Undokoskodó lovastársakkal mit lehet csinálni?

Igen, miért? Tán baj az, ha egy nő nem érzelgős? Azt hittem, hogy már emancipáció van... ;-)

Ha én nem tudnék bánni a lóval, már rég lehúzhattam volna a rolót. Hidd el, hogy le tudom kezelni a bepróbálkozásaikat. Nálam aztán olyan fegyelem van, mint a Vörös Hadseregben. Itten a ló fossa össze magát, amikor én mozdulok meg, és nem fordítva. Tudják is már jól, hogy az a kisebbik rossz, ha végrehajtják az utasításokat és jelzéseket, amit kapnak, mert ha genyóznak amikor munka van, akkor aztán kaphatnak másegyebet is... és itt nem a kockacukorra gondolok, hahaha. Egymáson úgy basáskodnak, ahogy akarnak, az nem érdekel (amíg nem kezdik komolyan rúgni, harapni egymást), de azt nem tűröm, hogy bármikor, bárki esetében is megkérdőjelezzék, hogy ló és az ember közül mindig az ember a főnök.

És ha már felhoztad: ha "a ló megmozdul alattad", az bizony pontosan azért lehet, mert puha vagy, félreértelmezett lóbarát érzületből engeded, hogy átvegye a vezető szerepet, és kezdeményezzen. És ebből a pozicióból egy komolyabb vészhelyzet már egyáltalán nem, vagy csak sokkal-sokkal nehezebben kezelhető, mintha az első perctől fogva a lovas a domináns elem, és a ló rábízza magát az ő értékítéletére és segítségeire. Magyarán: ha valaki alatt jobbra-balra nézdegél, ilyedezik, ugrál, makrancoskodik a ló, az annak az egyértelmű jele, hogy az illető nincs vezető pozicióban a kettejük hiearchiájában, és az ilyesmin sürgősen változtatni kell, mert a ló annyira képtelen a reális helyzetértékelésre, hogy képes átugrani a saját árnyékát is.

Én mindent figyelembe veszek... de a genyózást nem tűröm. A ló pontosan tudja, hogy mit vár tőle az ember, ezt azért ugye te sem tagadod? Ha meg fütyül rá, és alázza a vendégemet vagy éppen engem, akik szintén érző lények vagyunk, nem pedig holmi lábon járó répaelárusító-automaták, akkor nekem miért is kellene törődnöm az ő érzelmeivel? Amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten is, ha a ló dominanciaharcot kezdeményez, hát tőlem megkaphatja! Csak nehogy aztán meglepődjön azon, amiben részesül. :)

Én nem félek semmitől. Egyszerűen undorodom a kunyeráló lovaktól. (A kunyeráló kutyáktól is.) Ez nem jelenti azt, hogy sosem kap répát vagy almát... de sosem kézből. Majd megkapja etetéskor a többi kajájával együtt. Ja, és az az etetés is direkt más időben van, ne is szokja meg... hogyne, aztán ha elcsúszik valamiért a program, aztán követelőzzön nekem, hogy már evésidő van... na ne már! Én nem tudom, mi rosszat találsz abban, hogy nem akarom, hogy a lovaim hülye szokásokat vegyenek föl. Szerintem pont ez volna az ideális. A ló ne a megszokásaival foglalkozzék, hanem azzal, hogy mire utasítja a lovasa!

Mondtam már: a lovarda a vendégért van. Ő hozza be azt a pénzt, amiből megélünk, én a lovászok és a lovak. És a vendég azért a pénzért általában meg is szenved. Meg mi is azért, hogy kihegedüljük belőle. Én is szívesebben pasiznék Rómában, minthogy mondjuk napi hat óra lovaglás meg vendégbabusgatás után még elmenjek a Nivával gázolajért a traktorba, vagy megcsináljam az istállómunkát ha kimenős a lovász, meg a többi... De ezt dobta a gép a csapatnak: dolgozunk, hogy legyen mit ennünk. Nem vonhatják ki magukat ez alól a lovak sem pusztán azzal az ürüggyel, hogy nem szeretik. No és? Mi sem szeretünk dolgozni. De muszáj. Persze a paci sose fogja megérteni az összefüggést a vendég meg az esti zab között, és mivel meg nem értethetem vele ezt a bonyolult oksági láncot, hát kénytelen vagyok egyszerűen ráerőszakolni a munkát. Ez itt nem egy kétmilliós Budapest, ide a vendéget el kell csalni, és a budapesti nívót felül kell múlni, hogy ne legyen lusta (és smucig) ide utazni.

Kedves lovastúra-vezető üzletasszony!

