Két kérdés karámmal és barátsággal kapcsolatban?

Első kérdésem az lenne hogy mennyire mély homokban szabad lovagolni? A hátsó udvaromat már eléggé kitaposták a lovak és laza szerkezetű, elég mély és eléggé belecsúszik a lába, hetente 1× 2× lovagolok csak azon a mélyebb homokon,igyekszem nem megterhelni (máskor másfele megyek vele,terep,ismerősök..), befáslizom neki a mellső két lábát hogy ne húzza meg. De nem olyan mély hogy nehezen járjon benne, kb. mint egy tengerpart. Majd lefotózom ha mástnem,nem tudom jobban elmagyarázni.

A másik kérdésem, meg tudom hogy hülyén hangzik de vélemény érdekelne. Szóval a lovam nem követ minden nélkül sehova, sőt, néha ha karámban vagyok vele és ott hagyom,régebben jött utánam a kapuig mostanában meg csak áll és néz utánam. Tök rossz érzés mikor legel és tojik arra hogy ott vagyok,bár néha mikor sétálgat oda jön hozzám megszagolgat, hagyja hogy simogassam, aztán tovább áll.. Sokmindenen keresztül mentünk kezelhetetlen volt. Ma már el megy bárhova terepen, normális pályán is,nem rúg,nem harap,nem sunyít,nem lök fel. Mikor apa hazaér vagy bárki, beszélgetnek az udvaron a füle botját sem mozdítja mered maga elé tovább. De mikor az én hangomat hallja mindig felfigyel,most,hogy 1 nappal tovább maradtam a városban oda is jött. De már egy ideje nem höhög és nem követ,pedig régen elég gyakran ment. Ez tudom buta kérdés,de na, szerintetek szeret? Vagy csak megszokott már? (2 éve vagyunk együtt)