A lovaknak nincs egyéniségük?

Már hogy ne lenne? Egyébként ha már nyugodt, vagy ideges, már akkor is van nekik.

De igen, mindegyik más, és más. Külön személyiség az összes. Az enyém pl egy hercegnő, kunyerál, ha nem kap pl répát, megsértődik, le lehet kenyerezni, meg lehet zsarolni egy kis nasival, ilyesmik. Mindegyik más.

A másik lovunk meg pl kicsit bamba, neki mindegy, bármit csinálhatsz, nem nagyon érdekli, de vannak hülyeségei is. Szokásai. Tehát egyéniség, nincs még egy ilyen.

Az előző lovam meglehetősen független és "éles elméjű" volt; amolyan "különc zseni".

Többnyire a többi lótól távol ácsorgott, és a szokásos használati eszközök játékra való használatát próbálgatta. Neki minden játék volt; a vödör, a vezetőszár, a másik ló fejéről általa leszerelt kötőfék, vagy egyébként bármi más is. A többi lóval nem játszott igazán, ha azok rúgták vagy harapták, ő soha nem támadott vissza, de nem is menekült. Csak tovább állt egy helyben, amíg azok a passzív viselkedését tapasztalva arrébb nem ballagtak. Különben az emberekkel szemben meglehetősen barátságos volt, követett engem, ha meglátott, nyihogott utánam, de még szépen ügetett is mellettem, ha épp futni támadt kedvem. Nagyon tanulékony volt, de voltak rosszabb napjai, és olyankor az emberekkel szemben is olyan "zárkózott" lett, mint amilyen a lovakkal szemben volt. Külön érdekessége volt az, ahogyan túljárt a "zsémbes vezérkanca" eszén. A vén kanca ugyanis megszokta, hogy ételosztásnál a legtöbb ló elsőre a legjobb falatokhoz üget, és először az én lovam is így tett. Aztán, miután mindig elzavarták innen, a lovam egy idő után azonnal a legsatnyább kajakupachoz igyekezett, ahonnét elzavarták, majd, miután szerencsétlent a finomabb kupachoz zavarták, kénytelen volt ezzel vigasztalódni.

A mostani lovam inkább olyan "közösségi" ló, ő nem bír meglenni egyedül. Ezen kívül elmondható róla, hogy elég bátor, nem rémül meg még az őt rémisztgető motorosoktól sem. Ha a körkarámban kell mennie, akkor makrancos, mert unalmasnak tartja. Ilyenkor nem is megy szívesen. Terepen viszont nagyon szeret lenni, élvezi a sok új hangot, a szabadabb mozgást, és minden feladatot szépen teljesít. Különben eléggé finnyás, inkább nem eszik semmit, ha nem a kedvenc ételét kapja.