Őszintén szólva eleinte heveny ellenérzésekkel olvastam a kommentjeidet, amikből azért mostani üzenetem írására is maradt még néhány.

Az igaz, hogy a lónak tudnia kell, ki a főnök. Az is igaz, hogy a vendég többségében a szórakozásért megy a lovardába (sajnos), nem pedig azért, hogy megtanuljon lovagolni, a lóval bánni. De ha egyszer egy ilyen vendég akad közétek, akkor neki megtiltod, hogy a saját lovát kihozhassa a legelőről és lepucolhassa? Én lehet, hogy azzal a lendülettel faképnél is hagynám azt a lovardát, amelyik nem engedi, hogy a lóhoz érjek, legfeljebb csak nyergen és kantárszáron keresztül.

Az egyik indok a sok közül a fentire: lehet, hogy a ló nem hálás a patapucolásért (és tényleg nem az, mert ezt a részletet jobbára csak eltűri, de a pucolással járó vakargatás pozitív hatásairól és annak élvezetéről, egyebeiről már ne nyissunk vitát. A ló nem érez, pont - ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzelek?), de én lehet, hogy szeretném megismerni jobban azt a többszáz kilós ismeretlen állatot, amelyikre fel készülök ülni egy röpke órácskára. Nem feltétlenül azért, hogy egy kicsit összehaverkodjak vele, hanem azért is, hogy lássam, földről is tudok vele bánni, nem sunyít rám bizonyos testtájai érintésekor, békés, rendes, fegyelmezett, jót fogok rajta lovagolni. Akkor ezért én elítélendő lovas leszek a lovardádban?

Te lenézed azokat a lovastúra-vezetőnek tanulókat, akik automata lovakon tanultak. Egyébként lassan én is cikinek érzem, és nem hangoztatom, hogy sikeresen elvégeztem ezt a képzést, (még ha nekem szerencsére adott is valamit ez a képzés minden csapnivalóságával együtt, mivel volt mire ráépítenem azt a keveset amit kinyerhettem belőle) - pont a sok képzetlen papiros ember, és néhány túlontúl képzett papiros ember miatt. Na de nem akarok utalgatni, mielőtt még összekapnánk, hisz én most csupán érdeklődni szeretnék.

A te lovaid nem automata-lószerkezetek? A leírt drákói szigor alapján, ami a lovardádban uralkodik (ami végeredményben példás is lehetne, ha nem estél volna át szerény véleményem szerint - a magyar nyelv vicces, témába vágó szóhasználatával élve: - a ló túloldalára kicsit), a te lovaidról is az automata-lószerkezet jutott eszembe. Akarat nélküli, elkötelezett robotok, akiknek soha egy rossz mozdulatuk nem lesz a vendég alatt, de még csak önálló gondolatuk sem, ami miatt a vendégnek soha semmi panaszuk nem lesz a lóra, lovardára, és széles mosollyal szurkolja majd le újra és újra a kívánt összeget, miközben elhiszi, hogy tud lovagolni.

(Lezsák Levente színész-lovasai is elhitték a forgatás erejéig, hogy tudnak lovagolni, mindaddig amíg az említett és nagyra becsült személy a földről, kameraálláson kívül irányította a lovait.)

Elismerem, ez biztosan dönti a pénzt a kasszába. De megtanít lovagolni?

Én eddig, nagylányosan bevallom, ahány lóval találkoztam, mindegyik egy egyéniségnek bizonyult. Külön személyiségnek. Nem lehetett mindhez ugyanúgy hozzáállni, sosem volt egy elfogadott, dogmatikus rendszer, amit rá lehetett húzni az összes lóra maradéktalanul. Ez az egyik, ami megkülönbözteti a géptől (mert hogy, lószimulátor is akad most már, amihez inkább nem fűzök kommentárt).

Volt, amelyik kicsit kóstolgatta a lovasát, volt, amelyik engedelmesebbnek bizonyult, és ettől még nem feltétlenül voltak neveletlenek - ha mégis, hát nálunk pl hamar kapnak néhány atyai/anyai célzatú pofont (egy lapát szívvel, de néha a szívlapáttal is). Természetes velejárója a dolognak, feltéve hogy nem programozott terméket tartunk. Az embertől teljes érdektelenséggel és kedvtelenséggel elforduló, rezignált lópofa, nekem valahogy nem bejövős.

Vagy az volna az üzleti célzata a tökéletes automata-ló kinevelésének, hogy minthogy a vendég más félén képtelen lovagolni, ezért inkább hozzátok legyen kényszere minduntalan visszatérni? Végül is, ügyes fogás.

