Az baj, ha én nem akarom megtanulni szárra rakni a lovat, a feje vagy a mellső lába körüli fordulatot megcsináltatni vele? Ettől én mindig csak "utazni" fogok a lovon, mert ezeket nem csinálom meg?

Angol lovaglásnál az alap, hogy a ló száron van, minden edzésen végig kéne vinni a kiképzési skálán, igen, mert a támaszkodás nélkül jó eséllyel a hátát sem adja fel, nem lazul el, stb. Ez azért is kéne, mert különben idő előtt nyugdíjazhatod, mert szétviszed a hátát.

Az eleje körüli fordulathoz nem kell más, csak egy csizmára és szárra átengedően reagáló ló, mellesleg terepen is jól jön, ha szűk helyen kell megfordulni (pl. új örvényen indultál el, de nem vezet semerre, benőtte a susnya, stb, stb). A nagykör, kiskör, tolódások szintén jól jönnek, mert ha el akar ragadni a ló, akkor a kör egy remek rendező feladat, azt szűkítve pedig jó felvevő feladat is, míg egyenesen mire lebirkózod (hidd el, ő az erősebb), az eltart egy darabig...

A hátralépés pl. szintén fontos dolog, mert ha bármi olyat csinál, amivel téged kérdőjelez meg, önállóskodni akar, stb., akkor ez egy abszolút engedelmességi feladat (hátrafelé nem lát ugye), a bizalom jele is, ha nem darabosan vonaglik hátra, hanem szépen folyamatosan megy, ráadásul büntethetsz is vele (és akkor nem szétvered a lovat...).

Ezek terepre, hobbira is kellenek, mert így lehetsz tudatos lovas. Ugyanígy a fokozások, rövidítések, miegyéb jó dolgok lehetnek, mert terepen is foglalkoztatod a lovat, nem csak mentek mindig ugyanazon az útvonalon mindig ugyanúgy, mert akkor ott is automatává válhat.

Nem kötelező senkinek díj lovagolni, de az alapok azok nagyon is fontosak, mindegy melyik szakágat nézünk. Hisz e nélkül kb. semmit nem tudnánk kezdeni a loval. Ha csak hétvégi lovas vagy egy lovardában iskola lovakon és nincsenek versenyzési terveid akkor nem baj. Ha esetleg saját lovad van és komoly lovas karriert szeretnél elérni, akkor nagyon nagy probléma.

Remélem azt tudod hogy ha a lovakat nem lovagolnák szárra akkor a mellső lábaik idő előtt tönkre mennének, aminek következtében használhatatlanná válnának. A szárra lovaglás, a JÓL és SZAKSZERŰEN történő szárra lovaglás hasznos dolog, ezzel a lónak is jót teszel, és magadnak is.

Érdemes elolvasnod a lenti kérdést, az abban lévő utolsó válaszom hasonló ennek a kérdésnek a támájához:

http://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__lovak__4341440-csak-e..

"Van, aki nem akar magas szintű idomítótudásra szert tenni, hogy aztán érdemli lovaglást produkálhasson, mert nem érdekli, ezekből lesz idővel a "hobbilovas", ami takarhat kiváló lovast is, meg olyat is, aki kimegy retyózni meg zötyögni a lovon aztán büszke magára, mert már vágtázik, meg megugorja a farönköt is. Ez sajna ilyen. "

"Nem azzal van a gond, hogy nem mindenki jut el a legmagasabb díjlovas szintekig, hanem azzal, hogy a ló egészségét is szolgálja, ha bizonyos szintig a lovas képzett, mert egy beejtett hátú lovat az elejére ejtve hajszolni terepen nem biztos, hogy ténylegesen mindkét félnek szép és jó... Ezt az alapot tehát akkor is meg kell tanulni, ha amúgy a lovas szarik bele, mert őt nem érdekli, ha meg nem akarja megtanulni, akkor vegyen motort, az nem él, úgy megy vele, ahogy akarja..."

Azért több év lötyögés is ad annyit, hogy ne törjem össze a ló hátát és a legalapabb alapok egy idő után akár ösztönösen is működjenek. Ha egy hétvégén 10 órát ülök nyeregben, több lovon (5-6), nem mindíg ugyanazon, nem hiszem hogy nagyobb kárt okoznék a lónak, mint mondjuk a futószáras vagy osztályos lovakon heti egy órában lovagló kezdők.

Egyébként én évekig ingyen lovagolgattam, munkáért cserébe, csak ezért tehettem meg, kifizetni nem tudtam volna a 3-4-5-6-7 órás túrákat. Ebbe viszont beletartozott az, hogy mindegyik ló meg legyen mozgatva és nem könnyű terepen, mert hegyekben. Előfordult néha, hogy nehezebben kezelhető lovat kaptam. Akkor azért küzdöttem a nyeregben..

Persze, én továbbra is azt mondom, hogy nem tudok lovagolni, de szoktam.. "Ez így jó nekem, ez így jó nekem...".

"ez így jó nekem" - és a lónak?

Nem egy olyat ismerek, akit a ló tanított meg lovagolni terepen, halál büszke magára, de ha meglátná egy tisztes oktató vagy edző, helyben kapna infarktust, a ló beejtett háttal, felcsapott vagy a szügyéig behúzott fejjel, esetleg totál nyújtott nyakkal megy, amerre tetszik, általában totálisan az elejére ejtve, és pár év alatt igen, vagy a háta, vagy a mellső lábai kikészülnek, de ez nem számít, mert a lovas már mindent tud, a ló beugrik vágtába amikor kéri és ő nem esik le! Igaz, túlélővágtát nyom általában, hol pattog, hol könnyít, jó ez így...

Lehet, hogy van, aki autodidakta módon szakirodalomból meg tud tanulni egy bizonyos szintig lovagolni, de csak a ló magától nem fog megtanítani.

Az igazi iskolaló, megfelelő edző kezében nem napi 6×fél órát megy futószáron kezdők alatt, illetőleg a ló bemelegítve, ellazítva várja az első lovast már; de ez megint egy másik történet. :)

A lenti történet bár hosszú, de nekem borsódzott a hátam, amíg olvastam, mert felidézte bennem a 30 ével ezelőtti gyerekkori lovas élményeimet. Igen, én is Pomázon kezdtem, a Sátán nevű ló volt az első, amin futószáraztak úgy 10 éves korom körül, aztán kipróbáltam én is a Tattersalt.Kispest, Szultán és talán még a Kedves is volt azok közül a lovak közül, amiken ücsörögtem.

Katalinpusztán is voltam egyszer, hosszú-hosszú mezőkön vágtáztunk keresztül, de rendszeresen a Börzsöny hegyeiben lovagoltam, akkor már 30 évesen.

Örülök, hogy megtaláltam ezt a cikket, egyrészt mert nagyon jó volt emlékezni, másrészt örülök, hogy benne van a lényeg, ami válasz a kérdésre is, igen, lehet máshogy is lovazni, mint ahogy az itteni profik szórják az igét.

És megígérem magamnak, hogy soha, senki nem fogja itt elvenni az emlékeimet és a kedvemet a "paraszt-lovaglástól"..

Köszönöm, ha valaki elolvassa és mindenkinek boldog lovaglást kívánok!

[link]