Lovasok! Mi a véleményetek (a lóval való beszélgetésről munka közben bővebben lent)? Mennyire szeretitek a lovakat?

Ügetőm van, nyereg alatt, ha munka van, sose beszélek vele olyan szinten, hogy mikor mit fogunk lovagolni, de néha megveregetem/simogatom, ha ügyes, és akár szavakkal is megdicsérem, vagy ha megugrik, akkor is megsimogatom, és szólok is hozzá, hogy "jól van, ügyes vagy", ilyesmi, ilyenkor gyorsabban lenyugszik. Egy kivétel van, az a vágta, azt most tanulta meg nemrég futószáron, lovas alatt még kicsit ügyetlenkedik sokszor, ott mindig mondom neki, hogy "vágta", mert azt vettem észre, hogy akkor sokkal pontosabban, magabiztosabban tudja, hogy mit kell csinálnia, mit szeretnék tőle, bár már mindig segítségre ugrik be, nem belehajszolja magát a vágtába, de vannak még azért javítandó részek benne.

Ettől még nagyon szeretem őt, sőt. :)

Szia! Én fontosnak tartom a beszédet, addig is rám figyel, amúgy meg aranyos, hogy nálam a lovam néha vissza is válaszol. Sőt morog, ha nem beszélek hozzá, beszélgetést kezdeményez.

Szerintem segít a kapcsolat építésben és nagyon jó jel, ha majd követeli is a beszédet. Ha nem tud annyira figyelni, akkor legalább rád fog figyelni.

Amúgy engem mindenki hülyének néz a loviban, én vagyok a magában beszélő lány. Erre azt mondtam nekik, hogy a lovammal beszélgetek, és ha nektek a ló senki nem baj, nekem pedig egy kincs.

És vigyázok a lovamra! Nagyon szeretem! Teljesen belebolondulva a lovamba, minden időmet vele töltöm. Ha suli van kilovagolok vele, aztán haza megyünk(bértartásban van a pacim). Kikötöm a verandához és akkor tanulok hangosan közbe figyelek a lovamra, néha úgy teszek, hogy ő a tanár és felmondom neki. Félóránként szünetet tartok addig kefével kikefélem a lovamat, ha esik az eső fedett részhez kötöm ki, a szünetben megkínálom almával, répával, vagy épp amit eszek(de nem mindig), megkínálom vízzel, megsétáltatom és visszaülök tanulni. Este visszaviszem a lovardába és elmegyek a haverjaimmal valahová(csak beszélgetni). Szóval mindig a lovam az első, és pár pasiról is lemondtam, hogy a lovammal lehessek mindig:)

És te kedves kérdező, hogy vagy ezekkel a dolgokkal?

Az én lovam úgy lett belovagolva, hogy szóra is csináljon mindent, illetve igényli is, hogy a hangjelzés is meglegyen a feladatokhoz. Nem kell nagy dologra gondolni, csupán jármódváltások, megállás stb. És nyilván meg is szoktam dicsérni ha ügyes. De egyébként ha nem ülök rajta, akkor is szinte folyamatosan beszélek minden lóhoz. Ez olyan berögzült dolog, tapasztalataim szerint a lovakat megnyugtatja ha beszélnek hozzájuk.

A lovam pedig tulajdonképpen az életemet jelenti nekem. Nem tudom elképzelni a világot nélküle, szükségem van rá. Majdnem 10 együtt töltött év alatt elég sok mindenen mentünk keresztül együtt, ő mindig itt volt nekem. És ennyi év után sem nagyon találtam annál nagyobb örömöt, mint amikor reggel kilépek az ajtón és a lovacskám csillogó szemekkel nyihog nekem az istállóajtóból, vagy amikor kedvesen megböki az orrával a fél éves, mosolygó kisfiamat. :)

Én régebben lovagoltam egy nóniuszt,aki elég idegeske volt.Amikor láttam rajta hogy felhúzta magát elkezdtem neki beszélni hogy: Betyár nyugi,menni fog,szeretlek nagyfiú stb.

Őt hihetetlenül megnyugtatta.

Valamint van egy kislány,4éves,egy kisbéri lovat lovagol a nyeregről le se ér a lába,és ő mindet szóra csinál.A kislány oda kiabálja hogy: Léna üget! és erre Léna elkezd ügetni :D

Hihetetlen,mennyire intelligens állatok!:)

2.

Semennyire. Én úgy vagyok vele,hogy nem kifejezetten szeretem a lovakat