De ha rosszul értelmeztem a lovaitok viselkedését (vagy annak nemlétét/fantomképét), akkor kérlek javíts ki. Most már tényleg érdekelne.

Az gondolom lejött, hogy nekem van némi perverzióm a lovaglás ízesebb részének megélésére is, de ez hadd legyen az egyéni fogyatékosságom, és kérlek ne győzz meg ennek tökéletes haszontalanságáról, inkább próbáljunk a kérdezz-felelek féle kulturális eszmecserét összehozni. Feltéve, hogy van rá affinitásod.

Nálunk nincs bértartás. Ha valaki mégis kérdezi, mondok rá neki olyan árat, hogy ne is legyen kedve idehozni a gebéjét. Mert első pillantásra úgy tűnik, mintha könnyű pénzkereset volna, de nem az. Amikor már 20-25 ló összejön, akkor már nyűglődés az egész, állandóan csoportosítgatni meg kerítgetni kell őket annak függvényében, hogy éppen melyik melyik másikat hajlandó megtűrni, és melyiket nem, de ha különkerítettem őket, akkor már áshatok többszáz métert, hogy elmenjen a vízvezeték minden külön-külön karámocskába, és ne kelljen naponta órákat elcseszni azzal, hogy talicskával odahordjuk a vizet... aztán ott az a sok kártékony tulajdonos, jönnek-mennek, mintha otthon lennének, lelakják a telephelyet, de amit tönkretesznek, azt persze én javíttassam/cseréltessem ki a saját zsebemből... a tartásdíj után is nekem kell kuncsorogni, és ha bejön neki valami váratlan kiadás vagy kiteszik az állásából, akkor ki lesz az, akit nem fizet ki? Naná, hogy én. "Majd meghozom a jövő hónapban. Vagy az utána következőben. Isten bizony!" És ha mégsem hozza el, és megkérdezem tőle, hogy nem gondolja-e, hogy ideje lenne egy vevőt keresnie a lovára, mert én nem etetem tovább ingyen, akkor persze én vagyok az "anyagias szemétláda" pedig "már eddig is mennyit kerestél rajtam, hát nem tudsz egy kicsit hitelezni, amíg találok egy másik állást?" Ó, jól ismerem én már ezt a nótát, jobban szeretem a bérlovasokat. Igaz, azok meg rossz időben nem jönnek... de ha jönnek, akkor már a kapuban integetnek a SZÉP kártyájukkal, vagy a gyűrt tízezreseikkel, nem akarnak bohócot csinálni belőlem, mint a bértartók. Arról nem is beszélve, hogy nézni is rossz, amit egyik-másik bértartó művel a lóval... összeolvasnak hetet-havat, aztán szegény lovon mindjárt ki is próbálják a zavaros teóriáikat... kergetik körbe a nyomorultat, hogy "csatlakozzon", feldíszítik szerszámmal, mint a karácsonyfát, meg mindenféle őrült különkosztot rendelnek neki, ha nem megyek bele, akkor megint én vagyok a szemét, ha viszont belemegyek, akkor meg én sétálhatok vele egész éjszaka, és másnap még a fejemhez kapom azt is, hogy biztosan nem elég fokozatosan vezettem be az új elemet az étrendjébe... jesszumpepi, nem kell nekem ez a szivatás! Pedig régen voltak merész terveim... minden box fölé egy-egy kabint akartam csinálni, ahova elhozhatja a bértartó a kis személyes holmijait, akár ott is alhat hétvégén, úgy, mint régen a csónakházakban volt szokás... meg webkamerát időjárásállomással, amin még otthonról megnézheti, milyen az idő a lovardában, mielőtt elindulna... de inkább letettem minderről, mert mint mondtam, 20-25 lónál és ugyanennyi bértartónál a problémák már kezelhetetlenekké kezdenek válni, no meg az infrastrutúrába is hirtelen milliókat kell beleölni, karámokat, szárnyékokat, istállókat, fészereket, kerticsapokat, öltözőket, nagyobb nyergest stb stb kell építeni, újlovászt felvenni, aztán évekig csak lesem a kulcslyukon, hogy a beleölt pénz visszatérüljön, és elkezdjek keresni is azon a bértartón...

