Ti nem untátok meg?

SOHA nem fogom megunni! Nem kell hozzá semmi, csak a tudat, hogy ha hazaérek ő vár rám :) Ha igazán szereted a lovakat, és benned van a felelősségérzet te sem fogod! De ha nem vagy biztos magadban várj addig, semmi kételyed nem lesz! :)

szerintem ez olyan dolog, hogy a kutyáját meg a macskáját sem unja meg az ember, hanem egyre inkább ragaszkodik hozzá.

Nekem is ő az első lovam, természetes, hogy izgulsz! :) Ha neked nincs kételyed az a biztos, csak neked való lovat vegyetek! :)

Van úgy ,hogy néha belefárad az ember és lankad a kedve de aztán valahogy mindig visszajön ,ha valaki teljesen ráun annak nem volt soha sikerélménye vagy nem is szerette igazán soha csinálni.

Általában, ha úgy vagyok vele, hogy most aztán semmi kedvem hozzá és nem akarom megcsinálni a takarítást, akkor egy idő után bűntudatom lesz. Akkor is, ha pl. rossz idő miatt 1 nap nincs kitakarítva a helyük. De általában nekiállok és a lovak között megjön a kedvem. Akkor meg bejönni nem akarok :)

én nem unom meg, naponta fél órát buszozok a bértartó helyig, de megéri, ott meg magamtól csinálom a dolgokat

Igen, néha tényleg nagyon unom, de akkor is csinálom. Ez benne a szép! Nem mindig süthet a nap, és lesznek olyan pillanatok, olyan kedved, olyan alkalmak, amikor épp mást szeretnél, vagy idő híján leszel, vagy másnapos vagy, vagy úgy pucolod le a lovat, hogy közben már félig alszol. Ez mindenhol így van! A kérdésedet ne úgy tedd fel, hogy megfogod-e unni, hanem, hogy kitartasz-e? Nem bánom, hogy van lovam, a munkát sem bánom, de nem lehet mindig minden szép és tökéletes. Minden nap kimegyek a lovardába reggel és este, sulizás közben is, szóval gondolom te sem imádod a korán kelést. Nekem a lovarda 5 km-re van tőlem, így télen nyáron, esőben hóban megyek ki bringával. Néha busszal. Inkább a bringázást unom jobban. XD Aztán, amikor már ott vagyok a lovardában, már minden sokkal jobb. Ott vannak a barátnőim, a lovam, a többi lovas, és egyből jobb kedvem lesz. Sok szivatás is van, de hozzánk tényleg sokan járnak, és sok ló is van. Ráadásul ha