A lovam néha terepen mikor nagyon mehetnéke van, mikor vágtába ugratnám bele hajszolja magát a vágtába. Ez nagyon ritka alkalom, általában szépen beugrik, de ezek a ritka alkalmakat hogyan lehetne megszüntetni?

Vedd fel lépésbe, és kezd elölről, ha ráhagyod, hogy rohanjon, akkor fog is - megteheti, mi itt a gond? Ha nem megy megint úgy, ahogy kéne, akkor egy-kétszer ezt el lehet játszani, utána léptesd hátra, érezze, hogy most büntetést kap, mert nem ezt szeretnéd tőle! Utána lépés, ügetés, és a beugratás pillanatában, ahogy rázársz a csizmával, picit csípd meg a farát pálcával, ha kell, hogy érezze, itt és most kell beugrani. Ha beugrott, akkor lehet kicsit megsimizni a nyakát, vagy szóval megdicsérni, hogy értse meg, pontosan ezt vártad tőle.

Amúgy a lényeg, hogy próbálj meg terepen is idomítani vele - dolgozni kell itt is, nem az van, amit ő éppen kitalál, és megy, amerre akar, mint a félőrült, még pár ütemen keresztül se, mert aztán idővel ez harapódzik el. Én hazafele már mindig kérek tőle állítást, hajlítást, támaszkodjon szépen, csinálok vele oldaljárást, tolódásokat, néha egy-egy kézváltást - és így nem rohan mint az eszelős hazafele, mert még munka van, koncentrálnia kell, figyelnie, nincs olyan, hogy ő most pörög. Néha megállok egy kisebb területen, és felmérek egy négyszöget, picit dolgozok vele, és mióta így dolgozom vele, rá se ismerni a lóra - régen azt társította a terephez, hogy akkor itt most balhé van, és lehet verni a feszkót, meg rohangászni, és félni mindentől ha rossz napja van, most első perctől az utolsóig teljesen az van, amit én mondok: akkor megy, ha kérem, és úgy, ahogy kérem.