Teljesen félreértettél. Én nem azt a bérlovast nézem le, aki alá automata lovat adnak, hanem azt a lovasoktatót, aki a bizalommal és alázattal hozzá forduló tanítvány-jelölteket egy iskolazombin való örökös körbe-körbe ügetésre kárhoztatja. Ez tulajdonképpen nem más, mint a vendég becsapása. Ismerek olyan egyedet is, aki odáig ment a pofátlanságban, hogy a vendéget álló lovon üldögélteti óradíjban, és még meg is magyarázza neki, hogy "ameddig az inaid nem nyúlnak ki eléggé, addig semmit sem tudsz rendesen megcsinálni, márpedig a lovon üléshez semmi más nem fogható, ezt a testhelyzetet nem tudod otthon felvenni, csak itt, a paci hátán" stb. és az oktatvány, akinek fogalma sincs az egész dologról, el is hiszi neki... a rosszéletű meg sportot űz belőle, hogy minél nagyobb ökörségeket hót komolyan a szemébe mondjon az embereknek. Hihhhetetlen! De ez nem az oktatvány hibája. Annak, szegénynek, nincs összehasonlítási alapja, fogalma sincs róla, észre sem veszi, hogy nem jól mennek a dolgok, hogy hülyének van nézve. A te eseted is valami ilyesmi volt a lovastúravezető tanfolyammal.

Igen, sajnos az én lovaim is automaták egy kicsit. Teljesen sehogy sem tudom kimosni az agyukat, vannak olyan ősi ösztöneik, amire nem lehet hatni, ilyen a csapatban menés is. De arra például ügyelek, hogy ne váljanak fonodirekcióssá. Ha észreveszem, hogy már megtanultak egy bizonyos utasítást, amivel a lovasokat instruálom, áttérek a szinonímákra. Sajnos már a szinonímák is rég kifogytak, ettől kicsit kezd abszurddá válni a helyzet. Meg kell magyarázni a lovasoknak, hogy ha azt mondom, kakukk, akkor magasabb jármódba lépünk, ha meg azt, hogy bogáncs, akkor megállunk... :) De egyelőre még semmi okosabbat nem tudtam kitalálni arra, hogy ne rám figyeljenek, hanem a lovas segítségeire.

A lovak kedvük szerint élhetnek - a szabadidejükben. Van nekik sok. (Ne felejtsd el, hogy a ló napi 2-3 óránál többet nem alszik, tehát eleve 5-6 órája van naponta, amíg mi, kétlábúak a házban húzzuk a lóbőrt.) Ha munka van, akkor nem engedhetjük meg nekik, hogy a kedvük szerint tébláboljanak. A lónak csak főnöke vagy a beosztottja lehetsz. Olyan viszonyt nem ismer, hogy mindent ráhagysz, de közben fenntartod magadnak a jogot arra, hogy bizonyos esetekben feltétlen engedelmességet követelj. Ez sajnos egy mindent vagy semmit típusú játék, vagy uralkodsz a lovon, vagy kb. annyi befolyással tudsz rá lenni, mint a szeme sarkában üldögélő légy. Így hát ha a ló véletlenül arra indul el, amerre te is akarsz, akkor vissza kell léptedned oda, ahonnan elindult, és utána elindítani a másik irányba, ahol az égvilágon semmi dolgod nincs... bosszantó ostobaság ez, de ha nem teszed a kezdet kezdetén helyre az ilyen dolgokat, akkor egyre többel és többel fog próbálkozni, és a fejedre nő, és az már nem vicces.

Természetesen vannak személyiségtípusok a lovak közt is. Szangvinikus, melankónikus, kolerikus, flegmatikus... és minden egyednek megvan a maga édes-bús története, felvett szokásai, természetesen nem lehet egy kaptafára húzni őket. De azért vannak nevelési alapvetések, amelyeknek mindegyikre vonatkoznia kell.

Az embertől teljes érdektelenséggel és kedvtelenséggel elforduló, rezignált lópofát sokkal-sokkal nehezebb előállítani, mint egy kiváncsi, bökdösős, hozzád menős lovat. Olyan ez, mint a spanyol lovasiskola. A felületes, hozzá nem értő szemlélő sose fogja megérteni, hogy ez:

[link]

nem csupán annyi, hogy "ágaskodik a lovacska", hanem a legmagasabb fokú képzettség tanúbizonysága, amihez nagyon-nagyon rögös és hosszú út vezet.

Igen, rosszul értelmezed. Én minden erőmmel azon vagyok, hogy a ló ne legyen automata, hogy a lovasára figyeljen. Mert a legtöbb lovas azért általában kielégítően tud lovagolni, viszont egyáltalán nem tudnak fegyelmezni! Dilemmáznak, hogy "jajj, lehet, hogy nem jól adtam a csizmasegítséget, azért nem indul el?" mintha egy oldalba bökést bárhogy is el lehetne szúrni... "azért nem indul el, mert hülyének néz, csizma-pálca, de akkorát, hogy az eget is nagybőgőnek nézze!" "jajj, de hát szegényke... nem oldhatnánk meg inkább parelli módszerrel?" - pffff. No ezért kell olyan lovat adni alájuk, amelyik már "előnevelt", tudja, hogy kár próbálkoznia a genyózással, mert ő húzza a rövidebbet. És azon tudnak egy jót lovagolni, mert az történik, amit kívánnak. Ez nem automatizmus... ez az eszmei állapot. No persze a gyakorlatban az enyikkel is lehet azért bajlódni... a ló az csak ló. De nem mindegy a mérték. Amelyik erélytelen lovasokhoz van szokva, azzal a jobbaknak is meg kell küzdeniük, amelyiket viszont rendszeresen "helyreteszik agyilag" a szigorú lovasok, az csak nagyon óvatosan próbálkozik be...

