Van egy 11 éves lipicai félvérem,! Egy bajom van vele hogy terepen alig lehet megtartani! Jelenleg vesztern feszítővel lovagolom! Vajon keményebb zablát javasoltok, hogy ne vigyen el, vagy mit csináljak vele hogy ne a rohanás legyen neki az első!?

írásodból ítélve vagy nem vagy több 12 évesnél vagy nagyon minimálisan művelődsz csak.

Elárulok egy apró titkot.. ma már nem szokás csak úgy feszítővel lovagolni..sőt.. viszont ha valaki mégis feszítővel lovagol (díjlovasok, vagy olyan wescosoknak akik tudnak is western lovagolni (ők laza szárral lovagolnak megjegyzem))

Hogy mit tegyél?

-Tanulj meg HELYESEN lovagolni.

-Közben lovagoltasd át a lovad.

-Ha ezután(!!!) is rohan futószárazd le..

És még egy tanács Lovas szakkönyvek (ajánlom a 'Ne árts!' címűt.!)

soha nem fogom megérteni ezt a fajta kiakadást a kérdezők részéről!

de azért megpróbálom összefoglalni a fentieket, hátha nem sértődsz meg azon, hogy tanácsot kapsz (vélhetően jobb lovasoktól)

-cseréld le a feszítőt csikózablára.

-legyen alaposan lefutószárava terep előtt

-rendszeres terepmunka

-ha ez sem segít, fogadj fel egy JÓ! belovaglót és kezdjétek teljesen újra az alapoktól, mintha nyers csikóról lenne szó.

-bár nem tudom, mit eszik, de lehet nem ártana átgondolni az etetését: pl. abrakmennyiség

-egyéb kérdések:

.mén, herélt vagy kanca?

.egyedül jársz terepre?

.más lóval, pl. egy teljesen nyugodt, akár igás lóval terepen hogyan viselkedne?

.lehet, hogy hülye kérdés, mert nem tudom hol laksz, de lehet valami dombos, erdős terepre kéne menni, ahol kevés a nyílt tér. mezőkön inkább csak lépés, legeltetés, hogy nyugodjon.

szerintem próbáld akkor a legelejéről kezdeni a belovaglást, mert biztos valami rossz élménye van.

fogatoltak is vele?

én a legegyszerűbb, legkíméletesebb zablát adnám neki.

minél vastagabb, annál jobb.

lépésben is rohan, ideges?

vagy csak vágtában?

mesélj el egy tipikus terepet, hogy Te hogy reagálsz, stb

szárhosszúság, ilyesmi

Nos, mik a fejlemények?

Egyébként én ilyen lóval rengeteg türelemmel és kizárólag csikózablával foglalkoztam. Ha még lépésben is rohant, még lejjebb tettem a mércét. Határozott voltam, de semmit nem erőltettem. Például az első hetek rendkívül "unalmasan" teltek, de meglett a gyümölcse: naponta ráraktam egy kantárt vagy kötőféket, és magam mellett vezettem, így mentünk terepre. Út közben megnyugodott, hagytam legelészni, aztán ha eljött a megfelelő pillanat, felültem, de továbbra is csak léptünk. Egy türelmetlenebb lovasnak idegőrlő feladat, de megérte :)