Hogy lehet egy igazi lovas a lóverseny (galopp) iránt elkötelezett?

Nemt'om, engem megfogott a galopp, nagyon izgi. Persze csak ha fogadsz is...

Amelyik ló 5-6 év alatt használhatatlanná válik a galoppon, az egy tenyésztési hulladék, aminek pontosan a vágóban van a méltó helye.

A többi, megy a tenyésztésbe, vagy ha peche van, akkor valamelyik nyomor bérlovardába kőrözni még tíz-tizenkét évet, ahol a monotónián és éheztetésen kívűl még a lóbolond kiscsajok érzelmi kitöréseit is el kell viselnie a nyomorultnak. Még hogy társként kell rá tekinteni... eh! A ló: rabszolga. Úgy kell vele bánni. És ő is úgy fog veled bánni, mint rabszolga a hajcsárral. A többi maszlagot meg hagyjuk meg a pony clubos mesekönyveknek!

az, hogy "a lóra társként kell tekinteni" nagyon szép gondolat, csakhogy a versenysportban nem állja meg a helyét. gondolom te is sejted, hogy valaki nem azért pályára egy telivért, mert jaj de cuki, de szeretem, és ha még jól is fut az plussz ajándék. ott súlyos pénzek forognak, ott a ló nem társ, hanem eszköz, sport eszköz.

az, hogy ki az "igazi lovas" más kérdés, szerintem ezt mindenki máshogy közelíti meg.

a kérdésed elején elírtak durva általánosítás, nem minden ló megy tönkre a galoppon, bár valóban nagyon korán kiöregednek a versenyből, de utána még várhat rájuk 15-20 szép év, utána még kisebb szinteken használhatják ugrásra, militaryra, kerülhet lovas iskolába, vagy hobbistához csillámpóninak, vagy tenyésztésbe, vagy akár vágóra is. bizony. de a lovas sportoknak nem a galopp az egyetlen ága, ami durva eszközöket bevetve szipolyozza ki a lovat.

azt elhiszem, hogy nem tudod elfogadni, hogy csupán a versenyszellem miatt dolgoznak emberek a galoppon, fogadd el azt, hogy ez egy szakma, lehet, hogy neked nem tetszik, de emberek ebből élnek, akár abból, hogy telivéreket tenyésztenek, akár abból, hogy edzenek, vagy zsokék, de mindez nem jelenti azt, hogy mind szívtelen szörnyeteg.

én is a galoppról vettem a lovam, aminek most arany élete van mint hobbiló, amikor elhoztam a lovász a gyerekével odajött búcsúztatni és könny szökött a szemébe úgy szerette, pedig csak 1 szezont futott. ilyen is van, lovas ember volt, ebben a csúnya szakmában dolgozik és mégis van szíve.

Persze, hogy ez is a lóval való közös munka. A legtöbb helyen az istállónak vannak saját munkalovasai, tehát a lovat napi munkában többnyire azonos lovas, vagy lovasok lovagolják, kapcsolat van közöttük, ismerik egymást. Itt egy rövid dokumentumfilm egy munkalovas napjáról.

http://www.youtube.com/watch?v=QRHbd7ZN2w8

Meg lehet nézni a légkört, a lovak nyugalmát, egyik se idegbeteg, mind megkapja az aznapra kiírt munkáját, utána mennek vissza pihenni. Nem úgy, mint egy iskolaló, amelyik több órát dolgozik naponta, tűrnie kell ahogy a hátán zötykölődnek, ahogy az oldalát rugdossák és a száját rángatják. Vagy a hobbiló, akinek a tulajdonosa azt sem tudja, mi az az elengedtetés, hogy a lovat le kellene lovagolni mielőtt bevezeti a boxba, vagy hogy nem a szántásban kellene vágtáznia fel-alá.

De van személyes példám is. Egyszer lovagoltam két hobbilovat, majd a könnyebbik esetre jött egy lány, így azt átengedtem neki. Nagy természetes lovas volt, állandóan szőrén lovagolt, odadobott szárral és nagyon büszke volt magára, hogy testsúlyra is fordul meg megáll neki a ló. Aztán elkezdett rajta íjászkodni, szinte csak vágtában dolgozott a lóval, körbe-körbe, közben pedig íjazott. A ló egyszer-kétszer lesántult az elejére, mondtam neki, hogy kicsit változtatnia kellene a munkán, mert ez így nem kóser a lónak. Nem-neem, ezt minden ló bírja, nincs is rajta szerszám, semmi baja nem lesz. Bezzeg én a kantárommal meg a hosszú pálcámmal aztán sokkal többet ártok a lónak... Oké! Hozzátenném, hogy pont oldaljárásokat tanítottam a lónak, ami pár hónappal azelőtt olyan munkamorállal rendelkezett, hogy már az istálló előtt hanyattvágta magát. Szóval folytatta a munkát, még cirka egy évig. Ezalatt az idő alatt a ló háta érzékennyé vált, az első lábain megszámlálhatatlan dudor, pók alakult ki a folyamatos túlterheléstől. Később hallottam, hogy volt, hogy orrabukott vele a ló vágtában. De ő aztán annyira szerette a lovakat, meg a természetességet, hogy ez is belefért.

Most akkor melyik ló szenved jobban? Az a telivér, aki egy profi alatt dolgozik napi fél órát, vagy egy átlagos hobbi vagy iskolaló?

nem szoktam valettával egyetérteni,de most igaza van,nála a pont ! Nem kell ez az általánosítás ! Én lovasportban vagyok,de szeretem a lósportot is ,és mind a 2 területen elítélem az állatkínzást meg a vágóhidat stb....

Nem kell álszenteskedni,hobbistánál is tört már el lónak a lába és ment már szét a csípője ,úgyhogy kérdésedből annyi kiderül,hogy nem vagy jártas valamiben csak azt hiszed el ,amit hallasz.