Aztán persze néha van olyan vendég is, akit már mindez untat, aki a kihívásokat keresi, akinek abban van az öröme, ha a ló bepróbálkozik vele, de ő le tudja győzni. De az ilyen elég ritka. A legtöbb lovas egyszerűen nem tudja kezelni a ló genyózását. Némelyik még észre sem veszi, hogy genyózva van vele, annyit üvöltöttek már rá a kutyaütő zuglovardások, hogy meggyőződésévé vált, hogy ő egyáltalán nem tud lovagolni, mert nincs elég lent a sarka meg nem tud két kört ügetni a karámban kikönnyítve meg stb.

Azt hiszem a kezdeti agresszív és arrogáns megnyilvánulásaid (már elnézést, mert nem ismerlek, inkább csak a személyes meglátásaim alapján puhatolózok), hála az emberi hülyeségtől való enyhe (vagy krónikus - ezt is tökéletesen meg tudom érteni) megcsömörlöttségnek, kissé félrevezetett képet alkotott rólad, és most, hogy egy kicsit tisztábban válaszoltál, megnyugodtam valamelyest.

Egy kicsit félreértettél az előbb, de ez az én fogalmazási hibám. A "saját lovához érést" leginkább úgy értettem, hogy az arra az órára kiosztott, alája szánt lovát nem érintheti meg, de érdekes volt, amit a bértartókról írtál, és maximálisan el is tudom képzelni, minthogy magam is találkoztam már néhány érdekes emberrel.

Ha jól értem, lényegében ezzel a drákói szigorral véded a lovaidat a rengeteg nagy tudású lovastól, és az általuk beléjük babusgatott hülyeségből fakadó kemény ellen-leckéktől, amivel kénytelen vagy kinevelni őket a felvett hülyeségeikből, valamint a visszavárt vendégeket is a nagytudású (nem feltétlenül rossz, csak nem kezdő alá való) lovaktól.

Ez is egy szemléletmód. Még mindig jobb, mintha alávetnék a lovat a puncsoló vendég minden dilis ötletének, mert azt olvasta, hogy a lónak attól jobb, nosza próbáljuk ki. Ilyet is láttam már, a gyomrom forgott tőle.

Az más kérdés, hogy ez már egy annyira beszigorított rendszer, amiben biztos nincsen hiba, de én az életet és a lovas élet ízét is hiányolom belőle. A jól menő lovardádhoz mindazonáltal gratulálok (amennyiben elfogadod). Nem vagyunk egyformák, én biztosan nem bírnám ezt a hideg légkört sem dolgozóként, sem bérlovasként (és itt most nem a mosolyok hiányára gondolok), de a meglátásaid minden esetre tanulságosak voltak. A lóval való kapcsolat kérdésében meg.. nos, nem vagyunk egyformák. Nem foglak győzködni, minthogy egy súlycsoportban sem vagyunk felmutatható eredmények illetékében (kettőnk közül - neked van lovardád), legfeljebb megköszönöm a választ, és a jövőben ezen is - mint sok máson - elgondolkodva választom meg a döntéseimet.

Még egy apró megjegyzés: a lovastúra-vezető képzésen abszolút nem automata lovon, sokkal inkább egy sok lovasmunkát igénylő, frissen belovagolt, ellenben nagyon tanulékony és jóindulatú lovon volt szerencsém tanulni igen intenzíven, így szerencsére én megúsztam az automata ló körözésének páratlan élményét. De azért jó hallani, hogy nem néznél hülyének, amiért mondjuk úgy tévednék be - ugyebár most a képzelet szintjén - hozzád, hogy magam akarnám a lóval kapcsolatos dolgokat végezni, és irtóznék a zombilovaktól.

Ellenben eléggé elkanyarodtunk az eredeti kérdéstől, és a végén még ránk sütik, hogy Offolunk. Végül is, tényleg offolunk. No minden esetre akkor ennek a kérdésnek a tisztázására szép estét, és köszöntem!