Melyik lenne a megfelelő zabla?

Bizony ne, sőt, csakis vastag csikózablát szabada szájába rakni, semmi erősebbet.

A megoldás másik része a kéz. Ha valaki tudja, hogy kemény a keze, az inkább hosszú szárral lovagoljon. Mellette el is kell várni a lótól, hogy reagáljon az apró jelkre, ehhez ugye használni kell a többi rendelkezésre álló segítséget is. Iszonyú fontos a szándék, hogy mindíg a lehető legkisebb jelzésre akarjunk jó feladatvégzést. És persze türelem, türelem, türelem.

Ez egyszerű iskolaló betegség, amíg nap mint nap olyanok ülnek rajta, akik rángatják a szárat, kapaszkodnak benne, nem nagyon lehet változtatni a dolgon, jó edzővel jó tanítványokkal lehet eredményt elérni. A kulcs nem a sok felvételben van, vagy átmenetekben, hiszen nem ezek váltják ki, hogy elkezd bízni a kézben... Egyszer tört, vékony csikózabla kell neki, esetleg olív vagy D, a vastagat egyből én nem vállalnám be egy érzéketlen szájú lónál - de idővel lehet az a cél! Mindig finom kézzel kell lovagolni, minimális segítségadással, leheletnyi segítséget adsz, és ha nem reagál, fokozatosan erősödik a húzás/nyomás, majd amint reagál egy minimálisat is, egyből engedsz. Nem a nyakába hajintod a szárat, érezni kell, mikor mennyit kell engedni. A ló ebből tanul, hiszen ez a jutalma: jé, ha reagálok, békén hagynak, és nem húznak/rúgnak tovább. akkor inkább reagálok, csinálom, amit szeretnének, ez nekem jó. Jé, ha kevesebb húzásra/nyomásra reagálok, akkor kevésbé fognak "háborgatni". Akkor elkezdek kevesebbre dolgozni. Viszont amint belekapaszkodnak a szájába, mi történik? Megpróbál engedni, de még mindig csimpaszkodnak a szájába... Nem szó szerint válik keménnyé vagy érzéketlenné, hanem megtanulja figyelmen kívül hagyni a dolgot, mert rájön, hogy felesleges engednie, dolgoznia, ugyanúgy fájni fog a szája. És ez az, ami iskolalovaknál nehéz dolog, mert sok kezdőnek ezt nem tanítják meg eléggé, később pedig már mit kezdesz velük, ha kialakult reakció, hogy ha megy a ló, belekapaszkodsz a szárba, mint az eszelős, a ló meg, menekülő állat révén, még inkább elkezd rohanni, hogy elszaladjon a fájdalom elől... Ergo a lovas még inkább tépi a száját? Pont, hogy nem szabad erősebb kézzel lovagolni, utána lehet, hogy egy-két óráig érzékenyebb lesz, de csak mert pánikszerűen el akarja kerülni a fájdalmat, de nem ez a megoldás. Ha feszítőt, pelhalmot, effélét teszel rá, azzal se megy jobban, tünetileg kezeled a dolgot - egy-két hétig, talán. Utána egyre rosszabb lesz... Szóval ez bizony lovas hiba. Az erősebb zablához mindig jobb lovas is kell - nem véletlen, hogy a feszítő helye leginkább westernben vagy nagykantáron van, ez a ló ahhoz pedig alulidomított. Az idomítás lényege nem az, hogy négyszögben gyűjtöd a kilométereket, vagy, hogy a ló megcsinál-e egy adott patanyomfigurát, vagy adott jármódban megy-e, mert arra senki sem kíváncsi, az a minimum, hogy a ló arra megy és olyan jármódban, ahogy a lovas kigondolja: az érdekes mindig ezek minősége, az, hogy a ló mennyire figyel a lovasra, mennyire átengedő a segítségekre, el van-e lazulva, oda mer-e lépni a zablához, aktív-e a fara, és így tovább.

