alatt vettem a betegsége miatt...kb. a bőre értékében...160 ezer Ft (ló+teljes felszerelés, egyben)...el kell sok mindenen gondolkodni...ha a "Babád" még így is ér mondjuk 250 ezer Ft-ot, akkor kb. fél év alatt viszi el az árát, ha csak bértartásban áll...a pénz meg fontos, élni kell...és mint írták előttem, hogy ha nem kerül rosszabb helyre, akkor pár nap/hét után boldogan él tovább...

NAGYON SZORÍTOK ÉRTED, HOGY SIKERÜLJÖN OLYAN DÖNTÉST HOZZ, AMIT NEM BÁNSZ MEG! hisz csak Te tudod, Te érzed, hogy mi lehet a jó Neked, hisz Neked kell a hátralévő életedben Önmagad lelkiismeretével együtt élni...

...Bárhogy is döntesz, tudnod kell, hogy jól döntöttél!

...oh, bocsánat, még egy utolsó gondolat...

Ülj le a szüleiddel, és meséld el nekik az egészet...azt, hogy min gondolkodsz, azt, hogy milyen lehetőségek vannak, vagy milyenek lehetnek...mondják el Ők is a véleményüket, érveljenek is, hogy miért...és ha megadják neked a döntés jogát, a támogatásukkal könnyebb lesz!

Nekem volt :-( egy szuper, de rettentő szigorú és igazságos Édesanyám, aki nem volt olyan problémám, amiben ne kértem volna ki a tanácsát...Ő mutatta be nekem Villámkát (a barátnőjéé volt), és miután Édesanyám elhunyt, döntöttem úgy, hogy megveszem a lovat...

Beszélgess a szüleiddel a problémádról, minél többet, könnyebb lesz a döntés! Belőlük vagy, tehát ők ismernek a legjobban, és hidd el, ők fognak a legjobban megérteni, mert Ők nem lómániások, nem elfogultak annyira mint Mi, akik írtunk Neked, így lehet, hogy jobban átlátják a problémát! Meg is mutathatod nekik, hogy mit írtál ki kérdésnek, és hogy milyen válaszokat kaptál...mert egyedül nehéz dönteni...