Hogyan érdemes megszervezni egy több napos lovastúrát?

Hogy az ekkora barmokat, mint az első válaszoló, vajon ki engedi fel erre az oldalra.... Mindegy.

A kérdésre válaszolva: Ismerd pontosan az útvonalat. Rajzolj róla térképet, alternatív útvonalakkal együtt. GPS, normál térkép nem jó. Menj végig kocsival az útvonalon és úgy rajzold a saját térképedet, ahogy majd a lóról látod a dolgokat. Csak egy példa a leírásról "egyenesen át a mezőn, végén a nagy tölgyfa mellett a jobb oldali utat választani, az erdőből kiérve az X falu templomtornya jobb kézre essen" vagy "a híd nem jó ló számára, nem biztonságos, a hídtól jobbra száz méterre át lehet gázolni a vízen" stb.

Ha az útvonal rendben, az is legyen jelölve, hol tudtok pihenni, itatni, etetni és hol lesz az éjszakai szállás. Ha a szabadban alszotok, legyen tisztességes kikötési lehetőség a ló számára, szervezd meg, hogy ki, milyen járművel stb. viszi oda a lovaknak a vacsoráját meg a tiéteket is, na meg az itatóvödröket, ballonokban vizet, stb. Ha útba eső lovardában alszotok, előre küldd el a lóútlevelek fénymásolatát (valószínűleg kérni fogják, tisztességes lovardába nem engednek be akármilyen lovat) vagy szervezd meg, hogy az autós kísérő vigye magával és mutassa be.

Lovaglás közben legyen nálatok nyeregtáskában némi kötszer, fertőtlenítő stb. esetleges baleset esetére, na meg néhány méternyi bálamadzag, azzal elszakadt szárat, kengyelszíjat és minden egyebet ideiglenesen javítani, helyettesíteni tudsz.

Bár nem túl szép kötőfékre kantározni, hosszabb túrán kifejezetten előnyös, hiszen még a rövid pihenők alatt is lekantározhatod a lovat, legelhet egy kicsit, kényelmesebben iszik, stb.

A pokróccal való nyergelés hosszú túrán nem rossz megoldás, pihenőkben illik átnyergelni a lovat és az összehajtott pokrócnak nyolc felülete van, amit használhatsz, így mindig friss, tiszta oldala kerülhet a lóra, akinek a háta ezt meg fogja hálálni. Némi gyakorlást igényel ez a fajta nyergelés, de megéri megtanulni. Ha erre nincs lehetőség vagy nem szeretitek, akkor a kísérőautó vigyen a pihenőkre utánatok tiszta alátéteket.

Pihenőkben mindig vegyétek le az ínvédőket is, nézzétek át, nem szorult-e alá valami kis kavics vagy gallydarab, mert nagyon csúnya sérülést tud csinálni, ha benn marad.

A túrára mindenképp felkészített lóval menjetek és mindig a leggyengébb lóhoz illetve lovashoz kell igazítani a tempót.

A vezető lovas lehetőleg tapasztalt túrázó legyen. Ha nem az, hát majd most elkezd tapasztalatot gyűjteni. :-)

Legyen legalább egy mobiltelefon nálatok, amivel szükség esetén segítséget tudtok kérni, legyenek benne elmentve a legfontosabb telefonszámok.

Sose induljatok útnak megfelelő lovasfelszerelés, tehát tisztességes lábbeli (csizma, lovaglócipő vagy más zárt cipő plusz chaps) és kobak nélkül!

Ha elfáradtok, minden esetben érdemes rövid pihenőt tartani, a lónak a fáradt lovast ugyanis kétszer annyi energiájába kerül cipelni, mert a túrázáshoz nem szokott, elfáradt lovas ülése egyre rosszabb lesz, egyre inkább terheli a lovat vele.

Csak nagyon gyakorlott lovastúrázók menjenek ménnel és csak olyannal, amelyik biztonsággal kiköthető és nincs baj vele kancatársaságban sem!

Most hirtelen ezek jutottak eszembe, de ajánlom figyelmedbe első és egyik legmeghatározóbb edzőm idevágó könyvét, a Lovasakadémia sorozat részeként jelent meg Győrffy-Villám András: A lovasturizmus kézikönyve c. műve. Tökéletes és minden benne van, ráadásul olyan ember írta, aki valóban évtizedeken át ezzel foglalkozott, vagyis a témában nagyon otthon van. Én mindent tőle tanultam és nagyon büszke vagyok rá, hogy a tanítványa lehettem sok évvel ezelőtt. :-)