A terep gondra az a megoldás, hogy kint is foglalkoztatod, feladatot adsz neki, nem csak mész amerre látsz - főleg kezdetben, amíg kezelhetetlen, mindig legyen előtte valami feladat, kérj állításokat, hajlításokat, átmeneteket, tolódást, oldaljárást, combra engedést, bármit, ami leköti - értse meg, hogy a kinti tartózkodás nem az eszetlen rohanást jelenti, hanem ugyanúgy munka van, csak más a környezet, de a lovasra attól még nagyon is figyelnie kell: akkor lehet menni, ha a lovas erre biztat, nem akkor, amikor ő azt épp kitalálja. Ha a lovas kéri, na akkor viszont menjen... Addig ne.

Egyetértek a 3. hozzászólóval, de hozzátennék még valamit: sokszor látni, hogy amikor valamiért (terepen vagy akár pályán) megindul a ló és felgyorsul, akkor a lovas reakciója ösztönösen (pánik szerűen) az hogy a szárakhoz nyúl. Ilyenkor a ló "ráfekszik a szárra", vagyis nem reagál rá hiába kapaszkodsz bele és próbálod elfordítani. Tehát ha a zabla nem vált be, nem az eszközt kell lecserélni, hanem a lovaglási módszeren kell változtatni. Amikor nagyon megindul engedj a szárakon és zárd oda a csizmád. A csizma segítségnek nem csak az a szerepe, hogy előrehajtsa a lovat, hanem a figyelmét is leköti azaz rájön hogy "helló itt egy lovas a hátamon, akit eddig vittem mint a szaros papírt mert csak a szában lévő fájdalomra koncentráltam és fel se tűnt hogy nem egyedül vagyok" Tudom, kicsit ijesztően hangzik hogy egy száguldó lovat még bíztass is, de jobb mintha a száját tépnéd és tényleg beválik!

Sok sikert! :)

3. vagyok. A lónak súlyos idomításbeli hiányosságai vannak, ezért nem megy jól kezdők alatt - csak az a ló tud tanítani, amelyik tudásában teljesen biztos, amelyik maga is keresgél, az nem képes kezdőt tanítani. Hasonló ez, mint mikor egyik ismerősöm felkönyörögte magát a lovamra, mert ő már vér profi, és a ló vágta beugratás helyett oldaljárást keresett, folyamatosan sodródott valamerre, megállítás helyett egyből hátralépett, és lehetne még sorolni. Az illető meg vérig sértődött, mikor szóltam, hogy ez így nem fog menni.

Kezdőnek addig ne adj szárat, amíg nem ül teljesen biztonságban, elengedett kézzel mindhárom jármódban. Azt is meg kell érteniük, tanulniuk, olyan lovon, ami ezt meg tudja tanítani, hogy a felvétel nem a szár meghúzását jelenti - a szár csak kitart, az előrehajtó derék megszűnik, meghúzod a derekad, beleülsz a hátába, a szár finoman megtart, és amint a felvétel megvalósult, zár a csizma, hogy lendületesen haladjon előre, ha lépésbe vetted fel, ha álljba, akkor, hogy négy lábra zártan álljon meg.

A fordulatokat meg a lónak kell előbb megtanítani: nem a szár fordít elsősorban, de a segítségek nem léteznek önállóan! Ott a csizma és a derék is. Tehát a szár egy fordulat meglovaglásánál leginkább csak jelzésértékű, nem pedig a fordító hatást fejti ki, ráadásul a másik szár megtart, mert a ló abba támaszkodik.

Azt a lovat egyelőre nem szabad kezdőkkel lovagoltatni, csak finom kézzel, ésszel, és mindig legyen szem előtt, hogy a lovaglás során a csizmasegítségek túlsúlya a kívánatos.

Sokat menj vele terepre is, ha már bent kezessé vált, mert amelyik ritkán jár terepre, az könnyen túlreagálja a kinti ingereket, amelyik heti 1-2× legalább dolgozik kint is, az megérti, hogy kint is munka van, lovas a hátán, nem csak rohangászás a pusztában, mert miért ne. Igazán vad vágtát ne engedj neki az elején egyáltalán, le kell róla szoktatni, később lehet, ha megérti, hogy segítségre, ha kérik, de addig nem.