Csak szerintem elkeserítő?

Mivel nekem sincs túl sok tapasztalatom a témában, ezért abból indultam ki, hogy kutyázásban van tapasztalatom, ott pedig azért nem tanítunk úgy ülést, hogy lenyomjuk a fenekét a földre, majd megdicsérjük, mert ilyen helyzetben a kutya egyetlen aktív viselkedése az ellenszegülés, azazhogy ellentart a kéznek, ami lefelé nyomja őt. Itt a lónál ugyan ez a helyzet, ő nem csinált semmit aktívan, csak ellenszegült, aztán belenyugodott abba, hogy úgy sem tud más helyzetet felvenni a kikényszerítetten kívül. Számomra főleg az volt megdöbbentő, hogy amennyire meg tudom ítélni, azért ezzel a módszerrel nem teljesen veszélytelen az adott feladatok megtanítása. Mert ez a ló például viszonylag hamar rájött, hogy ha lefekszik, úgy a jobb mindenkinek, de el tudom képzelni, hogy azért van olyan ló, akinél a láb ilyen módon való felhúzása hevesebb reakciót vált ki, veszélyeztetve ezzel mind a lovas, mind a saját egészségét. Természetesen nem arra gondoltam, hogy majd addig kérlelem a lovat, amíg lefekszik, de volt alkalmam látni, hogyan tanítják ezt a feladatot a natural horsemanshippel dolgozók (itt szeretném leszögezni, hogy ezzel a módszerrel kapcsolatban inkább negatív, mint pozitív érzelmeim vannak, persze lehet jól is csinálni, csak kb. semelyikük nem csinálja jól.) és azt kell, hogy mondjam, ebben az egyben valóban sokkal szimpatikusabbak, mint a videón látható fószer. Én azt a módszert láttam megvalósítani, hogy a lónak először a komplimentet tanították meg (talán ez még nem ördögtől való feladat, úgy rémlik, Bent Branderup egyik videóján is feltűnt), valamint a nyomásra való engedést, és komplimentből egyszerűen finoman eldöntötték. Ezt szinte semmilyen ellenszegülést nem váltott ki a lóból. Persze ez több időt igényel, és a mai lókiképzésben ez az, ami nincs. Illetve a magasiskola, klasszikus képzés az egyetlen kivétel véleményem szerint, ezért lepődtem meg meglehetősen a videón, mert bár az említett feladatok nem magasiskolai elemek, de a ló Gőblyös tulajdona.

A túl rövid kikötőszárat én is elvetem egyébként, láttam már ilyentől szenvedő lovat.

Bocsánat, ha netán valahol kicsit furcsa lett, elég fáradt vagyok, és ezt írás közben is érzékeltem.

Igen, tanulási fázis volt. :)

Tulajdonképpen valóban nem állatkínzás történt itt, vagy miegyéb, ennek ellenére én ezt így nem merném megcsinálni egy lóval, nem tudván, hogy fog reagálni, és mivel önálló lények, a lehetőségek tárháza igen nagy. Persze sok ló valószínűleg a pónihoz hasonlóan reagál, de kivételek lehetnek, és az én megítélésem szerint ez azért nem a legjobb lehetőség.

Nos, tudom, ez sajnos nagy probléma, csak nehéz orvosolni. Szerintem biztos sok csillámpónis necsörelhorszmenshipes kiscsaj lenne hajlandó elmenni egy edzőhöz, ha lenne olyan edző, aki nem küldi el őket kapásból a fenébe. De a szabadság és bizalom és szeretetvan fílinget nem akarják feladni, így csinálják maguk, rosszul. És persze arra büszkék, hogy a ló kötőfékkel megy, és le is tud feküdni, de azt pedig nem látják, ha pl. ferde, csupán mivel nem látványos az ő szemüknek. Sokan lenézik ezt a réteget, de szerintem lenne bennük lehetőség, ha egy kicsit kinőve a csillámpónivilágból megmaradna a lószeretetük, merthogy ezért csinálják ezt az egészet, nyilván nem szándéosan teszik tönkre a lovaik lábát. Csak senki nincs, aki erre irányítsa őket, mert a legtöbbjüket a hatalmas gratulációkon kívül erősen negatív kritikák érik, aminek köszönhetően a jószándékú, építő kritikákra is immunissá válnak, és hajtogatják tovább, illetve belemélyednek a "Te egy hülye lókínzó vagy, nekem persze itt a BIZALOM." szlogenbe. Olyan emberek, hozzáállás kellene, akik nem akarják rögtön lebeszélni a dologról őket, csak felhívnák a hibáikra a figyelmet. Na ilyen nincs. És itt a bibi. Persze vannak híresebb, ezzel foglalkozó emberek, akik vállalják mások képzését is, de ezek pont nem érhetőek el ennek a rétegnek a nagy része számára. Így csinálják tovább, egyedül, rosszul.

Amúgy lehet, hogy nem fogalmaztam egyértelműen, de arról akartam itt hablatyolni, hogy az említett, NH-s technika számomra azért volt szimpatikusabb, mert a fokozatosság volt a lényege. A videón először próbálják fektetni a lovat, és rögtön le is fektetik, az említett lónál pedig sok alkalmon keresztül csak megalapozták a fektetést, és aztán fektették le, meglehetősen finoman a videóban látható módszerhez képest, először engedték neki, hogy hemperegjen, és csak rövid ideig kellett, hogy úgy maradjon, aztán később csiszolgatták. A videóban pedig egyből rögtön követelmény volt a lótól, hogy maradjon fekve/ülve hosszabb ideig. Szerintem érted, miről beszélek. :)