Miért megy mindig néha jól, néha rosszul a lovaglás? (történetek lent)

Idén váltottam lovardát. A régiben nagyon nem szerettem az edzőket, a jókat kirúgták, a rosszak meg maradtak.

Most itt nagyon megkedveltem egyik edzőmet, és egy pónit is, nagyon szimpatikusak. Ők is szeretnek engem.

Most azt vettem észre, hogy egyre kisebb lovakon lovagoltatnak. Először egy nagy növésű welsh pónin, aztán egy kisebben, ő félig arab, és száguldozik. De most már egy nagyon picikét kaptam, lusta, mint a bűn, na meg egy .... <-- erre nincs jó szó - edzőt. Mind máshogy tanít. Azt mondja a kedvenc oktatóm, hogy nagy érzékem van a lovakhoz, és szépen ülök, görbítik a nyakukat nekem a lovak, és kezdem leküzdeni a félelmeimet, amiket az előző loviban felépítettem.

Na, de vele voltam múlt szombaton, azzal a pici pónival és a szörnyű edzőmmel, és ő azt magyarázza, hogy ne merjem használni a szárakat, de azért mozgassam, és nyomkodjam a kezemmel, de mégse jó, mert túl erős, és a többi... A végén pedig megsértődött rám, mert azt mondta, hogy "aki nem akar tanulni, azon ő nem tud segíteni!"

Megoszlanak rólam a vélemények, de most kezdenek visszatérni a régi rossz emlékek, ma lesz lovaglásom este, és bármit szívesebben csinálnék, mert ez a múltkori nyomot hagyott. :( Miért megy mindig máshogy?

Normális válaszokat!